A Helsinki Bizottság arról számol be, hogy a rendőrség elégtételt adott egy cserben hagyott nőnek. Korábban ugyanis a rendőrség nem intézkedett megfelelően, holott egyértelműnek kellett volna lennie a számára, hogy a nő súlyos veszélynek van kitéve, családon belüli erőszak áldozata.

A szervezet vizsgálata megerősítette hogy helytelenül jártak el, így a nőtől levélben bocsánatot kér a rendőrség, valamint félmillió forint sérelemdíjat fizet.

A Helsinki beszámolója szerint tavaly február 8-án riasztották a rendőröket, a nő hét gyerekének egyike hívta őket, mikor apja bántalmazta az anyjukat, Annát. A rendőrség viszont annak ellenére nem intézkedett, hogy ismerték a családi konfliktusokat és azt is tudták hogy korábban Annának krízisellátást is igénybe kellett vennie. Másnap, mikor a gyerekek nagy része iskolában volt, a férfi ismét bántalmazni kezdte Annát, halálosan fenyegette, fojtogatta, és eltörte az orrát is. Végül az ablakon keresztül menekült el, a házban lévő két gyereket pedig ismerősök mentették ki.

A rendőröket a szomszédok hívták ki, beszéltek is Annával, de a házba nem merészkedtek, mert féltek a kutyától. Végül – a történtek ellenére – semmilyen intézkedést nem foganatosítottak a férfi ellen, nem hoztak távoltartási végzést. Anna az ország másik végében talált menedéket egy krízisszállón.

Az ügy érdekessége, hogy miután Anna Ivány Borbála, a Helsinki ügyvédje segítségével panaszt tett, a rendőrség – noha első fokon nem talált kivetnivalót az intézkedésekben – másodfokon Pest vármegye rendőrkapitánya elismerte hogy hibázott a szervezet. Ennek fényében tudott a nő peren kívül megállapodni a rendőrséggel a bocsánatkérésről és a sérelemdíjról.

A probléma ugyanakkor rendszerszintű – mindazonáltal a Helsinki szerint a mostani eredmény fényében van remény arra, hogy hasonló helyzetben körültekintőbben járnak majd el, és az áldozatok a jövőben nagyobb védelmet kapnak.

A családon belüli erőszak Magyarországon súlyos társadalmi probléma, elterjedtségét jelzi hogy nagyjából hetente egy nő életét követeli. A bántalmazások száma ennél sokkal magasabb lehet, de nagyon nagy a látencia, vagyis sok ügy el sem jut a hatóságokig, a nyilvánosságig pedig még annál is kevesebb.

Ebben nem segít, hogy a hatóságok jellemzően – akárcsak a fenti esetben – nem nyújtanak megfelelő védelmet az áldozatoknak. Sőt, nem egyszer a bántalmazott sínyli meg, ha az intézményrendszertől várna segítséget.

Intézményi árulásnak hívják, mikor a bántalmazottat bünteti, vagy „jobb esetben” cserben hagyja a rendszer, ami elvileg többek között épp megvédeni hivatott a kiszolgáltatott, bántalmazott embereket. Gyakori tapasztalat, hogy a bántalmazott, kiszolgáltatott nőket nem védi megfelelően, vagy egyáltalán a rendszer az esetek túlnyomó többségében férfi elkövetőkkel szemben.