A kormányzó jobboldali Új Demokrácia párt Kiriakosz Micotakisz vezetésével a szavazatok 40.9 százalékát szerezte meg a vasárnapi görögországi országgyűlési választásokon. A második helyre a baloldali Sziriza futott be 20,1 százalékkal, harmadik a 9,5-12,6 százalékot gyűjtő balközép Paszok.

A jelentős arányú győzelem ellenére az Új Demokrácia magában nem fog tudni kormányt alakítani, így vagy kemény koalíciós tárgyalásokba kell bocsátkoznia, vagy júliusban új választások elé néz Görögorzág.

A görögországi választásokra az ország gazdasági-politikai és társadalmi helyzetéhez képest igen lagymatag kampány után került sor. Az egymással való koalícióra lépést eddig kizáró nagyobb pártok kifejezetten visszafogottan mozgósítottak: a progresszív baloldali és szociáldemokrata jegyeket viselő Sziriza a felmérések szerint képtelen volt az elmúlt évben kihasználni a súlyos társadalmi elégedetlenséget, szavazóbázisát nem tudta lényegesen bővíteni.

A kormányzó liberális konzervatív Új Demokrácia sem tudott a kormányzáshoz elegendő mértékben növekedni kampány alatt, a két vezető párt támogatottsága még esett is az előző választásokhoz képest.

A harmadik helyért küzdő balközép Paszok (Pánhellén Szocialista Mozgalom párt) tudott csak igazán erősödni a nagy pártok közül, de még így is messze elmarad korábbi teljesítményétől.

A választásokat a Sziriza által keresztülvitt 2016-os reformok szabályozzák, így a szavazatok többségét begyűjtő párt számára megszerezhető plusz 50 helyre nem számíthat az első helyen befutó, és a parlamenti többség eléréséhez a szavazatok minimum 45 százalékát meg kell szereznie.

A görögországi választási rendszerben kötelező a szavazáson részt venni minden szavazóképes állampolgárnak.

Növekvő társadalmi feszültségek, csökkenő médiaérdeklődés

Görögország a 2008-as gazdasági világválságból az IMF -től és az Európai Központi Banktól felvett iszonyatos mennyiségű hitel, és az ezzel karonfogva érkező gazdasági megszorítások politikájával igyekezett kievickélni, ami hatalmas társadalmi elszegényedéshez és elégedetlenséghez vezetett. Hamarosan Görögország elvesztette GDP-jének 25 százalékát, a munkanélküliség 28 százalékra nőtt, a tömeges kivándorlás pedig félmillió képzett állampolgártól fosztotta meg a déleurópai országot. A kormányzó Új Köztársaság népszerűsége soha nem látott mélységekbe zuhant, egymást érték a sztrájkok és a tüntetések országszerte.

Ennek az elégedetlenségnek a kihasználásával, új, népközeli politikát ígérve nyert a Sziriza 2015-ben, ám az eurozóna magországai és a nemzetközi hitelezők nem csökkentették a nyomást a görög költségvetésen. Az új kormány hamarosan beadta a derekát a megszorító politikát követelő nemzetközi pénzintézeteknek és politikai döntéshozóknak, a következő években pedig nem meglepő módon elpárolgott a támogatottsága.

A COVID-világjárvány és az arra adott globális reakciók okozta újabb válság éppen akkor érte a görögországi társadalmat, amikor már épp kilábaltak volna a 2008-as krízis okozta hullámvölgyből, majd az energiaárak ugrásszerű megemelkedése újfent padlóra vitték a gazdaságot.

Tavaly tavasszal tízezrek utcai tiltakozása közepette általános sztrájkokra is sor került a közfinanszírozás súlyos hiányosságai és a legalapvetőbb megélhetés ellehetetlenülése miatt.

Az ország két legnagyobb szakszervezete hirdetett sztrájkot – ezek összesen mintegy 2,5 millió köz- és versenyszférában dolgozót képviselnek –, s a tiltakozó akciók következtében a tömegközlekedés nagyrészt leállt a görög fővárosban, illetve az állami szolgáltatások, köztük a kórházak és oktatási intézmények 24 óráig szüneteltek, minthogy a dolgozók kivonultak a munkahelyükről. A sztrájk következtében Athénban leállt a metró, nem jártak a trolik, a villamosok és a zónázó vonatok, egyedül a buszközlekedés üzemelt. A kórházakban csak a sürgősségi eseteket látták el.

Az általános elégedetlenséget csak tovább fokozta az idén februárban bekövetkezett Tempi-vonatszerencsétlenség, melynek során közel hatvan ember halt meg, és közel százan megsebesültek. Ez az eset igen szegényes bizonyítványt állított ki a Görögországban uralkodó közállapotokról, a helyi vasúti szakszervezetek szerint a vasúti személyzet létszámát veszélyes mértékben vágták vissza a baleset előtt, a biztonsági intézkedéseket pedig „költégkategóriába” sorolták.

Ezeket a súlyos feszültégeket azonban Mariana Tsichli Jacobin-nak adott interjúja szerint a legnagyobb médiafelületek szinte nem is érzékelték a kampány során, a köz- és versenymédiában első sorban a neoliberális programjaikban alig eltérő három fő párt kapott helyet. A mainstream politikát övező közérdeklődés jelentősen csökkent is ennek megfelelően, hiába a katasztrofális állapotok az országban.