Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Igen, jöhet! Most nem.
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.
külföld

Erdoğan háborúja nyomában kiszárad az Eufrátesz

Ez a cikk több mint 2 éves.

Továbbra is vészt jósló forgatókönyvként lóg a levegőben a török elnök tavaszi fogadkozása. Amint arról a Mérce is beszámolt, Erdoğan újabb invázióval fenyegette meg Rojavát, az észak-szíriai kurd népállamot. Ennek következtében a nyár folyamán illetve kora ősszel egyre gyakoribbá váltak a bombázások a határ szíriai oldalán. Noha a török állam közvetlenül nem áll hadban Szíriával, ez nem akadályozza meg abban, hogy „alacsony intenzitású” háborút vívjanak a de facto független Rojava ellen. Ennek következményeképp a határ szíriai oldalán egymást érik a kitelepítések, illetve a polgári infrastruktúra szisztematikus megsemmisítése.

A hivatalosan Észak- és Kelet-Szíriai Autonóm Adminisztrációnak nevezett, ökoszocialista alapokon szerveződő kurd többségű tartomány hadereje jelentős szerepet játszott az Iszlám Állam előző évtized végi visszaszorításában. Az amerikai hadsereg nagy részének 2018-as kivonása után Törökország vív váltakozó intenzitású, de genocídiummal is felérő proxy-háborút a terület ellen, leginkább helyi milíciákat használva az észak-szíriai területek pacifikálására. A török kormányzat ezzel a saját államterületén a lakosság durván 20%-át kitevő, többségében baloldali elveket valló kurdok, és törvényen kívülre helyezett pártjuk, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) autonómiatörekvéseinek kívánja elejét venni. A belső elnyomást, a különféle aktorok  zaklatását így a törökországi kurdok számára egyértelműen modellként szolgáló észak-szíriai önkormányzás gyengítése, hosszú távon pedig felszámolása egészíti ki. A török Békeforrás (Peace Spring) hadművelet logikus „mellékhatásaként” az Iszlám Állam és más iszlamista sejtek erősödtek meg a vidéken, jelenleg is terror alatt tartva a lakosságot.

Nemrégiben újabb bombázásokról számoltak be a környéken: vasárnap délutántól hatvan tüzérségi és harckocsilövedék ért földet a török határól mintegy 40 km-re található Ain Issza (Bozanê) város központjában és a környező falvakban, valamint az M4-es nemzetközi autópályán. Ezen a területen közel negyvenezer civil él, emellett számos, a határmenti Tal Abjádból (Girê Spi) a 2019-es offenzíva során erőszakkal kitelepített belső menekült. A bombázást a Syrian Observatory of Human Rights is megerősítette, egyértelműen a Békeforrás hadműveletben részt vevő török erők számlájára írta azt. A népirtást elkövető török erők és szövetségeseik emellett célzottan fejezik le a kurd adminisztrációt (különösképpen az ökormányzatok paritását biztosító nőket), támadnak oktatási intézményeket, likvidálnak területi vezetőket, megölve többek között Hassan Demirtast, Ayn al-Arab (Kobanê) kormányzóját. Ezek a törekvések már-már „közpolitikai” rangra emelik a fiatalok elüldözését és nyugatra irányuló migrációját, csírájában téve életképtelenné az észak-szíriai kurd autonómia működtetését és újratermelését.

Arra sem árt azonban emlékeztetni, hogy a politizáló kurd diaszpóra sincs biztonságban: a finn és a svéd NATO-csatlakozást Erdogan eleve azzal a feltétellel hajlandó csak támogatni, ha az érintett államok kiadnak 33, a török rezsim által terroristaként számon tartott baloldali aktivistát. A feltételek az ukrajnai háború lázában égő nyugati kormányok és az egyre inkább NATO-párti mainstream nyilvánosság ingerküszöbét nem igazán érték el: június végén például szándéknyilatkozatot írt alá a három érintett állam.

Mindeközben arról is érkeznek jelentések, hogy az Eufrátesz folyó nagy része kiszáradt. Egy, a damaszkuszi és ankarai kormányok közt 1987-ben létrejött megállapodás szerint Törökországnak másodpercenként 500 köbméter vizet kellene szállítania Szíriának, amely helyett jelenleg csak 200 köbméter érkezik. A vízelvonások miatt a szíriai gátak gyűjtőtavainak vize csökkent, a villamosenergia-termelés és a régió áramellátása is visszaesett, nem is beszélve a mezőgazdaság által szenvedett károkról. A rojavai autonóm kormányzat arra figyelmeztet, hogy a török államnak az Eufrátesz folyó vizének csökkentésére irányuló nyílt politikája már most humanitárius katasztrófát okoz a régióban, amelyet egy nemrégiben (szintén határ melletti) Aleppó tartományban kitört kolerajárvány súlyosbít, leginkább a török megszállás alatti településeket (pl. Dzsarabulúsz és Azáz) érintve. A határövezetben emellett a Békeforrás hadműveletek is akadályozzák az ellátmányok, illetve bármilyen segítség célba juttatását.

Az eleve az elapadó Eufrátesz, illetve a szennyezett vízzel való öntözés miatt kitörő járvány sajnos csak a legújabb példája annak, ahogy a régiós iszlamista sejteket instrumentalizáló török imperializmus, a természet kapitalista kizsákmányolása illetve az etnikai térszerkezet (erőszakos) átrendezése nem egymástól független, hanem egymást feltételező és dominószerűen kiegészítő folyamatok. A 2018-ban nagy médianyilvánosságot kapó Afrín elleni sikeres török offenzíva területe ma erdőirtásoktól hangos: az északnyugat-szíriai Majdanki tó partján törökbarát milíciák csak az idén tizenegyezer fát vágtak ki, további háromszázat felgyújtottak és még kétezret gyökerestől kitéptek. Mindezt úgy, hogy a korábbi török bombázásoknak több tucat hektár erdő esett martalékául. Ibrahim Sheikho az Afrin Human Rights Organisation képviseletében több mint kétmillióra teszi a 2018-as offenzíva óta kiirtott fák számát, amelyek így már nem lehetnek tanúi a kurdok azóta is zajló elüldözésének Afrín környékéről.

 

Címlapkép: David Stanley / Flickr
Kommentelj a Facebook-poszt alatt!
Olvass tovább!
Előre a főoldalra!
A Mércén vannak sütik. Infó.
Rendben