Frissítés 8:00
A szavazatok 71 százalékának az összeszámolása után a jobboldali Likud 32 százalékon, a Jai Lapid-vezette centrum (Jes Atid) 23 százalékon, a szélsőjobboldali Vallásos Cionisták pedig 14 százalékon állnak. Netanjahu megköszönte a szavazóinak a támogatását, Lapid pedig azt hangsúlyozta, hogy a szavazatok megszámlálásáig nyitott a verseny.
Bő három év alatt ötödjére tartottak választásokat Izraelben, miután Benjamin Netanjahut és kormányát tavaly nyáron buktató, a szélsőjobboldaltól a baloldalon át a technokrata arab listáig terjedő koalíció idén felbomlott, és új választásokat kellett kiírni.
A jobboldali Likud az exit pollok alapján a szavazatok 30 százalékára, a Jair Lapid-vezette centrum (Jes Atid) 24 százalékra számíthat. A szélsőjobboldali vallásos cionisták tömbje 14 százalékon áll.
Sok múlik még a koalíciós tárgyalásokon és a pontos eredményeken, de ha az előrejelzés pontos, akkor Netanjahunak jó esélye van kormányt alakítani.
Az Izraelben lassan már hétköznapinak nevezhető országgyűlési választások legújabb körének fő kérdései voltak, hogy vajon a hosszas kormányzás után bukott, és súlyos korrupciós vádakkal illetett Benjamin Netanjahu (Likud) vissza tud-e kapaszkodni a miniszterelnöki székbe, a felmérésekben igen erős emelkedést mutató, fasisztoid Itamar Ben-Gvir kormányzati szerephez juthat-e, illetve a Likud egykori ellenzéke képes lesz-e koalícióra lépni, hogy elkerüljék Netanjahu visszatérését.
És természetesen az, hogy a közeljövőben mikorra várható hozzávetőlegesen a hatodik választás nem egész négy év alatt.
A politikai centrum négy pártjának favoritja, Jair Lapid hivatalban lévő miniszterelnök az izraeliek maradék demokratikus jogainak megőrzését jelölte meg kampányának vezérmotívumaként, amely jogokat – természetesen – Netanjahutól és szélsőséges politikai szövetségesétől, Itamar Ben-Gvirtől kell megmenteni.
A szélsőjobboldal új sztárja: Itamar Ben-Gvir
A főként homofób és arabellenes vallásos cionistákat tömörítő Ocmá Jehudit párt vezetője politikai blokkjával a hetvenes évek óta nem látott sikert ért el az ortodox cionistákkal. Itamar Ben-Gvir szinte varázslatos sebességgel erősödött meg az elmúlt év során, egy, Netanjahu által politikai porondon tartott szélsőséges kispártból – izraeli mércével mérve – jelentős politikai erővé a Knesszetben. Politikája hasonlít a régvágású jobboldali Likudéhoz, csak éppen megfejelve nyílt rasszizmussal, és a politikai ellenfelek elleni erőszak imádatával.
Ben-Gvir politikai pályafutása mellett ügyvédként hosszú évek óta ismert a szélsőjobboldali bűnelkövetők „elintézőembereként”, olyan kliensek bírósági védelmét elvállalva, mint palesztin családok házait gyújtogató telepesek, vagy a keresztény templomok felgyújtását szorgalmazó, arabellenes terroristákat éltető Benci Gopstein.
De a fasisztoid balhézásokból ő maga se szívesen marad ki: volt már, hogy összeverekedett Ajman Odeh palesztin-izraeli képviselővel, de fogott már fegyvert is fegyvertelen arab biztonsági őrökre, akik arra próbálták kérni, hogy autójával álljon arrébb. Ő maga – pártjával, az Ocmá Jehudittal (am.: „Zsidó Erő” együtt – lelkes támogatója a kahanizmusnak, a Meir Kahane szélsőséges izraeli rabbi által kreált, arabellenes rasszizmust és etnikailag homogén zsidó államot propagáló politikai mozgalomnak.
A palesztin szavazat
A szavazólapon három palesztin, illetve részben palesztin lista szerepelt, három karakteresen különböző politikai irányvonallal. A Manszur Abbasz-vezette Ra’am mint általában, most is azt propagálja, hogy a palesztin állampolgárok tegyék félre nemzeti identitásukat és a szolidaritást, és nyugodtan csatlakozzanak bármilyen összetételű kormányhoz, amely elegendő anyagi juttatást kínál számukra.
A Hadash-Ta’al listát vezető Ajman Odeh és Ahmad Tibi elutasítanak mindenféle koalíciós alkut a jobboldallal szlogenjük, a „Változás az egyenlőségen keresztül” égisze alatt. A politikai blokk csak baloldali-balközép koalíciót hajlandó támogatni, és csak olyat, amelyik a megszállás megszüntetésén, a zsidó nemzetállami törvény visszavonásán, és a házrombolások leállításán dolgozik.
A Baladot vezető Szami Abu Sehadeh semmiféle cionista kormányt nem hajlandó támogatni, elkötelezte magát az ellenzékiség mellett, onnan kíván az összes polgárának egyformán otthont nyújtó államon dolgozni.
A jelenlegi előrejelzések – ismerve az izraeli politikai életet – egyáltalán nem biztosak, sokszor egy-egy képviselői hely is alapjaiban változtatja meg a választások kimenetelét, és összességében az sem kizárható, hogy a kétségbeesett koalíciós tárgyalások és manőverek nem hoznak megnyugtató többéget egyik tábornak sem.
