„Kell egy nap, ami csak rólunk szól. Hogy itt vagyunk, és azzal szemben, amit a média megfogalmaz rólunk, azt mi a Roma Büszkeség Napján elmondhatjuk, mert hazafiak vagyunk”

– fogalmazta meg gondolatait Oláh József „Pöli” szociális munkás, leendő kulturális antropológus, a Roma Büszkeség Napjának egyik szervezője a Józsefváros újság podcastjában nemrég.

Október 14-én, szombaton 1 órától tartották idén a Roma Büszkeség Napját, amely immár tízéves hagyományra tekint vissza. Az eseményre 1500-2000 embert vártak a szervezők, akik szerintük a szélsőségeseknek is üzenni fognak.

Az eredetileg az Idetartozunk egyesület, illetve Setét Jenő roma polgárjogi aktivista és társai ötletéből született ünnepi demonstráció célja, hogy a magyarországi cigányság identitását pozitívan élhesse meg, büszkeséggel, nem a társadalmi előítéletek, vagy a szűklátókörű hatalmi elit politikái szülte torzkép alapján.

A Roma Büszkeség Napja születésére, alapvető mondanivalójára a rendezvény egyik szervezője, az 1Magyarország Kezdeményezés emlékeztetett Facebook-bejegyzésben pénteken:

A 2022-es népszámlálás kapcsán a Mérce hasábjain Rézműves Szilvia és Szegedi Dezső, az 1Magyarország Kezdeményezés alapítói fogalmazták meg korábban, hogy a mindenkori hazai politikai vezetés hogyan használja fel a roma embereket és intézményeket saját céljaira, miközben egy államalkotó nemzetiségi/kulturális társadalmi csoportot „biztonságpolitikai” kérdésként kezelnek, így degradálva tagjait egyenként és összességében is.

„Rengeteg igazság van abban, hogy a jobb- és baloldali politikai elitek gátlás nélkül alkalmazták és alkalmazzák a mai napig is az oszd meg és uralkodj hatalmi módszerét. Azt is tudjuk, hogy sok politikus torz elgondolása a szerint a roma közösségek ügye nem kiemelt nemzeti sorskérdés, még csak nem is fontos társadalmi integrációs kérdés, hanem vegytisztán és markánsan biztonságpolitikai ügy.

Tény, hogy ez a fajta percepció és az ebből fakadó politikai praxis mindenféle, szándékosan megosztó, destabilizáló technikát hozott és hoz magával. Ennek eredménye – egyéb tényezők mellett – az állandó és mély személyes konfliktusokkal terhelt, minimális forrásokért és díszcigányi pozíciókért folyó harc. Az egymás ellen mesterségesen, a hatalom által is generált konfliktusok közepette pedig nem nehéz olyan helyzetet teremteni, amelynek következményeképpen minimális vagy éppen nulla esély nyílik arra, hogy a roma szervezetek megegyezzenek a romák társadalmi, gazsasági integrációját előmozdító peremfeltételekben”

– írták az aktivisták.

A tavaly januárban tragikusan korán elhunyt Setét Jenő, a hazai roma polgárjogi mozgalom kiemelkedő alakja az első Roma Büszkeség Napján úgy fogalmazott:

„Mégis, hogyan várhatjuk el másoktól, hogy a mi emberi méltóságunkat és büszkeségünket tiszteletben tartsák, ha mi nem szeretjük egymást?”

A Blaha Lujza térről a menet a Mátyás tér irányába vonult, közvetítésünk itt látható:

A Blaha Lujza téren több aktivista is felszólalt a gyülekező alatt.

„Mikor lehetek büszke cigány? Akkor, ha identitásommal és egész lényemmel élhetek büszke romaként Magyarországon”

– mondta Balogh Fruzsina, a Civil Kollégium munkatársa, majd hozzátette:

 „Ha változást akarunk, nem elegendő nézni, hallgatni a cigány közéletet: csinálni is kell!”

„Egy Magyarország, ide tartozunk!”, „600 éve ide tartozunk!” illetve „Opre, Roma” – skandálták a menet során a felvonulók. A tömeg egyre nőtt, tudósítóink szerint végül 400 feletti volt a résztvevők száma.

A Mércének a helyszínen nyilatkozott Törley Katalin pedagógus, a Tanítanék Mozgalom aktivistája is.

„A roma mozgalom stratégiai partnerünk a célkitűzéseinkben. Esélyteremtő, együttnevelő oktatási rendszer létrehozásáért dolgozunk, sok roma szervezettel és aktivistával dolgozunk együtt, így evidens volt, hogy itt a helyem”

– mondta, majd hozzátette: rettenetesen veszélyes a megkülönböztető oktatási rendszer. Törley szerint minden egyes állampolgár számára rossz, ha nincs egyenlő oktatás, a békés együttélés feltétele az együttnevelés.

A beszédek és koncertek kezdete előtt a szervezők egy perces néma csenddel adóztak az ukrajnai és az izraeli háború áldozatainak emléke előtt.

Oláh József „Pöli”, a Méltóságot a Romáknak Mozgalom alapítója tartotta az első színpadi beszédet. Ebben megemlékezett Setét Jenőre, illetve kívánságára, hogy a sok szomorú megemlékezés mellett a cigányságnak legyen alkalma néha ünnepelni is.

Oláh elmondta,

„nem csak az a gyűlölet, amikor nem ülnek le melléd a buszon, vagy nem engednek be a szórakozóhelyre. Az az igazi gyűlölet, amikor nem vesznek rólad tudomást.”

Az aktivista elmondta, a hazai tankönyvekből teljesen hiányzik a magyarországi cigányság 600 éves története, a romáknak el kell tűrniük a tankötelesség korhatárának csökkentését, az EU-s támogatások ellenére is érintetlenül hagyott szegregátumokat és infrastruktúra nélküli lakóhelyeket. Tiltakozott továbbá a félkatonai szervezetek folyamatos megfélemlítő masírozásai ellen, amelyet a kormányzat eltűr, ahelyett, hogy alkalmazná az ilyen csoportokra vonatkozó törvényeket.

„Cigánynak lenni nem szociális kérdés, nem életforma. Cigánynak lenni méltóság”

– idézte a néhai Setét Jenő szavait az aktivista.

Id. Szegedi Dezső, a miskolci Nemzeti Színház színésze beszédében úgy fogalmazott:

„Mindenhol és mindenkor meg kell előznünk a gyűlölet terjedését”

– mondta, és hozzátette: a demokrácia mögé bújva szélsőségesek bármikor megfélemlíthetnek bárkit, akit származása miatt gyűlölnek.

„(…)Ha némán tűrjük, hogy szüleink nem érik meg az 50 éves kort, (…)ha némán tűrjük, hogy nem vagyunk egyenlő tagjai a magyar társadalomnak (…), akkor némán tűrjük, hogy mások határozzák meg a múltunkat, jelenünket és jövőnket”

– zárta Setét Jenő szavaival beszédét Szegedi.

Horváth Viktória, az 1Magyarország Kezdeményezés egyik alapító tagja beszédében kijelentette, szülei is itt éltek, építették az országot.

„Megharcoltak és megdolgoztak az őseink, és megtesszük mi is, nap mint nap!”

– mondta, majd hozzátette:

„Az iskola az a hely, ahol a legnagyobb károkat szenvedi el a mi népünk. Ma 10 roma diákból 6 olyan osztályban tanul, ahol ők vannak fölényben. Konténerekben tanulnak gyakran, és nem ritka, hogy külön bejáraton kell bemenniük, és külön kell ballagniuk.”

Elmondta, gyakran hiányzik a gyógypedagógus, az SNI-s gyerekek nem kapják meg a megfelelő oktatást. Kiskorukban beléjük nevelik, hogy kevesebbet érnek, mint a többiek.

„Nem mehet tovább, hogy gyerekeket szociális helyzetük, vagy származásuk miatt hátrány érjen.”

Horváth arról is beszélt, roma és nem roma pedagógusokkal szövetéget alapítottak, amelynek célja, hogy az együttnevelést bevezessék. Olyan hazát szeretnének, ahol minden szülő biztonságban tudhatja a gyermekét az oktatási intézményekben, ahol a roma gyerekek bátran élhetik meg identitásukat. Horváth azt is elmondta, hogy hamarosan mozgalmi keretek között folytatják a munkát az együttnevelésért.

Szénási Szilvia, az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvány vezetője elmondta, hisznek abban, hogy romák és nem romák együtt tudnak tanulni. Elmondta, általában a romákat valamiféle „viselkedésmódnak” vagy „betolakodónak” ábrázolják.

„600 éve élünk Magyarországon. Ebben a 600 évben nagyon sok rossz dolog történt, általában kirekesztettnek érezhettük magunkat.”

Szénási szerint a romákat szociális problémaként kezelik., ehhez képest ő az gondolja, hogy a romák ugyanolyan állampolgárok, mint bárki más.

„Mi romák ugyanolyan részei és formálói vagyunk a magyar társadalomnak”

– tette hozzá.