A kormány visszavonja az eddigi állás szerint november elsején hatályba lépő – vagyis immáron hatályba nem lépő – vendégmunkások foglalkoztatását szabályozó törvényt. A kabinet a „magyar munkaerő és a magyar lakosság védelme” érdekével indokolta meg a lépést.

„Az új törvényjavaslat minden harmadik országból érkező számára egyértelművé fogja tenni, hogy Magyarországon csak a magyar állam által meghatározott célból, jogcímen, és feltételek teljesülése, valamint az állam ilyen döntése esetén lehet átmenetileg tartózkodni és munkát vállalni”

– olvasható a Gazdaságfejlesztési Minisztérium (GFM) MTI-nek eljuttatott közleményében, ami többször hangsúlyozza, hogy

a kormány milyen szigorúan tervez bánni azokkal az emberekkel, akiket azért hoznak Magyarországra, hogy kvázi jogfosztott állapotban dolgozhassanak az iparban.

Orbán Viktor miniszterelnök egyébként korábban maga is azzal hencegett, hogy Európa legszigorúbb vendégmunkás-törvényét készülnek bevezetni.

Azt is megjegyezte ugyanakkor a GFM, hogy az új szabályozás biztosítani fogja, hogy csak akkor lehessen külföldi munkást felvenni, ha nincs magyarországi dolgozó az adott feladat ellátására, bár a szabályozás részleteit egyelőre nem közölték. Hasonló szabályok egyébként szerte a világban sok helyen léteznek a munkavízumokkal kapcsolatban. Ezzel a kormány azt az ellenzéki pártok által is megfogalmazott, többször nyíltan rasszista kirohanásokba csomagolt kritikát kezeli vélhetően, hogy a vendégmunkások alacsonyabb bérek mellett is vállalhatják a munkát, így lenyomva a béreket, vagy akár sztrájktörőként is lehet őket használni.

A Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége egyébként épp ezért a küldő országok szakszervezeteivel koordinálva szervezné meg a Magyarországra érkező vendégmunkásokat – ezzel ugyanis a magyarországi és a külföldi munkások kiszolgáltatottságát egyaránt csökkenteni lehet, és csökkenteni lehet a fenti aggályos tendenciák valószínűségét.

Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy a korábbi, most elkaszált szabályozás biztosította volna a dolgozók kiszolgáltatottságát: a dolgozókkal ugyanis alapvetően az őket beszervező cég rendelkezhetett volna, tilos lett volna családot egyesíteniük, letelepedési kérelmet beadniuk, és nehogy gyökeret eresszenek, legfeljebb 2+1 évig maradhattak volna az országban.

Ráadásul a kormány nem gondoskodott a vendégmunkások lakhatásáról, integrációjáról – annak elkerüléséről annál inkább. A szállásaikat a munkáltatóknak kellett volna biztosítaniuk, ami egyébként a fentiek mellett még inkább kiszolgáltatottá tette volna a vendégmunkásokat, és egyébként a kommüniké alapján

nincs okunk kételkedni abban sem, hogy a készülő, új szabályok sem lesznek emberségesebbek.

További aggályok voltak többek között a vendégmunkások helyzetével kapcsolatban, hogy hogyan fogják érvényesíteni, és egyáltalán lesz-e szándék a munkajogi, munkavédelmi szabályok betartására és betartatására. Főleg úgy, hogy immár munkavédelmi oktatás helyett elegendő a munkavédelmi oktatási anyag tartalomjegyzékét ismertetni. Ami biztonságosabbá aligha teszi a munkahelyeket, ellenben sajátos módon segít túllendülni a nyelvi akadályokon.