A közfeladatot ellátó szociális és gyermekvédelmi intézmények biztosan nem tudják kifizetni az energia és a benzin piaci árát a jelenlegi és a 2023-ra tervezett költségvetési forrásokból – ez derül ki a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SzMME) és a Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) adatgyűjtéséből. A két szakmai szervezet azt követően indította el a felmérést a szociális szektor szolgálatatói körében, hogy július 31-én levelet írtak a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárnak a rezsiköltségek változásának szolgáltatókra gyakorolt hatásával kapcsolatban. 

A kérdőívet 64 szolgáltató és intézmény töltötte ki. Bár az SzMME és a 3Sz megjegyzi, hogy ez a szám nem reprezentatív az egész szektorra nézve, de a beérkezett adatok így és intézménybezárásokat és szolgáltatások megszűnését vetítik előre. A válaszadók között nonprofit, állami-önkormányzati, valamint egyházi szolgáltatók képviseltették magukat, amelyek között megjelentek egyebek mellett támogató szolgálatok, család- és gyermekjóléti szolgáltatás intézményei, családok átmeneti otthonai, idősek otthonai, de a válaszadók között szerepelt a menekültekkel végzett munka, a nevelőszülői ellátás és a felzárkózási terület is. 

A felmérés szerint összességében legalább 3-4-szeresére emelkedik az összesített rezsiköltség a szociális szolgáltatóknál.

A villanyárammal kapcsolatos becslések esetén a válaszadók közel fele a 26-75% közötti tartományban becsülte meg az elektromos energia költségének emelkedését, 28%-uk pedig a 1,5-2-szeres emelkedést jelölte. A gázenergia költségeit tekintve a szolgáltatók fele a legmagasabb költségváltozási kategóriát jelölte meg (150-200%), a szöveges válaszok között többen jelezték, hogy a 200%-os kategória-határ messze nem fedezi a várható emelést. Az üzemanyag-költségek esetében kiemelkedik a válaszok között a 26-50%-os, a 76-100%-os és a 151-200%-os kategória – e három együtt magába foglalta a válaszok 60%-át. (Az emelkedés mértékét itt jelentősen befolyásolja, hogy milyen típusú szolgáltatásokról van szó.) 

A kérdőívben kapott válaszok alapján egyértelműen látható, hogy a szakterületen hatalmas nagy a bizonytalanság a jövőt illetően. Sokan nem látják azokat a forrásokat, amiből további működés fenntartható, ugyanis a „közüzemi költségek emelkedése olyan mértékű, hogy azt kigazdálkodni nem lehet”.

A lehetséges megoldásokról is kérdezte az érintetteket a két szakmai szervezet. Miután fenntartók nem rendelkeznek a rezsiköltségek növekedését érdemben kompenzálni képes volumenű forrásokkal, néhány esetben felmerült, hogy a települési önkormányzatok támogassák az adott intézményt, ahol nem az önkormányzat a fenntartó, illetve adományok gyűjtése. A térítési díjak emelése a legtöbb esetben azért nem elégséges eszköz a válaszok alapján, a szolgáltatást igénybe vevők köre ugyanis jövedelmi helyzeténél fogva nem képes akkora térítési díjat fizetni, ami érdemben segítséget nyújtana. Emellett több helyütt szóba került a spórolás illetve végső esetben az intézmények bezárása.

A rezsiválság látható következménye a válaszok szerint, hogy már az őszi időszakban várható a szociális szolgáltatások hozzáférhetőségének és kapacitásainak korlátozása, a dolgozók elbocsájtása, egyes ellátások szüneteltetése vagy akár teljes megszüntetése.

A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SzMME) és a Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) szakmai javaslatai az ágazattal történt konzultáció alapján a következők:

• Rövid távú megoldásként készüljön olyan jogszabály-módosítás, mely a közfeladatot ellátó szervezeteknek az idei évben a kedvezményes tarifák további alkalmazását teszi lehetővé.
• A 2023-as évre vonatkozóan a rezsiköltségek pontos felmérése alapján a költségvetési törvényben a szolgáltatók finanszírozásába épüljön be a rezsiköltségek fedezete (illetve minden, 2023-ra előre látható költségnövekedés, pl. a minimálbér és bérminimum emelkedése).
• Készüljön válságterv a válsághelyzetbe került szolgáltatók, intézmények támogatására, illetve az ellátás nélkül maradó igénybevevők megfelelő elhelyezésére.
• Készüljön hosszú távú, állami támogatásokra épülő stratégia az intézmények és szolgáltatók energiahatékonyságot növelő beruházásainak támogatására. A jelenlegi válsághelyzet hosszú távú megoldása az energia-felhasználás csökkentése és a megújuló, költséghatékony energetikai rendszerek kiépítése.