A Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) mindenhatónak tetsző ura, a nevében szociáldemokrata pártjával az országrészt 16 éve kormányzó Milorad Dodik nagy kihívás elé áll a vasárnapi bosznia-hercegovinai választáson. A Vlagyimir Putyin legjobb balkáni barátjának tartott politikus hol Bosznia-Hercegovina társállamfőjeként, mint most, és hol ténylegesen, a Republika Srpska elnöki posztjáról vezeti az országrészt. A politikus választásról választásra népszerűtlenebb, pártjának egy ideje koalíciós partnerekre van szüksége a többséghez – idén azonban elképzelhető, hogy még velük együtt sem fog tudni nyerni. Banja luka-i interjú a Dodikot kihívó jobbközép Demokratikus Fejlődés Pártja (PDP) alelnökével, Kelet-Szarajevó korábbi polgármesterével, Nenad Vuković-tyal.
Az önök pártja, PDP jobbközép pártként határozza meg magát. Mit jelent ez a jelző a Boszniai Szerb Köztársaságban?
Ugyanazt, mint Európában és máshol a világban: hogy tudatában vagyunk annak, mely nemzetnek vagyunk a tagjai, de mérsékelten, nem pedig szélsőségesen.
Milorad Dodiknak önök az egyik leghangosabb ellenzéke. Mi bajuk vele?
Nem mi vagyunk a legnagyobb ellenzéki párt, de mi vagyunk a leginkább ellenzékiek. Az elmúlt tizenhat évben, mióta Dodik folyamatosan hatalmon van, kialakult körülötte Európa legnagyobb korrupciós és bűnözői hálózata – órákon keresztül ülnénk itt, ha ezt részletesebben ki kellene fejtenem.
Dodik kihívói
A két legnépszerűbb ellenzéki párt, a PDP, valamint a háborús bűnös Radovan Karadžić által alapított Szerb Demokratikus Párt (SDS) most harmadszorra fog össze, hogy a társállamfő személyére, valamint a Republika Srpska vezetésére közös jelölteket állítson. Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, az ellenzéki jelöltek népszerűbbek Dodiknál, azaz ha a parlamenti többségük nem is feltétlenül lesz meg, magát Dodikot és bábját van esélyük legyőzni. A kampányban Dodik korruptságát és a hatalomban töltött évei okozta fáradtságát emelik ki, és megpróbálják őt még szerb nacionalizmusban is jobbról előzni: legutóbb azt hozták fel, hogy Dodik horvát ügynök volna, amiért jó kapcsolatot ápol a balközép horvát államfővel, Zoran Milanovićtyal.
A két párt közül az Európai Néppárt megfigyelő, nem teljes jogú tagjaként a PDP-nek van európai értelemben is értelmezhető renoméja, nem mellesleg 2020 óta az ő egyik politikusuk tölti be a Republika Srpska de facto fővárosának, Banja Lukának a polgármesteri posztját is.
A kampányban főleg korrupcióellenes témákat visznek – mi fog változni, ha hatalomra kerülnek? Csak a korrupció elutasítása, vagy az eddig a Vlagyimir Putyinnal és Orbán Viktorral feltűnően jóban levő külpolitikában is lesz változás?
Azért a korrupció a fő témánk, mert az a legnagyobb probléma, hatással van még a nyugdíjak kifizetésére is – pénzünk ugyanis lenne bőven, csak épp egy kis elitkör magánzsebeibe kerül az emberek helyett. Dodik külpolitikai irányultságával pedig egyáltalán nem értünk egyet: szerintünk nem áll érdekünkben, hogy feszültségeket keltsünk Bosznia-Hercegovinában, a Balkánon vagy épp globálisan, ahogy az sem, hogy globális konfliktusokban beálljunk az egyik vagy a másik oldalra.
A feszültségkeltés vége azt jelenti, hogy feladnák a Republika Srpska eddigi külpolitikai önállóságát, és beállnának Bosznia-Hercegovina Szarajevóban eldöntött külpolitikája mögé?
Nem, hanem azt jelenti, hogy Republika Srpskának végre ténylegesen önálló külpolitikája lesz, amely egyúttal Bosznia-Hercegovina intézményein keresztül is meg fog jelenni, ahogy az az ország alkotmányában is szerepel.
Az, hogy most nincs önálló külpolitikája az entitásnak, azt jelenti, hogy Dodik egy báb?
Azt jelenti, hogy Dodik miatt semmilyen ráhatásunk nincs arra, hogy Szarajevó milyen külpolitikát folytat. Bosznia-Hercegovina külügyminisztere mindössze egy nemzetiség, a bosnyákok, és különösen azok egy pártjának, a Bakir Izetbegović vezette SDA érdekeit képviseli – holott pont az ország külpolitikája az egyik leginkább érzékeny téma. Minden lényegi kérdésről konszenzust kellene kialakítani a három államalkotó nemzet képviselői között – a bosnyák oldal azonban még csak nem is kezdeményezett konzultációkat erről.
Mit kell tudni a Daytoni Egyezményől?
A mai Bosznia-Hercegovinát az 1995-ös, kritikusai szerint népirtásokat és kitelepítéseket szentesítő daytoni békeegyezmény hozta létre. Ez alapján a szövetségi állam két részből áll: a területének 51%-át alkotó bosnyák-horvát Föderációból, valamint a szerbek dominálta Republika Srpskából.
A cél leegyszerűsítve az volt, hogy az internetnikus béke megteremtése érdekében minden nemzetiséget bevonjanak az államigazgatás minden szintjébe, és lényeges témákban csak teljes, mindhárom államalkotó nép megegyezésén alapuló konszenzussal lehessen döntést hozni.
A kritikusok szerint ezt mára a szerb, horvát és bosnyák nacionalisták a felszínen egymást utálva, zárt ajtók mögött egymással bizniszelve kiüresítették, és az állam erőforrásait saját fizetési listájuk szolgálatába állították, a kvóták által meghatározott pozíciókba a saját embereiket rakva, a többiekére és azok esetleges törvénytelen működésére kölcsönösen és jótékonyan nem odafigyelve. Szerintük Dayton ezért egy alapvetően működésképtelen, minden szinten korrupciót fialó államot hozott létre.
Miközben az interjúra jöttem, az utcán beszéltem egy egyenesen Újvidékről érkezett aktivistával, aki Dodik egyik koalíciós partnerének, a Republika Srpska és Szerbia egyesülését célul kitűző pártnak kampányolt. Mi a véleménye erről az ötletről?
Most hallok először olyanról, hogy valaki Szerbiából idejön ezért kampányolni. Ezek kis, szélsőjobboldali csoportok csak. Persze, Szerbiával a lehető legközelebbi kapcsolatokat kell ápolnunk, és együttműködnünk az élet minden területén – de ez nem Bosznia-Hercegovina mint állam ellen irányul, épp ellenkezőleg. Nekünk a PDP-nél semmiféle ambíciónk nincs azt illetően, hogy megváltozzanak a határok – sem Bosznia-Hercegovináé, sem más balkáni országoké. A Republika Srpska helye Bosznia-Hercegovinán belül van, a feladatunk az erről szóló daytoni békeegyezmény betartásáért és alkalmazásáért való küzdelem.
Önök szerint jó béke a daytoni?
Igen.
Mit gondol Christian Schmidtről, a nemzetközi közösség főképviselőjéről, akinek az elsődleges feladata a daytoni békeegyezmény szellemiségének és betűjének betartatása?
Nincs mögötte legitimitás, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsától nem kapott felhatalmazást, holott a főképviselők kiválasztásának ez a módja. Azonban a tényt, miszerint fizikailag az országban van, hogy itt dolgozik német diplomataként, elismerjük: mi voltunk az egyetlen párt a Republika Srpskában, amely szóba állt vele, konkrétan én magam.
Azt, hogy nincs Schmidtnek legitimitása, nemcsak Oroszország mondja, hanem Milorad Dodik is. Eszerint etéren konszenzus van a Republika Srpska összes pártja között?
Igen.
Kicsoda Christian Schmidt?
A daytoni békével megteremtett ország koronaékszere a három társállamfőt, a parlamenteket és lényegében a teljes országot ellenőrzése alatt tartó főképviselő – ő a daytoni béke betűjének és szellemiségének betartását hivatott ellenőrizni, és amennyiben úgy tapasztalja, valami nagyon elkezd félremenni, joga van törvények visszavonására, vagy akár újak hatályba léptetésére is.
A posztot 2021 óta a bajor CSU politikusa, Angela Merkel korábbi mezőgazdasági minisztere, a glifozátlobbi kedvenc Christian Schmidtje tölti be, akinek a kinevezéséhez – noha egyes értesülések szerint személyét Merkel anno Putyinnal külön leegyeztette – a daytoni békét a hadviselő felek mellett az USA-hoz és az EU-hoz hasonlóan ugyancsak aláíró Moszkva azóta sem hajlandó hozzájárulni, így őt erre hivatkozva a Republika Srpska nem hajlandó a nemzetközi közösség legitim képviselőjeként elfogadni. Szarajevói értelmiségiek szerint a Schmidttel való orosz keménykedés oka pusztán annyi volt, hogy addig se az Ukrajna elleni előkészületekre figyeljen a Balkán robbanékonyságára mindig érzékeny nyugat.
Schmidttel nemcsak a szerbeknek van baja, hanem a nagyvárosi liberális pártoknak is. Schmidt ugyanis hivatalánál fogva az etnogettókat létrehozó daytoni modellt köteles védelmezni, így törvényszerűen útjában áll minden olyan reformnak és elképzelésnek, ami azt fel akarná számolni – hacsak nincs erre egyszercsak entitásokon és nemzetiségeken felülemelkedő közös akarat.
Mi az oka annak, hogy a Republika Srpskában alapvetően minden párt jobboldali-nacionalista? Még Szerbiában is vannak EU-párti baloldali-liberális pártok, itt azonban egy sincs.
A pártok és azok nézetvilága az emberek akaratából következik. Az itt élő emberek jellemzően patrióta és patriarchális beállítottságúak, ezért jobbközép, jobboldali pártokra szavaznak, baloldali-liberális pozícióknak itt esélye sem lenne.
Mi az oka annak, hogy az alapvetően ugyancsak patrióta beállítottságú bosnyákok körében mégis vannak ilyen pártok, az iszlám patriarchális tendenciái ellenére?
Valóban, de a legerősebb párt a körükben a jobbközép SDA. Az ok egyszerű: Szarajevó kellően nagy város ahhoz, hogy legyen hely baloldali és liberális ideológiák térnyeréséhez.
Banja Luka nem egy ilyen nagyváros?
Nem eléggé nagy ehhez. De gyorsan fejlődik.
Ön korábban a Republika Srpska de jure fővárosának, a lényegében a daytoni szerződéssel létrehozott Kelet-Szarajevónak a polgármestere volt: nekem mindig is furcsa volt, miért van így elválasztva a két város.
Az nem volt furcsa, amikor Berlint kettéválasztották?
Dehogynem, ezért kérdezem.
Mi falat azért nem építünk a városhatárra. Daytonban sem a szerb, sem a bosnyák fél nem akart lemondani Szarajevóról, a megállapodásban ezért a jelenlegi állapot szerepelt. A szarajevói völgyben rengeteg szerb veszítette el otthonát a daytoni szerződéssel, összesen öt kerületet adtunk át a bosnyákoknak, az onnan kiköltöző 120 ezer embernek pedig otthont kellett találniuk – ez lett Kelet-Szarajevó. De nemcsak az embereket, hanem a háborúban a Republika Srpskáért elesettek sírjait is arrébb kellett költöztetnünk.
A város a háború óta lényegében pár házból egy több tízezres lakóteleppé épült, és gőzerővel építik tovább most is. Ez egy tudatos versengés Szarajevóval?
Most hatvanezren lakják Kelet-Szarajevót. A város bővítése nem stratégiai döntés volt, hanem alapvető szükséglet. Versengeni nem akarunk, de évtizedek múlva elérni a százezer lakost igen.
Banja Lukában számos helyen látni az Ukrajna elleni orosz agresszió jelét, a Z betűt falakra festve. Mit gondol az orosz agresszióról?
Nem választunk oldalt. Sem nyugat-, sem keletpártiak nem vagyunk: szerbpártiak vagyunk, a saját érdekeinkért kell küzdenünk.
Mik lennének ezek az érdekek?
Hogy mindenkivel együttműködjünk.
Egyszerre Oroszországgal és Ukrajnával?
Pontosan. Miért ne?
Ez reális, most, hogy az Oroszország ellen szankciókat ki nem vető országoknak – mint amilyen ugye Szerbia is – rendre beszólogat a nyugat, és mintha újra felállna egymással szemben két blokk?
Nagy nyomás nehezül a kis országokra: nekünk annál inkább ki kell állnunk az érdekeink mellett. Az utolsó háborút követően megfizettünk a tetteinkért – ezek után senki ne kérje tőlünk ezt újra.
Önök történetesen azzal a Szerb Demokrata Párttal (SDS) közösen indulnak most Milorad Dodik ellen, amit a Republika Srpska első elnöke, a bosnyákok elleni népirtás miatt háborús bűnösnek nyilvánított, életfogytiglani börtönbüntetését töltő Radovan Karadžić alapított. Amikor Európai Néppártbeli szövetségeseiknek kell elmagyaráznia az itteni helyzetet, erről mit mond nekik?
A Radovan Karadžić-féle SDS mára a régmúlt része, olyannyira, hogy a párttal épp folynak a felvételi tárgyalások az Európai Néppártnál. Egyébként Bosznia-Hercegovina többi etnikai nacionalista pártja ugyancsak tagja a Néppártnak: mind a bosnyák SDA az, mind a horvát HDZ. Az SDS-nek a legnehezebb az útja az európai színtérre, pont a múltja miatt. De értelmetlen lenne csak azért nem együttműködnünk az egyébként erős pozíciókkal rendelkező SDS-szel, mert annak első elnöke Karadžić volt.
Bosznia-Hercegovinában a vasárnapi választáson négy szavazólapot kapnak a választópolgárok: az elsőn az ország társállamfőjéről (a magukat szerbnek vallók a szerbre, a horvátok a horvátra, a bosnyákok a bosnyákra szavaznak, a három társállamfő pedig együtt, egymást nyolchavonta rotálva képviseli hivatalosan az ország minden polgárát), a másodikon a teljes ország parlamentjéről, a harmadikon a lakóhelye szerinti entitás (azaz a Republika Srpska vagy a bosnyák-horvát Föderáció) parlamentjéről, a negyedikben pedig a Föderációban a kantonoknak nevezett területi egységek parlamentjéről, a Republika Srpskában pedig az entitás elnökéről és alelnökéről döntenek. A 83 fős Banja Luka-i parlamentbe területi alapon kerülnek be képviselők, amennyiben pártjuk legalább 3% elért – ezen felül mindegyik államalkotó nemzetiségnek (szerb, bosnyák, horvát) legalább 4 helye kell legyen.
Milorad Dodikot Orbán Viktor kisegítette nemrég egy 35 millió eurós gazdaságfejlesztési támogatással, miután a németek visszamondták az ő 120 milliós alapukat. Milyen üzenet várja majd a Karmelita kolostorban Orbán Viktort Banja Lukából, ha esetleg önök nyernének vasárnap?
A közös bizniszükről nincs információnk, csak amennyi a médiában megjelent, ezt nyilván kivizsgáljuk majd, és transzparenssé tesszük. Mivel mindenkivel szeretnénk együttműködni, ezért amennyiben Orbán Viktor továbbra is megnyeri a választásokat Magyarországon, vele is szeretnénk – már csak azért is, mert 2015-2019 között, amikor pártunk adta Bosznia-Hercegovina külügyminiszterét, én pedig az ő tanácsadója voltam, ő Szijjártó Péterrel rendkívül jól kijött, és baráti kapcsolatba is került vele. De nem akarunk olyan benyomást kelteni, hogy közelebb állnánk Orbánhoz vagy Putyinhoz, mint az EU-hoz és a nyugathoz: az egyensúly politikáját szeretnénk folytatni.
Az interjú a kampánycsönd előtt készült.
A cikket a közép-európai és balkáni ügyekkel foglalkozó Gemišt hírlevél alapítója írta, a hírlevélre itt lehet feliratkozni. A cikk megszületését a BIRN Reporting Democracy programja tette lehetővé.
