Az április 30-án véget ért kilakoltatási moratóriumot csak a lakhatási válság tüneti kezelésének tekinti, helyette átfogó törvényi reformot sürget az Utcajogász Egyesület a lakhatás területén. A lakhatási szegénységben és hajléktalanságban élő embereket segítő csoport most tízpontos követeléslistával fordul a parlamenti pártokhoz, mert úgy vélik, az elavult jogszabályok újraírásával sok lakáskiürítés eleve megelőzhető lenne.
A tavalyi országgyűlési választásokat követően az Utcajogász minden parlamenti frakciót megkeresett e-mailben, hogy szociális, valamint lakhatási jogokkal kapcsolatos problématérképpel hívják fel a figyelmüket a kezelendő lakhatási válságra. Ehhez olyan szabályozási megoldásokat is mellékeltek, amelyek nagy része önmagában sokat javítana az általános lakáshelyzeten.
Ezekből a megoldásokból – az anyagot összeállító civilek szerint kevéssé meglepő módon – az elmúlt egy évben semmi sem teljesült, az Országgyűlés nem hogy nem tett jogalkotási lépéseket a szociális lakhatási jogok védelme érdekében, hanem egyenesen gyengítette az egyébként is gyenge állami szociális védőhálót. Komoly csapást jelentett ugyanis a szociális jogokra nézve, hogy a gazdasági válság közepén a Fidesz-KDNP kezdeményezésére úgy módosították a Szociális törvényt, hogy a segítségnyújtás terhét az állam az önkormányzatokra, az egyházakra és a családra rója.
Ezért az Utcajogász most tíz pontban összefoglalta, hogy melyek azok a jogi lépések, amelyeket az Országgyűlésnek szerintük meg kellene tennie ahhoz, hogy tényleges jogi védelmet kapjanak azok a családok, amelyeket ma a kilakoltatás réme fenyeget:
1.) Magyarország ratifikálja a Módosított Európai Szociális Karta 31. cikkét, amely a lakhatáshoz való jog hatékony érvényesítése körében kimondja, hogy elő kell segíteni a megfelelő színvonalú lakáshoz való hozzájutást; meg kell előzni és csökkenteni kell a hajléktalanságot, úgy, hogy annak fokozatos felszámolását tartják szem előtt; valamint elérhetővé kell tenni a lakások árát azok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal.
2.) Alkotmányos szinten rögzíteni szükséges, hogy mindenkit megillet az emberhez méltó lakhatáshoz való jog.
3.) Rögzíteni szükséges, hogy a lakhatásra alkalmas férőhelyek korlátozottsága okán az állam az emberhez méltó lakhatás biztosítása érdekében lakáspolitikát alkot, és a lakásbérleti piacot szabályozza.
4.) Hatályon kívül kell helyezni az Alaptörvény XXII. cikk (3) cikkét, amely felhatalmazást ad a közterületi hajléktalanság kriminalizációjára.
5.) A nemzeti vagyon részét képező lakóingatlanok esetén rögzíteni szükséges az elhelyezés nélküli lakáskiürítések tilalmát.
6.) A lakásbérleti piac szabályozásának a szerződő felek egyenlőségét kell elősegítenie, és figyelemmel kell lennie a lakhatásra alkalmas férőhelyek korlátozott voltára.
7.) A lakáskiürítések iránti eljárásokat összhangba kell hozni az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával, amely a 8. Cikk szerinti otthonvédelem körében megköveteli a jogkorlátozás arányosságát.
8.) Hatályon kívül kell helyezni az önkényes beköltözés szabálysértési tényállását, és szankcióként csak olyan jogkövetkezményt lehet meghatározni, amely nem ad lehetőséget szabadságkorlátozásra.
9.) Módosítani szükséges a bírósági végrehajtási szabályokat és rendelkezni kell arról, hogy lakóingatlan árverésére a jelenlegi 500 ezer Ft összegű tartozásnál magasabb tartozás esetén kerülhet sor. Az összeget szükséges lenne a piaci viszonyok változásának megfelelően dinamikusan szabályozni és évente indexálni. A lakóingatlan-árverés során a százalékos leértékelés szabályainak alkalmazását meg kell szüntetni.
10.) Szintén a bírósági végrehajtás szabályainak módosítását követeli meg, hogy az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére irányuló eljárásban is lehetőség legyen a lakáselhagyására kérelmezett fél bíróság általi meghallgatására és hogy a kiürítésről rendelkező döntés elleni jogorvoslat hatékony legyen.
Bár az Utcajogász tavalyi javaslataiból eddig nem lett törvénymódosítás, az mégsem igaz, hogy semmi ne változott volna a lakhatással kapcsolatos szabályozás terén tavaly óta: Répássy Róbert, az igazságügyi minisztérium parlamenti államtitkárának javaslatára ugyanis úgy módosították a végrehajtási törvényt, hogy csak 500 ezer forint feletti tartozás esetén lehet ingatlant árverésre bocsátani. Ez viszonylagos előrelépésnek tekinthető Molnár Noémi, az Utcajogász Mércének nyilatkozó ügyvédje szerint, de – ahogyan a tíz pont egyikeként meg is fogalmazzák – messze nem tekinthető elégséges lépésnek.
Az Utcajogász tavaly elküldött javaslatcsomagjából egyébként ellenzéki részről sem készült törvényjavaslat, legalábbis olyan biztosan nem, amelyet az Utcajogásszal is egyeztettek volna. A civilek megkeresésére az összes parlamenti képviselőcsoportok közül a Demokratikus Koalíció nevében Sebián-Petrovszki László, a Momentum nevében Fekete-Győr András, a Párbeszéd nevében pedig Tordai Bence országgyűlési képviselők válaszoltak, akik megköszönték a javaslatcsomagot, de közösen kidolgozott előterjesztés egyik képviselőcsoportban sem lett belőle. Molnár Noémi azt ugyanakkor kiemelte, hogy a Párbeszéd nyitottnak mutatkozott szociális és lakhatási jogok területén szakmai egyeztetésre. Így sem példa nélküli ugyanakkor, hogy a parlamenti pártok együttműködjenek az Utcajogásszal: idén februárban a parlamenti ellenzék ötven képviselőjének segítségével – tudták megtámadni az Alkotmánybíróság előtt az igazságtalan árverési szabályokat, miután az ombudsman erre több mint két éve nem hajlandó.
Annak ellenére, hogy a Fidesz a sorozatos kétharmados parlamenti többségének birtokában az elmúlt években az összes nagy, kódexszerű törvénykönyvet – lásd a Munka törvénykönyvét, az Alaptörvényt vagy Polgári törvénykönyvet – újraírta, a Lakás- és Végrehajtási törvénnyel ezt nem tette meg. Így ezek – bár számos ponton módosultak – alapvetően ma is a rendszerváltás után, 1993-ban, illetve 1994-ben hatályba lépett kereteik között léteznek. Pedig – ahogyan Molnár Noémi is megjegyzi – mindkettő megérett már egy átfogó szabályozási reformra.
„A kilakoltatási moratórium csak sebtapasz a lakhatási válságon, mert a problémát nem oldja meg, csak késlelteti. Magánbérbeadók esetén pedig kifejezetten társadalmi feszültséget kelt, egymás ellen fordítja a bérbeadót és a bérlőt, ami csak csökkenti a lakáspiaci bizalmat. Ahhoz, hogy átfogóan legyen kezelve a lakhatási válság, számos ponton be kell avatkozni”
– mondja az ügyvéd, aki szerint az Utcajogász követeléslistája útmutatás lehetne ahhoz, hogy hogyan kellene ezt megtenni.
Bár a követeléseket 2023-ban, a negyedik Fidesz-kétharmad idején foglalta írásba most az Utcajogász, azok sokkal inkább az elmúlt 33 év törvényi hiányosságaira reflektálnak. Az Alkotmánybíróság például 23 éve, 2000 végén hozott olyan döntést, amely egyértelműen kimondta, hogy Magyarországon nem alapjog a lakhatás. Ilyen jog nem olvasható ki az alkotmány szövegéből sem, így a magyar állam kötelezettsége papíron is csak addig terjed, hogy ha az ember élete közvetlen veszélyben van, a túlélést kell valamilyen módon biztosítania elvileg a szociális ellátórendszer fenntartása útján.
A felelősségvállalás ilyen alacsony foka több, Magyarország által is aláírt nemzetközi egyezménnyel is szembemegy.
Ilyen az első pontban is említett Módosított Európai Szociális Karta, amely deklarálja a szociális biztonsághoz való jogot és amelyhez hazánk ugyan 2004-ben csatlakozott, azonban többek között a lakhatáshoz való jogra vonatkozó cikkelyt nem fogadta el.
Mint azt Molnár Noémitől megtudtuk, újszerű követelésnek számít Magyarországon az Emberi Jogok Európai Bírósága lakáskiürítésekkel kapcsolatos praxisának bevezetése. A strasbourgi testület gyakorlata nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lehet kilakoltatni, hanem azt, hogy attól, hogy valakinek mondjuk nincs már jogcíme egy lakás használatára, mert lejárt vagy felmondták a szerződését, önmagában nem elegendő ok a kilakoltatásra. A bíróságnak, a lakáskiürítésről hozandó döntés előtt mérlegelnie kell egy meghatározott szempontrendszer alapján, hogy fűződik-e olyan súlyú közérdek – mondjuk egy önkormányzati lakás esetén – a kilakoltatáshoz, ami felülírja a kilakoltatásra váró lakó magánérdekét.
