Átmenetileg beszüntette éhségsztrájkját Alaa Abd-el Fattáh egyiptomi író, szoftverfejlesztő és aktivista. A 2000-es évek közepétől dolgozik az egyiptomi független online médiáért, illetve nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésében. 2005-ben ezer egyiptomi bíró szervezett néma demonstrációt az igazságszolgáltatás függetlenségéért. Alé részt vett az ehhez kapcsolódó szimpátiatüntetésen, ekkor börtönözték be először, 45 napra.
Alaa-t és feleségét, Manalt a kétezres évek elején ismertem meg. Akkoriban civil szervezeteknek nyújtottunk informatikai támogatást – szervereket üzemeltettünk, weboldalakat készítettünk – én Magyarországon, ő Egyiptomban. Konferenciákon, workshopokon találkoztunk. Ő is nagy Neil Gaiman-rajongó volt; ő mutatta meg nekem először a Drupal tartalomkezelő rendszert, amivel aztán tíz évig építettem weboldalakat. Baloldali aktivista volt, már a szülei is azok voltak. Mesélte hogy apja, Ahmed Seif El-Islam Hamad többször is ült börtönben – egyszer öt évig, mert egy kommunista szervezethez csatlakozott.
2008-ban Budapesten járt. Egy este a Szervita téri irodaház tetején beszélgettünk (a KÉK / Kortárs Építészeti Központ akkori bázisán) gyerekekről, iskoláról, alternatív iskolarendszerről és közoktatásról. Nekem akkor nemrég született a második fiam, ők éppen a gyerekvállaláson gondolkodtak. Arról mesélt, Manallal egy zánkai nemzetközi táborban ismerkedtek meg, közös történetük része Magyarország. Sok évvel később, immár a börtönből, arról írt, hogy mennyire kívánja a magyar hideg meggylevest.
2011 előtt Alaa Dél-Afrikában élt. Amikor 2011 februárjában elkezdődtek az Arab Tavasz első tüntetései Egyiptomban, a Tahrir téren, családostul visszatértek Kairóba.
Alaa részt vett a tüntetések és az ellenállás szervezésében, aktív volt közösségi platformokon, így hamar politikai célponttá vált.
A forradalom után sorra váltották egymást a rendszerek: Hoszni Mubarakot a forradalmi zavargások közepette katonai puccsal távolították el. 2012-ben Mohamed Murszi és a Muszlim Testvériség vette át a hatalmat, majd őt 2013-ban ismét a katonaság és el-Szíszi tábornok váltotta, aki a Muszlim Testvériséget terroristáknak nyílvánította. Ezen évek alatt a demokrácia és az alapvető emberi jogok tovább csorbultak: Murszi dekrétumait már nem vizsgálhatta felül a bíróság; az új alkotmányt 33%-os részvétellel szavazták meg; újra korlátozták a gyülekezési jogot.
Alaa mindhárom rendszerben a demokráciáért, a szólásszabadságért, a gyülekezési jogért, a független bíróságokért küzdött – cikkeket írt, tüntetéseket szervezett. És mindhárom rendszerben politikai fogoly volt.
2011-ben, tíz nappal az al-Suruk-ban megjelent cikke után letartóztatták két hónapra. Akkor anyja éhségsztrájkja után engedték szabadon. 2013-ban a Súra Tanács épülete előtt a demonstrációk betiltása ellen tiltakoztak. Innentől szinte követhetelen a történet: 2013 novemberében letartóztatják; márciusban szabadon engedték, majd júniusban, a távollétében (nem engedték be a saját tárgyalására) 15 évre ítélték el tiltakozás szervezéséért. Szeptemberben mégis szabadon engedték (érvénytelen volt az ítélet), majd 2014 februárjában, újratárgyalás után újra elítélték, immáron 5 évre. 2011-ben nem tudott jelen lenni a fia, Khaled születésénél, 2014-ben pedig nem lehetett ott az apja temetésén.
2019 márciusában részben szabadon engedik – de minden este vissza kell térjen a helyi rendőrkapitányságra, és 12 órát kell ott töltenie. 2019 szeptemberében újra letartóztatják, elviszik a rendőrségről a Tora börtönbe, viszont decemberig ki sem derül a vád (nemzetbiztonságot veszélyeztető álhírek terjesztése). Azóta is börtönben van, 2011 és 2022 között összesen nyolc évet töltött fogvatartva.
Azonban ő csupán egyike az Egyiptomban fogva tartott kb. 65 ezer politikai fogolynak (az Arab Network for Human Rights becslése alapján). Hatvanezer embert nehéz elképzelni, de több, mint Veszprém teljes lakossága. Az Egyiptomi börtönatlasz pedig, amely politikai foglyok arcképeit és történeteit gyűjti össze, arcokat helyez a számok mellé.
Egyiptom nem jogállam. Bár léteznek bíróságok, teljesen esetleges, hogy mikor és kit tartóztatnak le, milyen vádakkal. Elvben két évig tarthatnak valakit előzetesben, a gyakorlatban az előzetes fogvatartás sokkal tovább elhúzódhat.
Az is kiszámíthatatlan, hogy mikor engednek szabadon egy-egy rabot. 2022 áprilisában és szeptemberében például szabadon engedtek pár tucat politikai foglyot. Többüket pár hónap múlva újra letartóztatták.
A fogvatartás körülményei is kiszámíthatatlanok. Amikor 2021-ben Alaa magánzárkába került a Tora börtönben, nem kaphatott sem könyvet, sem írószert, nem járhatott az udvaron, természetes fényben. Havonta egyszer láthatta egy családtagját, húsz percre, üvegfal mögül. 2022 májusában áthelyezték a Wadi al-Natrun börtönbe, jobb körülmények közé. Itt már olvashatott, bár a rokonai által hozott könyvek, képregények felét nem vehette át.
Anyja, Laila Soueif, matematikatanár, 1956-ban született Londonban. Miatta tudtak 2022 elején brit állampolgárságot szerezni Alaa-nak. Azt remélték, hogy így, konzuli közbenjárással ki tudják majd szabadítani. Volt már rá példa, hogy kettős állampolgárokat szabadon engedtek, amennyiben lemondanak egyiptomi állampolgárságukról.
A húgai, Mona Seif és Sanaa Seif, kampányba kezdtek, remélve, hogy a brit külügy komolyan veszi őket, és konkrét lépéseket tesz. Liz Truss júniusban, akkor még külügyminiszterként tett ígéretet, hogy foglalkoznak az üggyel. Boris Johnson utolsó elnöki heteiben, augusztusban megemlítette Alaa ügyét, amikor el-Sisivel találkozott. A kampányt húgai a most folyó COP27 klímacsúcsra hegyezték ki. Sanaa a konferenciát megelőző hetekben kitelepült sátorral a londoni külügyminisztérium elé. Rishi Sunak, a friss miniszterelnök is hivatkozott Alaa ügyére a klímacsúcs kapcsán. Ennek ellenére több hónap alatt még egyetlen brit konzuli látogatást sem sikerült elintézni.
Alaa 2022 április elején éhségsztrákba kezdett, annak felfüggesztéséig több mint 220 nap telt el. A követelései a következők voltak:
- szabadon engedni azokat, akik az előzetes letartóztatási idő leteltével még mindig börtönben vannak
- szabadon engedni azokat, akiket alkotmányellenesen ítéltek el (pl. publikálásért), vagy a rendkívüli bíróságok által elítélteket
- szabadon engedni azokat akiket áldozat nélküli ügyekben ítéltek el
Családjának írt levele szerint napi 100 kalóriányi folyadékot fogyasztott, és hetente egyszer evett rostot – almát vagy uborkát. A testvérei szerint borzalmasan lefogyott – de képet persze nem készíthettek róla. November elsején minden ételről lemondott, és november 6-tól, a klímacsúcs kezdetétől a folyadékot is elutasította. Családja november 15-én találkozhatott vele. Ezután közleményt adtak ki. Ebből kiderült hogy november 8-án – két nappal azután hogy abbahagyta a vízivást – cellatársaival együtt berendelték az egészségügyi központba, vizsgálatra. Alaa nem volt hajlandó alávetni magát a vizsgálatnak addig, amíg nem rögzítik jegyzőkönyvbe hogy hónapokig éhségsztrájkolt. Nem volt hajlandó elhagyni a központot, azt mondta hogy öngyilkos lesz ha visszaviszik a cellájába.
Erőszakkal visszatoloncolták. A cellában elkezdte a fejét a falba verni, amíg ki nem serkent a vér. Lekötözték és megfigyelés alá helyezték. November 10-én az ügyészség először küldött ki embert, aki hajlandó volt meghallgatni Alaa történetét. Feljegyezte az éhségsztrájkhoz kapcsolódó követeléseit, és az előzményeket is. Alaa mesélt a Tora börtönbeli tapasztalatairól, és arról hogy milyen nehéz volt három évig zene, könyvek és szabad levegő nélkül élni.
Ugyanaznap Alaa ügyvédje írásbeli engedélyt kapott a börtönlátogatásra, de mégsem engedték be. Pénteken, 11-én Alaa összeesett a zuhanyzóban. Nem tudott fölkelni, majd mikor megpróbált fölöltözni elveszítette az eszméletét. Amikor újra magához tért a cellatársai vették körül, és laktáz-glükóz infúziót kapott.
Halálközeli élményről számolt be. Végül úgy döntött, pihenőt tart, éaggódó cellatrásait is szerette volna megkímélni sztrájkja hatásaitól. Írt a családjának hogy abbahagyta a sztrájkot.
Csütörtökön, 17-én találkozhatott a családjával. Ezúttal át tudta venni a zenelejátszót, amit hoztak neki. Ugyanakkor nem volt semmiféle tárgyalás az ügyészséggel, semmiféle ígéretet nem kapott.
