Június 2-án került kihirdetésre az a törvénymódosítás, amely gyengíti a jogi segítségnyújtáshoz való jogot, és amelynek következményeként több feladat hárul a jövőben a civilekre és a bíróságokra – írja közleményében az Utcajogász Egyesület. A jogvédő szervezet szerint a Varga Judit által április végén benyújtott igazságügyi salátatörvény, amely összesen 34 törvényt módosított két fontos változtatást hajtott végre, amely érinti az állami jogi segítségnyújtás rendszerét.

A törvényjavaslatot, ami szűkíti a rászorulók körét, limitálja a jogsegély-alkalmak számát, és megfelelő képzettséggel nem rendelkező közalkalmazottakra hárít át feladatköröket, a Fidesz képviselői szavazták meg, a DK, az MSZP és a Mi Hazánk képviselőinek ellenszavazata és a Momentum, a Párbeszéd és a Jobbik képviselőinek tartózkodása mellett.

Az Utcajogász megjegyzi, hogy a törvény a módosítás előtt is csak nagyon korlátozott körben biztosított segítséget azoknak, akiknek súlyos nehézséget okoz vagy egyenesen lehetetlen az ügyvédi költség megfizetése. Számukra a támogatás vagy a jogi szolgáltatás díjának átvállalását, vagy annak megelőlegezését jelenti, amely az esettől függően pártfogó ügyvédi képviseletre is kiterjedhet.

A költségek átvállalására csak a leginkább rászorulók esetében kerülhet sor, ezt a kört szűkíti a jelenlegi módosítás.

A jogi segítségnyújtásról szóló törvény alapján jelenleg a jogi szolgáltatás díját az állam viseli, ha a fél családjának egy főre jutó havi nettó jövedelme nem haladja meg a szociális vetítési alap (28.500 forint) összegét, egyedülállók esetében annak 150%-át, vagyona pedig nincs. Ez a módosítással nem változott, továbbra is csak ez a rendkívül alacsony jövedelem mellett lehet ingyenes jogi segítségnyújtást igénybe venni – írja a szegények jogvédelmével foglalkozó szervezet.

Az eddigi szabályozás szerint nem kell vizsgálni a jövedelmi helyzetet néhány olyan esetben, amikor azt egy másik juttatás igénybevételéhez már vizsgálták. Ebbe a körbe tartoztak az aktív korúak ellátására jogosult személyek, valamint azok, akik ilyen személlyel egy háztartásban élnek. A változás szerint a jogosultak köre szűkül. A módosítás indoklása a következő:

„foglalkozást helyettesítő támogatás folyósítása szünetelése során azonban az aktív korúak ellátására jogosultság még 120 napig fennáll, így bár keresőtevékenységgel bevételhez jut, és ezáltal a szociális helyzete már nem feltétlenül indokolná, mégis jogosult továbbra is alanyi jogon jogi segítségnyújtási támogatásra. A módosítás ezt a helyzetet küszöböli ki, annak érdekében, hogy csak a ténylegesen rászorulók részesüljenek támogatásban”.

Az Utcajogász Egyesület szerint az érintettek anyagi helyzete nem oldódik meg egy csapásra attól, ha végre álláshoz jutnak, hiszen előtte hónapokig a megalázóan alacsony ellátásból voltak kénytelenek megélni és családjukat eltartani (az aktív korúak ellátásának összege havonta 22.800 forint).

„A jogsegélyre szorulókat erre a három hónapra elzárni a lehetőségtől szükségtelen és az érintettek számára méltatlan helyzetet eredményező eljárás.”

A törvénymódosítás másik újítása, hogy az ingyenes jogsegélyt évente legfeljebb tíz alkalommal igényelhetik azok is, akik egyébként megfelelnek a szigorú rászorultsági és egyéb feltételeknek. Ezt meghaladóan különös méltánylást érdemlő okokat kell igazolni, ezek mibenlétét azonban a törvény nem határozza meg.

„Az indoklás azt sugallja, hogy egyes jogi segítők szándékosan, az állam által fizetett ügyvédi munkadíj miatt ugyanazon ügyfelekkel összejátszva vesznek igénybe állami támogatást”

– írja az Utcajogász, aki szerint nem a vétlen rászorulókat is sújtó törvényi korlátozással, hanem a visszaélésekben részt vevők felelősségre vonásával szükséges megoldani.

A kormány hangsúlyozza, hogy a korlátozás ellenére szóbeli tanácsadást a kormányhivatalok ügyintézői továbbra is adnak, így  „a rászorulók nem maradnak segítség nélkül”. A kormánytisztviselők azonban nem minden esetben rendelkeznek jogi végzettséggel vagy jogi szakvizsgával, így kérdéses, hogy a szóbeli tanácsadás minősége alkalmas lehet-e egyáltalán segítségnyújtásra – emeli ki az Utcajogász Egyesület.

Az indokolás emellett azzal is védi az állami segítségnyújtás csökkentését, hogy az ügyfelek másoktól is kérhetnek segítséget: a járásbíróságok ügyfélsegítőitől (régi nevén ún. Panasznap), önkéntes munkát végző ügyvédektől vagy egyházaktól. Az Utcajogász szerint azonban

az állami jogi segítségnyújtást nem lehet a bíróságokra hárítani, mivel a bíróságok ügyfélsegítő csak általános tájékoztatást tudnak nyújtani, nem pedig konkrét jogi tanácsadást vagy képviseletet.

A jogi segítségre szorulók segítésének közfeladatának áthárítása az önkéntes munkát végző ügyvédekre szintén szakmailag indokolatlan, mivel Magyarországon a pro bono (önkéntes) ügyvédi tevékenységnek nincs intézményi háttere, a jogvédő szervezeteknek pedig nincs kapacitásuk országosan, a legkülönbözőbb jogterületeken tanácsot vagy akár képviseletet nyújtani minden rászorulónak.