A Mixát nevű belvárosi szórakozóhely konferenciatermében ötven-hatvan ember hallgatta múlt hét csütörtök este két közgazdász, Pogátsa Zoltán és Róna Péter panelbeszélgetését az államcsőd esélyeiről. Bár az eseményen a moderátor és a közönség is zömében közgazdaságtani kérdéseket tettek fel, a beszélgetőpartnerek gyakran elkalandoztak más témák felé, és többször inkább politikai és szociológiai magyarázatokat adtak az ország helyzetére, mintsem gazdaságit. Az Oxford egyetem közgazdászprofesszora egy ponton ki is jelentette, hogy a jelenlegi válság nem írható le csupán közgazdasági fogalmakkal. A beszélgetés során többször is felmerült, hogy ami igazán hiányzik és amire leginkább szüksége lenne Magyarországnak, az a szolidaritás – nem kifejezetten az a recept, amit közgazdászoktól megszokhattunk…
A beszélgetés apropóját Bokros Lajos ATV-ben tett nyilatkozata adta, miszerint államcsőd veszélye fenyeget, amennyiben Magyarország nem tud hozzájutni az Európai Unió pénzcsapjaihoz. Róna Péter később hasonló álláspontot fejtett ki, szintén az ATV-ben. Végül Pogátsa Zoltán, ugyancsak az ATV stúdiójában, egyet nem értését fejezte ki Bokros Lajossal és Róna Péterrel: a baloldali közgazdász szerint nem valós veszély az államcsőd.
A beszélgetés az államcsőd definiálásával indult, amelynek keretében Róna Péter elmondta, akkor beszélhetünk államcsődről, amikor az állam nem tudja kifizetni a tartozásait. Kétféle adósság létezik – folytatta a közgazdász –, az egyikben az állam a saját pénzében, a másikban pedig devizában adósodik el. Róna Péter szerint az előbbi „nem különösebb gond”, mivel az államnak van lehetősége további pénzt nyomtatni a saját valutájában, így elkerülve a fizetésképtelenséget. Ettől még devizaadósságra is szüksége van az államnak, tette hozzá. Ezután felelevenítette az 1995-ös és 2008-as válságokat, amikor szintén az államcsőd réme fenyegetett Magyarországon. A ‘95-ös Bokros-csomagról Róna Péter azt mondta, nehezítő körülmény volt , hogy az Európai Unió segítő keze még nem állt rendelkezésünkre akkoriban. A közgazdász szerint 2008-ban „valamelyest normalizálta a helyzetet” az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap. Az IMF ekkor „leadta a magyar kormánynak a forgatókönyvet”, amit Bajnai Gordon „maradéktalanul” végrehajtott, fogalmazott.
A mutatók újra rosszak, a magyar gazdaság nem versenyképes, az államcsőd viszont elkerülhető az Európai Unió segítségével, zárta mondandóját Róna Péter.
Pogátsa Zoltán megismételte azt az ATV-ben már kifejtett véleményét, miszerint az államcsőddel való riogatás önbeteljesítő jóslattá is válhat, ezért arról csak „felelősségteljesen” szabad beszélni. Beszédét azzal folytatta, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy a „kvázi kormánypárti oldalt” kelljen védenie egy ilyen vitában, most mégis azt teszi. Általában Róna Péterrel szokott egyetérteni és Bokros Lajossal vitázni, ezért ez egy „új élethelyzet” számára, amiben közelebb áll az álláspontja Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszteréhez. A helyzet rossz, ezzel egyetért, csupán azzal vitatkozik, hogy államcsőd-közeli helyzetben lennénk. Szerencsésnek tartja, hogy kevés a devizaadóssága a kormánynak. Ha valamit „jól csinál a kormány”, akkor szerinte ez az. Ezután a közgazdász igyekezett eloszlatni azokat a „vulgár-közgazdaságtani” magyarázatokat, amelyeket inkább politikusok, mintsem közgazdászok terjesztenek.
Az egyik ilyen magyarázat szerint az államkassza ugyanúgy működik, mint egy háztartás, s ahogy a háztartásokban spórolni kell, úgy az államkasszának megszorító intézkedésekre van szüksége. „Óriási különbség, hogy a háztartás nem nyomtathat pénzt, legalábbis legálisan nem, a jegybank viszont nyomtathat pénzt”, oszlatta el találóan a hírhedt vulgár-közgazdaságtani közhiedelmet Pogátsa Zoltán, amit a közönség nevetéssel fogadott.
További különbség, hogy a háztartásokkal ellentétben az államok nem szokták visszafizetni a tartozásaikat, és egy államháztartásban inkább az a fontos, hogy jobb és jobb feltételekkel vegyen fel hitelt az állam, folytatta. Problémát jelent a gyengülő euró-forint árfolyam, ami 2008-ban kezdett gyengülni, míg idén a folyamat drámaian felgyorsult. Ennek ellenére sem állunk közel az államcsődhöz meglátása szerint, elvégre sok türelmi időt szoktak adni az államoknak a hitelezők, végső védvonalnak pedig ott az IMF.
Róna Péter ehhez csatlakozva elmondta, amennyiben a kormány nem állapodik meg az EU-val szeptember végére és nem kapja meg Magyarország a neki járó pénzeket, tovább romolhat a forint árfolyama. Ezután a világgazdaság problémáira tért ki. Felemlegette, hogy harminc éve a világgazdaság adósságállománya gyorsabban nő, mint a GDP. 2021-re az előző évi 226 billió dolláros világszintű adósságállomány 303 billió dollárra emelkedett, ami rendkívüli növekedésnek számít.
Harminc évvel ezelőtt a világ GDP-je magasabb volt, mint az adóssága, mára az adósság a világgazdasági GDP háromszorosa. „Ez egy fenntarthatatlan állapot” Róna Péter szerint, ami rosszabbul érinti a gyengébb országokat, mint amilyen Magyarország is.
Ezt a helyzetet súlyosbítja többek között az orosz-ukrán háború és az ezzel összefüggő energiaválság.
„Magyarország gondja – azt hiszem, ezt mindenki érzi – mélyebb, mint az a dimenzió, amit a közgazdaságtan az általa használt eszközökkel meg tud világítani” – jelentette ki Róna Péter már a beszélgetés első egyharmadában. Ez a társadalom „nem tud a sarkára állni”, „nem tud megfelelő szolidaritást mutatni”, „nem tudja befolyásolni a folyamatokat”, sorolta a nem közgazdaságtani jellegű problémákat a közgazdász. Szerinte egy működőképes piacgazdaság és egy működőképes demokrácia egymást feltételezik. Ehelyett irányított gazdaság van Magyarországon. Ezen a ponton Róna Péter jelezte, hogy Bibó István, Szűcs Jenő, Hanák Péter stb. tanulmányaira hagyatkozik, amikor azt állítja, a magyar társadalom a hatalom „derivátuma”, azaz nincs önálló akarata a hatalommal szemben. Ez vezet a szolidaritás hiányához, amelyben a „tanárok sztrájkja a tanárok dolga”, nem a teljes magyar társadalomé.
Pogátsa Zoltán egyetértett Róna Péterrel abban, hogy nagy probléma az „adósságkapitalizmus”. „Gyakorlatilag harminc-negyven éve vége lenne a kapitalizmusnak, hogy ha nem pörgették volna adósságból”, jelentette ki.
A kérdés viszont nem az adósság mértéke, hanem az, hogy „értelmes dolgokra” költi-e az állam ezt a hitelt. Nagyobb problémának tekinti a magánadósság mértékét, mint az államadósságot. Róna Péter társadalomanalízéséről Pogátsa Zoltán azt mondta, hogy egyet is ért, meg nem is. Annyiban nem ért egyet, hogy „nagyon nem szereti”, ahogy ezt az SZDSZ megfogalmazta anno a rendszerváltás körüli időkben, miszerint „tessék polgárnak lenni”. „Hogy a búbánatba lettek volna?”, tette fel a kérdést, majd történelmi elemzésbe kezdett arról, miért nem jöhetett létre polgárság Magyarországon. Megemlítette Tamás Gáspár Miklós Antitézis c. könyvét annak kapcsán, hogyan fojtották meg a társadalmi szolidaritást a „szovjet típusú rendszerek”, és hogyan örökítődött át ez a szolidaritás-hiányos állapot a rendszerváltás utáni időszakra. A német, koreai, kínai multicégekbe tömörített, alacsony bérezésű dolgozóktól nem elvárható, hogy polgárként viselkedjenek Pogátsa Zoltán szerint. A multik alternatívája Magyarországon az állam pénzén élő NER-tőke, amely viszont egyáltalán nem versenyképes cégeket hoz létre, szemben például a szintén államkapitalizmusból kialakuló koreai Samsunggal.
Róna Péter úgy reagált, ő nem az SZDSZ polgári eszményképét támogatja, hanem az olyan társadalmi kohéziót hiányolja, amit például a lengyel Szolidaritás mozgalom megtestesített, és ami Európában egyedülálló módon hiányzik Magyarországon.
Pogátsa Zoltán szerint nem annyira kardinális kérdés az EU-s pénz, mint ahogy azt a magyar sajtóban beállítják. A rendszeres támogatások csak kis részét teszik ki a magyar GDP-nek, az olyan rendkívüli pénzalapok, mint a „koronavírus-csomag”, szintén nem vetnek annyit latba, ahogy azt feltüntetik. Inkább az számít, hogy ez a pénz euróban érkezik, mint az összege, és persze azok a jogállami feltételek, amelyekhez a járvány utáni helyreállítási alapot szabták.
Róna Péter ehhez csatlakozva azt mondta, ha a piac fenntartását forintból akarná finanszírozni Magyarország EU-s pénzek hiányában, az költségvetési hiányhoz vezetne, ami súlyos probléma lenne. Az EU-s pénzösszeg szerinte önmagában nem fontos, ebben egyetért Pogátsa Zoltánnal, a piacba vetett bizalmat viszont rontani fogja, ha ehhez a pénzhez nem fog hozzájutni Magyarország a jogállami feltételek hiánya miatt. Pogátsa Zoltán szerint ez a bizalom már most sincs meg. Európán kívül viszont növeli a Magyarországba vetett bizalmat, hogy tagja az Európai Uniónak.
„Ha nem lennénk uniós tagállam, annyi jelentősége lenne Orbán Viktor személyének, mint Észak-Macedónia miniszterelnökének”, szemléltette helyzetet Pogátsa.
Erre úgy kontrázott Róna Péter, hogy ne feledjük, Orbán Viktor kilépett az Európai Néppártból. Pogátsa Zoltán viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU számos más országában is népszerűsödik az „orbánizmus”.
Végül kérdések következtek, amelyek többsége abba a közgazdaságtani dimenzióba terelte vissza a beszélgetést, amiről Róna Péter közgazdász a beszélgetés elején kijelentette, hogy képtelenek leírni Magyarország valódi gondjait. Ezen a ponton a szerző is megosztaná a véleményét. A „társadalom” elválása a „gazdaságtól”, vagy ha úgy tetszik, a „hatalomtól”, egyidős a modernitással, nem kifejezetten magyar probléma. Csak a történelem kivételes pillanataiban szerezte vissza az emberiség a kontrollt a „gazdaság” fölött, amiről a polgári közgazdaságtan úgy fogalmaz, mint a meteorológusok az időjárásról, s mintha az emberi akarat fölött álló természeti erő lenne. Pedig ahogy a beszélgetésen is elhangzott, a piac működése egy rendkívül egyszerű, emberi tényezőn alapszik, a piacba vetett bizalmon. Hasonlóképpen, amint az a beszélgetésből is kiderült, társadalmunk jövője sem a gazdaság szeszélyein múlik, hanem egy szintén alapvető emberi érzésen, a szolidaritáson.
