Csütörtökön kilakoltattak egy egyedülálló anyát 14 és 18 éves gyerekeivel a budapesti XIX. kerületben egy önkormányzati bérlakásból. A kilakoltatást élőlánccal igyekeztek megakadályozni A Város Mindenkié (AVM) csoport aktivistái, Horváth Aladár a Roma Parlament elnöke, valamint Jámbor András, a Szikra Mozgalom országgyűlési képviselője társaságában. Az aktivisták ellen sokkolóval fenyegetőzve léptek fel a rendőrök. A kilakoltatásról Jámbor élő videóban jelentkezett be, ezt az alább lehet visszanézni.
Telefonon értük el Misetics Bálint szociálpolitikust, az élőlánc résztvevőjét, aki elmondta, hiába próbáltak tárgyalni a kerület vezetőivel, nem tudták megakadályozni hogy hajléktalanná tegyék a háromtagú családot szűk két héttel a kilakoltatási moratórium kezdete előtt.
Misetics elmondta, a család 2008 óta lakott az egykoron komfort nélküli, 26 négyzetméteres önkormányzati bérlakásban, amiben saját maguk alakítottak ki zuhanyzót, míg wc továbbra is csak a folyosón volt. Az önkormányzat a nyáron a határozott idejű bérleti szerződés lejárta után nem kötött újat, hanem a közösségi együttélés szabályainak megsértésére hivatkozva élt az önkényesnek nevezett lakásfoglalók kilakoltatására vonatkozó nem peres eljárással, ami sokkal gyorsabb a normál ügymenetnél.
Az önkormányzat nem ismertette, hogy a család pontosan hogyan sértette meg az együttélési normákat, és Misetics szerint arra sem adott lehetőséget, hogy elmondják saját verziójukat, meglátásukat a történtekről. Azt ugyanakkor elmondta, hogy a bérházban lévő lakások többségének lakói írásban úgy nyilatkoztak, hogy beleegyeznek, hogy a család továbbra is ott lakjon.
Arról a kilakoltatott család maga számolt be, hogy egy másik lakóval valóban volt konfliktusuk.
Ugyanakkor mint a szociálpolitikus felhívta rá a figyelmet, ilyenkor sem a kilakoltatás a megoldás.
A szomszédsági konfliktusokat az önkormányzat – aminek egyébként törvénybe foglalt kötelező feladata a hajléktalanná válás megelőzésének a biztosítása – nem az érintett felek egyikének – köztük a családban élő gyereknek – a kilakoltatásával kell megoldania.
„Semmilyen jel nem utalt arra, és egyébként az önkormányzat sem állította, a családnak sem tűnt föl, hogy az önkormányzat bármilyen segítő intézkedést tett volna a szomszédsági konfliktusoknak a kezelése, esetleg föloldása érdekében.
Lehet konfliktusokat kezelni szociális munkával, közösségi szociális munkával, ha indokolt, mediációval, közösségfejlesztéssel, ha esetleg valóban feloldhatatlan szomszédsági konfliktusok alakultak ki, akkor még mindig emberségesebb megoldás cserelakás biztosítása az egyik érintett félnek”
– fejtette ki Misetics. Hozzátette, hogy utóbbi sem volna példa nélküli: volt olyan ügye az AVM-nek egy másik kerületben, amikor egy szomszédsági konfliktusokból kialakult kilakoltatási ügynek az utóbbi lett az eredménye. Ezzel szemben véleménye szerint az önkormányzat mostani intézkedése sem az ártatlanság vélelmével,sem a tisztességes eljáráshoz való joggal és más alapvető jogokkal sem összeegyeztethető.
Tudomásuk, valamint a család elmondása alapján semmilyen érdemi segítséget nem kaptak akár a lakhatás megőrzése, akár valamilyen elfogadható alternatív elhelyezés érdekében.
Az élőlánc felállta után érkezett meg a családsegítő központ munkatársa, aki Misetics szerint azt vezette le a helyszínen, hogy nem tudnak olyan elhelyezést biztosítani, ahova a három családtag egyszerre költözhetne, és nem is tudnak ilyenről. Ebből a szociálpolitikus szerint az derült ki, hogy a kerület elvileg illetékes munkatársa nem ismeri a családot, ebből fakadóan félre is tájékoztatta őket arra hivatkozva, hogy mivel az egyik gyerek kiskorú, a másik nagykorú, így sem ők, sem mások nem tudnak közös elhelyezést biztosítani.
Ezzel szemben a gyermekvédelmi törvényben lefektetett szabályok szerint a korhatár nem vonatkozik a nappali tagozatos oktatásban résztvevő gyerekekre, ők 24 éves korukig továbbra is a szülővel együtt lakhatnak a családok átmeneti otthonában – a 18 éves gyerek pedig diák, érettségi előtt áll. Vagyis a család jogosult lenne a bérlakásnál sokkal rosszabb, de az utcánál jobb körülményeket biztosító intézmény igénybevételére.
A családnak nincs lehetősége piaci alapon lakást bérelni, ugyanis a jelenlegi lakbérek mellett az édesanyának – noha bejelentetten dolgozik – jövedelme nem elegendő a létminimum fenntartására.
Gajda Péter MSZP-s polgármester, illetve az alpolgármesterek – akik bármikor jogosultak leállítani egy kilakoltatást – arra sem voltak hajlandók, hogy haladékot adjanak a családnak, holott az AVM és az önkormányzat akár néhány nap alatt megoldást találhattak volna a család hajléktalanná válásának elkerülésére, amennyiben utóbbiban lett volna rá hajlandóság.
Misetics külön kiemelte, hogy a kerület vezetői annak ellenére sem voltak hajlandók az együttműködésre, hogy pártjaik – nevesül a Magyar Szocialista Párt, valamint a Párbeszéd – rendszeresen kiállnak a kilakoltatások ellenében, kivált mikor a kormánypártok ellenében lehet megtenni.
„Ugyanakkor ebben a konkrét ügyben nagyon úgy tűnik, hogy az MSZP és a Párbeszéd politikusai a saját pártjuk társadalompolitikai törekvéseivel is szembemenve lakoltattak ki egy családot, ami felveti ezen pártok felelősségét is – miszerint miképp reagálnak egy ilyen helyzetre”
– hívta fel a figyelmet a szociálpolitikus.
Kérdéseinkkel kerestük a kerület vezetését, amennyiben válaszolnak, cikkünket frissítjük.
