Egy 2019-es uniós irányelv ötről tízre emelné az apáknak biztosított szabadnapok számát az újszülött világra érkezése után. Az irányelv bevezetésének határideje augusztus 2-a volt, a kormány viszont mai napig nem növelte az apai szabadnapok számát. 

Az ügyben közleményt adott ki kedden a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ), amiben felszólítják a „magát családbarátnak valló kormányt”, hogy az irányelvnek megfelelően tíz fizetett szabadnapot írjanak elő a munkahelyeken az apáknak a jelenlegi öt helyett. A közlemény emlékeztet rá, hogy az irányelv kidolgozásában magyar szakértők is részt vettek, mégsem volt hajlandó a kormány saját szakértőire hallgatni, és határidőre biztosítani, hogy több időt tölthessenek újszülött gyermekeikkel a férfiak:

„A Magyar Szakszervezeti Szövetség nyomatékosan felkéri a kormányt, ha már segítette az egységes nemzetközi irányelv kialakítását, vegye komolyan azt, és mielőbb intézkedjen annak ratifikálásáról is” – írja a MASZSZ. 

A magyar apáknak járó szabadnapok jelentősen elmaradnak az uniós átlagtól, amely egy 2016-ban publikált tanulmány szerint tizenkét és fél nap. Ugyanebben a tanulmányban szerepel az alábbi ábra is, amely 2015-ös adatok alapján készült.

Ezekből az adatokból az látszik, hogy a szomszédos országokban hozzánk képest már az uniós irányelv születése előtt is több szabadideje volt az apáknak: 2015-ben Romániában egy teljes hétre távozhattak az apák a munkahelyükről, Szlovéniában pedig akár tizenhárom hetes szabadságot is kivehettek.

A magyarországi öt nap sereghajtónak számít az Európai Unióban; a 2015-ös adatok szerint Magyarországnál csak Olaszországban, Máltán, Görögországban és Hollandiában jár kevesebb fizetett szabadnap az apáknak. Amint a MASZSZ is emlékeztet rá, Ausztria az elsők között reagált az uniós irányelvre, és immáron nemhogy tíz, de harminc szabadnapot biztosítanak az apáknak.

Az apai szabadság meghosszabbítása az első lépés lehetne egy olyan társadalom felé, ahol a nemek közötti munkamegosztás kiegyensúlyozottabb, ahol az anya jobban kiteljesedhetne a munkájában, a kenyérkeresés feladata pedig nem csak az apára hárulna.

Hercegh Mária, a MASZSZ nőtagozatának vezetője a Mérce kérdésére válaszolva azt mondta, tapasztalatai szerint nemcsak az anyák, de az apák részéről is nagy igény lenne arra, hogy változzon a nemek közötti munkamegosztás:

„Mi a kampányban politikusokkal, férfiakkal és nőkkel, apaszervezetekkel is társalogtunk, megbeszéltük, hogy ők mit gondolnak erről a kérdésről. A konzervatív apaszervezetek is azt mondták, nagyon köszönik nekünk, hogy mi nőként ezt fölvetjük. Ebben a rendszerben, hogy a nők maradjanak otthon, meg menjenek vissza a fakanálhoz, és szüljenek minél több gyereket, mert az jó az államnak, a férfiakat olyan szerepbe kényszerítik, hogy ők meg bankkártyának érzik magukat. A férfiak azt unják, hogy beleszakadnak a munkába, és nekik „csak” az a dolguk, hogy mindenre megtalálják a fedezetet. Azt mondják, hogy ebből mélységesen elegük van, mert ők is szerves részei akarnak lenni a családnak, látni akarják felnövekedni a gyerekeiket.” 

Az apák nagyobb részvétele a család életében – illetve ennek elősegítése a munkajogon  keresztül – a nők munkahelyi diszkriminációját is jelentősen csökkentené. A nők munkahelyi alkupozíciója részben azért rosszabb a férfiakénál, mert a munkáltatók önkéntelenül is kockázatként könyvelik el a szülést, amely miatt a női alkalmazottak hosszú időre kieshetnek a munkából. Ezt a „kockázatot” osztja el a nemek közt, és teszi ezáltal láthatatlanabbá, ha az apák is számottevő szabadságot tudnak kivenni. A munkáltatók egyébként az apai felelősségvállalást és az ehhez szükséges rugalmas munkaidő-beosztást is kifejezetten rossz szemmel nézik. 

Ez a fajta diszkrimináció a nemek közötti bérszakadékhoz és így később a nyugdíjak nemek közötti különbségéhez is hozzájárul, ezzel is büntetve a nőket a gyermekvállalásért. A probléma kezeléséhez a GYES rendszerét is meg kéne reformálni. Svédországban az anyának és az apának is fejenként jár szülői juttatás, ami arra ösztönzi az apákat, hogy ők is „szülési szabadságot” vegyenek ki. Magyarországon ezzel szemben jellemzően a nők veszik fel a GYES-t. Teszik ezt nem feltétlenül azért, hogy maradéktalanul hűek maradjanak a „női princípiumhoz”, hanem mert a férfiak keresete általában magasabb, és nem minden család teheti meg, hogy az apa jövedelemforrása akár egy rövid időre is kiessen.

Ezeket a tendenciákat lehetne ellensúlyozni egy szülőnként járó, tisztességes megélhetést biztosító GYES-sel. Ez nem csak a nők nagyobb egyenlőségét szolgálná, hiszen ennek a rendszernek nem a nők az egyetlen kárvallottjai, hanem minden egymástól elidegenedő családtag, köztük az apa is.

„A szakirodalom szerint azok az apák, akik pici koruktól kötődnek a gyerekeikhez, vagy velük vannak, vagy módjukban áll velük lenni, azoknak sokkal nagyobb kötődésük lesz a továbbiakban is a gyerekükhöz” – mondta Hercegh Mária szakszervezeti vezető arról, miért járna jól minden család azzal, ha több szabadnapja lenne az apáknak.

A kutatások szerint egyébként a nők gyermekvállalási hajlandóságát is növeli, ha nagyobb részt tudnak vállalni az apák az otthoni munkából. A gyermekvállalásra ösztönző kormányunknak ezért szintén érdekében állhatna fontolóra venni a kérdést, ha nem ragaszkodna annyira az egyenlőtlen nemi szerepekhez.