Bár az Egyesült Államok szakszervezeti történelme gazdag a vasúti sztrájkokban, melyek a fél országot megbénították, az utóbbi évtizedekben ritkaságszámba mennek. Mindennek az oka az 1926-os vasúti munkaügyi törvény (RLA), amely nehézkes tárgyalási folyamatot írt elő, s amely ahhoz vezetett, hogy a szakszervezetek – a kormány és a munkáltatók kettős szorításában – szétforgácsolódtak. Ma már 12 vasutas szakszervezet működik Amerikában. Ám szeptemberben valami olyasmi történhet, melyet igen régen láttunk – írja a Jacobin magazin.
A munkások közül most sokan úgy vélik, hogy ezúttal sor kerülhet az ágazati sztrájkra.
A múlt hónapban a mozdonyvezetőket és a vasutasok egybegyűjtő legnépesebb szakszervezet tagjai több mint 99,5 százalékos támogatottsággal megszavazták a sztrájkot. Jelenleg mind a tizenkét vasúti szakszervezet együttesen foglal helyet a tárgyalóasztalnál, hogy megpróbálják érvényesíteni a befolyásukat. Az inflációt követő béremelést, a munkaterhek csökkentését, valamint a fizetett szabadság kiterjesztését követelik.
Meglehet a sztrájk már megkezdődött volna, ha éppen az 1926-os törvényre hivatkozva Joe Biden elnök nem nevez ki egy elnöki sürgősségi bizottságot, amely ajánlásokat tesz a vita megoldására – de ezzel csak azt sikerült elérnie, hogy
augusztus helyett szeptemberben kezdődjék a munkabeszüntetés. Mintegy 115 ezer munkás csatlakozhat a sztrájkhoz.
Erről tanúskodik az is, hogy szombaton több szakszervezet néhány száz vasúti dolgozója gyűlt össze szövetségeseivel az Illinois állambeli Galesburgban, hogy jelezzék a szövetségi kormánynak és a nagy vasúti fuvarozóknak, hogy készen állnak a munkabeszüntetésre.
A vasutasok körében a legnagyobb elégedetlenséget az ún. precíziós menetrend szerinti vasúti fuvarozás (PSR) okozza, amely egyfajta valós idejű modell, s más célja nincsen, mint az üzemeltetésből eredő nyereség maximalizálása. A PSR keretében az áruszállító vonatok a személyszállító vonatokhoz hasonlóan rögzített menetrend szerint közlekednek, ahelyett, hogy akkor indulnának, amikor elegendő számú megrakott kocsi áll a rendelkezésre. Ez azzal jár, hogy végtelenül hosszú vasúti szerelvények szelik át az országot, amihez egyre kevesebb munkás szükséges. Gyakoriak az egyszemélyes tehervonatok, amelyen minden feladatot a mozdonyvezető lát el. A PSR 1993-as bevezetése óta egyre gyakoribban a balesetek, a fuvarozók száma megcsappant, a munkások pedig túlhajszoltak.
Miközben a PSR kárt okozott a munkavállalóknak, a szállítmányozóknak és a fogyasztóknak, a vasúti fuvarozóvállalatoknak rekordnyereséget hozott, és a részvényesek 183 milliárd dollárt nyertek a részvények visszavásárlásából és osztalékból.
„Annyira lecsökkentették a munkások létszámát, hogy most őrjöngve próbálják betölteni azokat az állásokat, amelyeket már évek óta nem tudnak betölteni”, mondta egy szakszervezeti vezető a galesburgi gyűlésen szombaton. A megmaradt dolgozókat a szigorú jelenléti szabályok miatt még hosszabb és kevésbé kiszámítható munkaórákra kényszerítik.
„Kevesebb munkással több feladatot végeztetnének. Ez nem fog menni. Arra kényszerítenek bennünket, hogy többet dolgozzunk, mert képtelenek munkásokat találni”, mondta egy másik szakszervezet tagja. „Ez nem csak a vasúti szakszervezetek harca; ez a munkásmozgalom harca.”
