Michael Roberts marxista közgazdász, a The Long Depression: Marxism and the Global Crisis of Capitalism című könyv szerzője az ukrajnai háború egyéves évfordulóján részletes írást szentelt The Next Recession nevű blogján annak a kérdésnek, hogy a háború miként hatott a hadakozó felek gazdaságára.
Írásunk első részében – végig a közgazdászt követve – azt foglaljuk össze, hogy az elmúlt egy év során mi zajlott le a megtámadott Ukrajna gazdaságában.
Az orosz invázió hatása az ukrán gazdaságra többféle módon is pusztító volt, állítja Roberts. A gyárak és a gazdasági infrastruktúra lerombolása, a termelési láncok elszakadása és a termelési költségek drámai növekedése ahhoz vezetett, hogy
az ukrajnai vállalkozások egyharmada a háború kitörése után azonnal megszüntette a működését.
Ennek következtében 2022 első negyedévében a GDP 15%-kal, a második negyedévben pedig 37%-kal esett vissza. Roberts arra jut, hogy Ukrajnában a veszteség nagyobb, mint amit Szerbia szenvedett el, amikor a NATO 1999-ben lebombázta.
A GDP a III. negyedévben a GDP némileg helyreállt, és csak 30,8%-kal esett vissza az előző év azonos időszakához képest. Ugyanakkor az ukrajnai energetikai infrastruktúra tönkretétele a negyedik negyedévben tovább növelte a veszteségeket. Az összefoglaló szerint Ukrajna bruttó hazai terméke 2022-ben 32%-kal csökkent. A gazdaság szétzilálása pedig többek közt azzal járt, hogy az infláció elszabadult: a kulcsfontosságú szükségleti cikkek hatalmas ellátási hiánya miatt 27%-ra ugrott.
A kereskedelmi deficit ez idő alatt majdnem megháromszorozódott. A kulcsfontosságú áruk behozatala 24%-kal csökkent, de az export még inkább visszaesett, 49%-kal zuhant 2021-hez képest. Ezeket az értékeket a marxista közgazdász a gabonakereskedelem példáján szemlélteti.
A háború előtt Ukrajna gabonaexportjának 89%-át a fekete-tengeri kikötőkön keresztül bonyolították. Ezek a kikötők 2021-ben havonta akár 6 millió tonna gabonát is képesek voltak fogadni, és 2022-ben új rekordok felállítására készültek, de a háború közbeszólt. Több hónapig tartó pangás után az ukrán kikötők augusztusban nyitottak újra, de akkor is csak részlegesen, akadályoztatva az oroszországi blokádtól. Roberts azt állítja, hogy az időközben megemelkedett biztosítási és szállítási árak, valamint a gabonafolyosó teljes leállításával kapcsolatos fenyegetések miatt a gabonaexport az év végén ismét visszaesett.
A kereskedelem összeomlása ahhoz vezetett, hogy Ukrajnában hiány keletkezett az ún. keményvalutákból, például a dollárból, melyeken az átszámításokat végezték. Az ukrajnai nemzeti bank igyekezett ezt orvosolni, de sikertelenül járt. Ezért tavaly nyáron a valutát leértékelték.
Roberts szerint azonban ez sem elegendő,
szinte biztosra vehető, hogy az inflációt ezzel nem fékezték meg.
A brit közgazdász kimutatja, hogy a rögzített árfolyam megvédésére tett kísérlet során az ukrajnai nemzeti bank nettó tartalékállománya közel 40%-kal csökkent. Ez azért következett be, mert sokan elhagyták az országot, s magukkal vitték a megtakarításaikat készpénz formájában. A bankokból kivont készpénz 2022 január-szeptemberében közel 9 milliárd dollárral nőtt.
„Bár ezt részben fedezték a menekültek átutalásai, valamint a Nyugatról érkező katonai és humanitárius segélyek, Ukrajna összességében mintegy 6 milliárd dollárnyi nemzetközi tartalékot veszített”, állítja Roberts.
A marxista közgazdász a gazdasági mutatók áttekintése során azt a következtetést vonta le, hogy a külföldi – katonai és pénzügyi – segélyek nélkül Ukrajna nem tudta volna folytatni a katonai műveleteit, az államnak le kellett volna tegyen alapvető szolgáltatások biztosításáról, és nem tudta volna teljesíteni külső kötelezettségeit sem. Bár a kormány kötvénykibocsátással próbált plusz forrásokhoz jutni, ennek a hatása szerény.
Ukrajna pénzügyminisztériuma 2022 decemberéig 31 milliárd eurót kapott a nyugati országok által ígért 64 milliárd euróból. Ehhez még hozzá kell venni azt az ígéretet is, hogy az USA és az EU most közösen megállapodott abban, hogy 2023-ban havi 3 milliárd dollárral, azaz további 36 milliárd dollárral támogatja Ukrajnát.
Ám az ország ennek ellenére a Nemzetközi Valutaalap segítségére is szorul, amely a saját szabályain felülemelkedve segíti a háborúzó államot. De ezért Ukrajnának meglehet a későbbiekben is nagy árat kell fizetnie: továbbra is bele kellene egyeznie a „strukturális reformokba”, ami általában költségvetési megszorításokat, szigorú monetáris politikát (azaz magas kamatlábakat), privatizációt és a gazdaság deregulációját jelenti.
Ma még azonban meg sem lehet becsülni, hogy az elhúzódó háború végül mekkora károkat okoz az ukrajnai gazdaságnak.
Annyi bizonyos, hogy 2023-ban nagyjából 45 milliárd dollárra van szüksége ahhoz, hogy gazdasága működőképes maradjon.
Az újjáépítés, a háborús károk enyhítésére szolgáló alapok, a rendkívüli kifizetések, a kártérítések akár az 1 billió dollárt is elérhetik, amely Ukrajna éves GDP-jének hatszorosa.
Roberts arra int, hogy senki se számítson gyors háború utáni fellendülésre, mint ahogy az a második világháború után az amerikai Marshall-terv révén történt. Az évtized végére, még ha az újjáépítés megfelelően halad is, és feltételezve, hogy a háború előtti Ukrajna összes erőforrásához hozzáfér (most Kelet-Ukrajna ipara és ásványkincsei Oroszország kezében vannak), a gazdaság még mindig 15%-kal a háború előtti szint alatt marad.
