Vészesen közeleg a május 14-re kiírt törökországi választás. A parlamenti választásokkal egyszerre tartják az elnökválasztás első fordulóját, amelyen  Recep Tayyip Erdoğan elnöknek 20 év regnálás után komoly esélye van a bukásra. Az elmúlt évek katasztrofális belpolitikai-gazdasági helyzete erősen érezhető a Kemal Atatürk óta leghosszabban és legnagyobb hatalommal kormányzó Erdoğan, és pártja, az AKP támogatottságán. Ebben a helyzetben nyúlt a politikai elnyomást egyre fokozó elnök a harmadik legnépszerűbb törökországi párt, a főként a kurd kisebbséget képviselő HDP betiltásának eszközéhez. A kétségbeesettnek tűnő lépés az iszlamista-populista pártvezér malmára hajthatja a vizet. De korántsem egyértelmű, hogy az évek óta húzódó, és éppen most, a választások előtti hetekben végső szakaszába ért koncepciós per nem üt-e vissza.

A HDP üldözése 2016 óta fokozódik

A szocialista, feminista és zöld, a törökországi kurdok képviseletét ellátó Népi Demokratikus Pártot (HDP) 2016 óta folyamatosan és durván üldözi a jelenlegi török rezsim. Bár a 2016-os, ma is homályos hátterű puccskísérlet után elsősorban a feltételezett, külföldről támogatott „gülenista felbujtók” ellen indítottak tömeges politikai üldözést, letartóztatva, állásukból elbocsátva és bebörtönözve tízezreket, a rezsim hamarosan lecsapott a HDP-re is. 2016 és 2020 között csak a HDP tagjai és vezetői közül 20 ezer embert tartóztattak le mondvacsinált okokkal, közülük 10 ezret börtönbüntetésre is ítéltek. A 2017-es helyhatósági választásokon taroló HDP polgármesterei közül 37-et egész egyszerűen eltávolítottak, és helyükre a kormánypárt, az AKP (Adalet ve Kalkınma Partisi – Igazság és Fejlődés Pártja) bizalmasait ültették. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2019-ben felszólította Törökországot, hogy engedje szabadon a jogtalanul börtönre ítélt HDP-elnököt, Selahattin Demirtaş-t.

Demirtaş azóta is börtönben ül.

A letartóztatások, vádemelések és bebörtönzések hivatalos oka legtöbb esetben a 2014-es „kobanî zavargásokhoz” köthető. Mint ismeretes, az Iszlám Állam ebben az évben – hatalma tetőpontján – érte el a többségében kurd lakosságú szír-török határvárost, Kobanî-t. Bár addigra már teljesen egyértelmű volt, hogy a modern idők legbrutálisabb terrorszervezete népirtásra készül a városban, a török rezsim megtiltotta a kurdoknak, hogy a pár kilométerre lévő városba átmenjenek Törökországból, annak ellenére, hogy sokan saját családjuknak szerettek volna segíteni vagy felvenni a harcot a terroristákkal. Nemcsak a lakosságnak, de mindenféle szövetségesnek is megtiltották az átkelést: Kobanî elveszejtése volt a cél. A város ostromának tehetetlen szemlélésére kényszerített kurdok körében hamarosan zúgolódás támadt, ami gyorsan zavargásokba fordult a lezárt határnál felállított kerítéseknél. A tüntetéshullámnak végül több mint 30 halálos áldozta lett.

A HDP a tüntetések célját mindvégig támogatta, de az erőszakot elítélte, és békére intett. Ennek ellenére, amikor a szükség úgy hozta, az AKP-nak könnyű volt arra hivatkoznia, hogy mindvégig a HDP „hergelte az embereket”. Ez az érv már a 2019-es helyhatósági választásokon előkerült, amikor Erdoğan és pártja csúnyán felsült, a legnagyobb városokat szinte mind elvesztették, és a kurd többségű délkelet-törökországi tartományokban a HDP tört előre.

A 10 százalék körüli támogatottsággal bíró HDP leszerelésére törő ellencsapások végül 2021-ben, a párt betiltását célzó vádemelésben érték el tetőpontjukat.

Egy gyanús per

Hiába a párttagok és illusztris vezetők célzott kiiktatása, a HDP támogatottsága a felmérések szerint nem csökkent. Jellemző, hogy jelenleg, a választások küszöbén is 10 százalék körül mozog, ami – ha a közösen induló pártokat nem számoljuk – továbbra is a harmadik erő pozíciójába helyezi a pártot a törökországi politikában.

A párt elleni hadjárat újabb lépéseként 2021 márciusában Bekir Şahin, a Semmítőszék főügyésze vádiratot nyújtott be a HDP ellen arra hivatkozva, hogy az „kapcsolatban áll” a terrorszervezetként nyilvántartott marxista kurd felkelőket tömörítő PKK-val (Partiya Karkerên Kurdistan – Kurdisztáni Munkáspárt), és így maga is támogatja a terrorizmust. A per célja a HDP pénzügyi támogatásának megvonása, tagjainak kizárása a politikai versenyből és a párt betiltása. Különösen cinikusan hat a lépés annak tudatában, hogy éppen az AKP vezette kormányzat kérte fel a HDP-t közvetítésre, amikor 2013-ban óvatos béketárgyalásokba kezdett a PKK-val. A HDP szerepére évekkel később így már úgy hivatkozhattak, mint egy terrorszervezettel kapcsolatokat ápoló pártéra.

A per jelenleg is tart, és nem kizárható, hogy az amúgy viszonylag lassan döntő török Alkotmánybíróság épp a választások előtti utolsó pillanatban tiltja majd be a pártot, bár ehhez a döntéshez a 15 fős testület kétharmadának, 10 bírónak a támogatása szükséges. Talán nem véletlen, hogy a HDP képviselőinek az ítélethirdetés előtti utolsó szó jogán elmondott beszédét cikkünk írásának napjára, április 11-re időzítette a bíróság, ami ellen a HDP igyekezett fellebbezni, és a választások utánra halasztani.

A fellebbezéseket elutasították, s így a HDP karakán lépésre szánta el magát: megtagadta a perbeszéd felolvasását a bíróság előtt, így húzva alá az egész per politikai-koncepciós jellegét.

Beválik az Erdoğan-rezsim trükkje?

Mint utaltam rá fentebb, a HDP az üldözések, a nyílt elnyomás és a konkrét, halálos erőszak ellenére egyáltalán nem tervezi a jelek szerint feladni a politikai harcot a közeljövőben. A párt támogatásainak megvonása, és a betiltás Damoklész kardja persze tovább nehezítik a pályát számukra, de az eszközökből még messze nem fogytak ki.

Az ellenzéki, főként a kurd szavazókat továbbra is inkább mozgósítja, illetve egyben tartja a HDP sorozatos vegzálása, ez jól látszik abból, hogy ők továbbra is a harmadik legerősebb önállóan induló párt. De a jogi ellehetetlenítésre is sikerült egy ügyes manővert kitalálniuk.

Szinte az utolsó pillanatban, április 3-án a HDP bejelentette, hogy nem HDP-ként, hanem a Zöld Baloldal Párttal választási szövetségben indul a választásokon, ami – ha sikerül a terv – gyakorlatilag elhárítja a betiltás okozta lehetséges veszélyt. Ha esetleg május közepéig hivatalosan megszüntetnék a pártot, az ismert jelöltjeik akkor is indulni tudnak, csak más színekben.

A másik hatékony – nem mellesleg kipróbált – stratégiája a HDP-nek, hogy nem kötelezte el magát az ellenzéki pártokat tömörítő Nemzeti Szövetség mellett, így akár a Zöld Baloldal formális részeként, akár önállóan, de lehetősége marad a politikai céljainak elérésére egy kormányváltás esetén is. Ha ugyanis a képviselőik nem támogatják a lehetséges ellenzéki koalíciót, az egyelőre nem tűnik stabilnak.

A harmadik érv arra, hogy ez a látszat ellenére még messze nem egy lefutott meccs, az az, hogy a HDP szavazóbázisa és a szélesebb ellenzéki bázis direkt elnyomással való hergelése

egészen egyszerűen önmagában is bírhat olyan mozgósító erővel, ami a bizonytalanok körében felháborodást és végső soron az ellenzék támogatását eredményezi.

Ha lehet a HDP-re szavazni, úgy, ha csak másik ellenzéki pártra, akkor meg amúgy. Azaz a rezsim mestertervének ellenszere a választók kezében lehet, kérdés, élnek-e majd vele.