A szerbiai Nezavisnost [Függetlenség] szakszervezet november 17-re szervezett sajtótájékoztatóján derült ki, amit már sejteni lehetett: a szakszervezeti szervezkedést a világ számos országában előszeretettel letörő bohócos cég Szerbiában is hű maradt a népszerű kabalafigurájához társított „kapitalista értékekhez”; vagyis ott keseríti meg munkásai életét, ahol csak tudja. A szerbiai McDonalds-dolgozók szakszervezetalapítási törekvéseiről a Mašina számolt be. 

A Nezavisnost megalapításával már 2018-ban próbálkoztak, de csak 2019-re jött össze, a tapasztalat pedig azt mutatta, hogy az üzletvezetők és más menedzseri pozícióban levők azt közvetítették dolgozóik felé, hogy a szakszervezeti tagság egyszerre akadályozza a szakmai előmenetelt és áll ellentétben az anyacég érdekeivel. Az ellenségesség olyannyira tapintható, hogy a céges hirdetőtáblákról a szakszervezeti értesítőket rendszeresen leszedik. Na de milyen lehet a gyorséttermi idill, ahova a szakszervezet csak bekavar?

Uroš Milivojević, a McDonalds dolgozója munkatársa példáját emlegette fel, aki azért nem tudott részt venni a sajtótájékoztatón, mert épp térdműtéten esett át. Ahogy mesélt, sorra derültek ki a dolgok: hogy a gyorsétterem menedzsere folyamatosan, tízpercenként zaklatta és sértegette a sérült munkást, aki egyszer könnyekben tört ki, mire a menedzser rászólt, hogy ne fárassza könnyeivel a vendégeket. Az sem volt lényegtelen részlet, hogy az illető kolléga nem volt a cég közvetlen alkalmazottja, hanem iskolaszövetkezeten keresztül bedolgozó diákmunkás.

A tizenkét évet a McDonaldsnál lehúzó Jelena Krečković megerősítette, hogy ez a típusú, az alkalmazottakat fizikailag és mentálisan egyaránt kikészítő menedzseri attitűd kifejezetten elvárt dolog a cégnél.

Távozásának okairól beszélve említette, hogy egyedülálló anyaként sokmindennel kiegyezett, a rossz munkakörülményekkel, a hosszú műszakokkal, a folyamatos áthelyezésekkel, de azt már nem tudta bevenni a gyomra, ahogy a cég valóságos policyt csinált a beosztottak és a munkatársak állandó nyomás alá helyezéséből.

Egy másik szakszervezeti tag, Zoran Ristić pedig az esetekből fakadó következtetéseket vonta le. Minden olyan iparág, ahol fiatal munkások dolgoznak, szenved ezektől a tünetektől. A megoldás mégsem lehet általános, mert a szakszervezeti szervezkedés mikéntje a különböző iparágak sajátosságaitól és a már létező szakszervezeti hagyományok felhasználásától is függ. Mindezt pedig egy olyan országban kivitelezni, amelynek munkaerőpiaci versenyképességét eleve az olcsón tartott munkaerő biztosítja.

Mégis elgondolkodtató, teszi hozzá Ristić, hogy az évi ötvenezer szakmunkás és fiatal nem annyira a bérekért, mint inkább a kibírhatatlan munkakörülményekért dönt úgy, hogy ott hagyja az országot – tette hozzá Ristić.