A Habitat for Humanity Magyarország éves jelentése 2012 óta nyújt átfogó képet a lakhatási szegénység magyarországi helyzetéről. Egyrészt, hogy körvonalazza az adott évet meghatározó problémákat és folyamatokat, másrészt, hogy az előző év szakpolitikai intézkedéseit bemutassa és értékelje, úgy a széles közönség, mint a döntéshozók számára.

A jelentés állandó két fő témája a lakhatás megfizethetőségének alakulása, illetve a lakhatással kapcsolatos költségvetési intézkedések és azok hatásai. Ezen felül aktuális lakhatást érintő problémákat járnak körül – ennek megfelelően az energiaválság közepette a lakossági szilárd tüzelés országos helyzetét mutatják be idén.

Fordulópont a lakhatás megfizethetőségében

Az elmúlt években a lakhatás biztosítása egyre többeknek okoz nehézséget, és ennek megfelelően a lakhatási szegénység is egyre inkább a közbeszéd részévé vált. A bizonytalan lakhatásnak három tényezőjét különböztethetjük meg: a lakhatás megfizethetőségét, a nem biztonságos lakhatást, illetve a nem megfelelő lakhatást.

Amikor a lakhatás megfizethetőségéről beszélünk, felvetődik a kérdés, hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennünk, illetve hogy a kormányzati döntések milyen módon tudják ezeket befolyásolni.

Magyarországon a lakhatáshoz való hozzáférés elsődleges módja a lakásvásárlás, azonban a régiós és európai átlagot tekintve is kiemelkedően gyorsan drágultak nálunk az ingatlanok. A tanulmány alapján napjainkban általános oknak például a lakhatás piacosítása tekinthető, vagyis az, hogy egyre nagyobb teret kapnak a pénzügyi szereplők és folyamatok. Ez röviden abban áll, hogy a piaci folyamatoknak köszönhetően az építészeti szektorba érdemes fektetni, ennek következményeként megnőtt a befektetési célú lakásvásárlás. Mivel az ingatlannak jelentős értékmegtartó ereje van, és a népszerűbb övezetekben a befektetni vágyók könnyedén vásárolnak lakásokat, ez a folyamat az ingatlanárak felveréséhez vezet.

Magyarországon a lakásvásárlás egyre nehezedő megfizethetőségének másik oka pedig, hogy a kormány olyan különböző hitelkonstrukciókkal támogatja a lakásvásárlást, amelyek a vagyonosabb réteg lakáshoz jutását segíti. Ezekhez a támogatásokhoz jellemzően csupán egy szűk társadalmi réteg fér hozzá.

Mivel egyre szűkebb az a réteg, amelyik önerőből tud lakást vásárolni, egyre jelentősebb a hitelfelvétel, és a lakásárak emelkedésével a hitelösszegek is egyre emelkednek. Az alsóbb társadalmi csoportok jellemzően a kisebb, egyszerű és gyorsabb elbírálású személyi kölcsönök felvételéhez fordulnak, jellemzően nem-banki pénzügyi szereplőktől, míg a jobb feltételeket – hosszabb futamidőt, kevesebb változó kamatot – biztosító hitelintézmények által kibocsátott hitelek a magasabb jövedelműeket célozzák.

Az egyenlőtlenségek így a lakáshitelhez való hozzáférésben is megmutatkoznak.

A tulajdonnal nem rendelkező társadalmi csoportok jellemzően a magánbérleti szektorba kényszerülnek – ez hozzávetőlegesen a lakosság egy tizedét jelenti, ahol töretlenül emelkednek a lakbérek. Bár a koronavírus-járvány alatt 2020-ban a lakásbérleti árak valamelyest csökkentek, a KSH adatai alapján 2022 januárjában az előző hónaphoz képest országos szinten 1,9, míg Budapesten 2,4 százalékkal nőttek a lakások bérleti díjai.

A megfizethetőség fontos aspektusa a közüzemi díjak kifizetésének nehézsége is, az embereknek választaniuk kell, hogy élelmiszert, rezsit vagy netán lakbért fizetnek. Az Eurostat 2021-es adatai alapján a magyar háztartások mintegy 10 százaléka rendelkezett közüzemi díjhátralékkal, és a szegénységi küszöb alatt élők körében ez az arány 27 százalék. Tehát Magyarországon még a rezsicsökkentés ideje alatt is majdnem minden harmadik szegénységi küszöb alatt élő háztartás rendelkezett hátralékkal.

A tanulmány szerint a gazdasági válság, a háború, az építőipari árak kiszámíthatatlansága és az energiaválság hatására 2022-ben fordulóponthoz érkeztünk a lakhatás megfizethetőségét illetően, és nem túl fényes a helyzet.

Ahhoz, hogy a válság terhét ne a háztartások viseljék, központilag támogatott, a társadalom széles rétegére célzott megfizethető bérlakásállomány bővítésére lenne szükség, és olyan új intézmények létrehozására, melyek hosszú távon, a piaci ingadozásoktól minél függetlenebb módon kezelnek és fejlesztenek lakásokat – például lakástársaságokra, lakásügynökségekre vagy lakásszövetkezetekre.

Homályban tapogatózunk az idei költségvetési kiadásokkal kapcsolatban

A 2022-es év fordulópontot jelenthet az állami lakáspolitikában is a megélhetési válság kiterjedtebbé válásával és a költségvetési mozgástér szűkülésével, miközben a lakáspolitikai döntéshozatal tovább darabolódott a minisztériumok között.

A lakásügyhöz kapcsolódó kormányzati kiadásokat továbbra is az átláthatatlanság jellemzi, de a 2022 kora őszére körvonalazódó irány alapján a kormány a középosztálybeliek lakhatási problémáinak súlyosbodását kívánja meg elkerülni és a számukra elérhető támogatásokat fenntartani. A leginkább rászorulókra célzott eszközök továbbra is hiányoznak.

(A Parlament a nyáron elfogadta a következő évre vonatkozó költségvetését, amit az egyre súlyosbodó válság miatt újra fognak írni. A jelentés költségvetési kiadások és kormányzati szakpolitikákról szóló fejezete a nyári költségvetés adatai alapján íródott, a változtatások feltehetően a lakhatásra irányuló költségvetésekre is hatással lesznek.)

Mélypontra érkezett a szociálisan célzott lakhatási kiadások súlya, ami mindössze 4 százalék jövőre. Szociálisan célzott eszközként a szociális tűzifa-támogatás maradt meg, ami 5 milliárd forintos kiadást jelent jövőre is, de az infláció miatt ebből az összegből már jelentősen kevesebb tűzifa vásárolható, így kevesebb embernek is nyújtanak segítséget.

A lakáspolitikai eszközök közül a legtöbb pénzt az otthonfelújítási támogatásra költi a kormány, ez mintegy 222,5 milliárd forintot jelent a költségvetésben. A program 3 millió értékű lakás felújítására ad pénzt családoknak, mindezt bármilyen szociális célzás, és energiahatékonysági szempontok figyelembe vétele nélkül.

A második legnagyobb tétel a CSOK különböző formái, ami 130,6 milliárdos kiadást jelent, de ennek a reálértéke még mindig 16 százalékkal alacsonyabb a 2020-as csúcsnál.

Főosztály van, lakásprogram nincs

Korábban sem volt könnyű beazonosítani, hogy kormányzati szinten ki foglalkozik lakásüggyel, és ezt csak tetézte az új kormány felállása. A lakáspolitika elsődleges felelősévé Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter vált, ő foglalkozik a stratégiai szinttel és a lakáspolitika sorsával, míg a lakáscélú állami támogatások feladatköre, a pénzügyi rész Varga Mihály pénzügyminiszternél maradt, aki szintén beleszól koncepcionális feladatokba. A Habitat rendszerint javaslatot tesz arra, hogy legalább államtitkári szinten kellene foglalkozni a lakásüggyel, így előrelépésnek tekintik, hogy a gazdaságfejlesztési miniszter alatt a lakáspolitikának önálló főosztálya lett.

Ennek ellenére a szétszabdalt struktúra nem segíti elő, hogy átgondolt módon, stratégiai alapokon és szociális irányú lakáspolitikát folytasson a kormány.

Kidolgozott lakásprogramról sem beszélhetünk egyelőre.

A lakáspolitikáról döntéseket hozó szervezeti egységek a kormányban 2022 májusától:

A tanulmány részletesen beszámol új és olyan fenntartott lakáspolitikai eszközökről (CSOK, a babaváró támogatás, hiteltörlesztési moratóriumok…), változó szakpolitikákról (úgy mint a rezsicsökkentés), továbbá a megszűnő lakáspolitikai eszközökről is, például a kilakoltatási és ingatlan-árverési moratóriumról.

A megszűnő lakáspolitikai eszközök és az infláció miatt elértéktelenedő szociális alapon célzott lakhatási támogatások a lakhatási szegénység növekedését vetítik előre a következő években, miközben a megélhetés általánosságban is nehezebbé válik. A lakhatási- és energiaszegénység problémakörének összetettsége és a Magyarországon tapasztalható súlyos helyzet miatt, nagyszabású és hosszú távú programokra lenne szükség, amelyet egyértelmű döntéshozatali szándék és alapos szakértői munka kell hogy megalapozzon.