Bár első pillantásra előremutatónak tűnhetett, hogy a magyar kormány az uniós forrásokhoz (az ún. Helyreállítási Alaphoz) való hozzáférés érdekében megegyezik az Európai Bizottsággal arról, hogy a jövőben több lehetőséget ad a választópolgároknak a jogalkotás folyamatába való beleszólásra, az erről szóló, múlt héten benyújtott törvényjavaslat valójában semmilyen garanciát nem tartalmaz erre vonatkozólag. Tíz civil szervezet ezért darabjaira szedte a törvényjavaslatot, amely álláspontjuk szerint csak látszatmegoldásokat kínál.

A törvényjavaslat szerint a kormány „felelősséggel tartozik” azért, hogy egy adott évben a jogszabálytervezetek 90%-a kapcsán kötelező lenne a társadalmi egyeztetés, arról azonban nem esik egy szó sem, hogy mely törvények képeznének kivételt, mikor nem kell, illetve nem lehet társadalmi egyeztetésre bocsátani a jogszabálytervezeteket.

A civilek szerint ezért ennek a szabálynak akár úgy is megfelelhet a kormány, hogy a társadalmilag igazán jelentős törvényjavaslatok nem kerülnek egyeztetésre.

A javaslat szerint a véleményezésre legalább nyolc napot kell biztosítani, ami legalább konkrétabb, mint a jelenleg a törvényszövegben szereplő „megfelelő idő”, amelyet bárhogyan értelmezhetett a kormány – így olyan is előfordult, hogy mindössze egy nap állt nyitva a véleményezésre –, ugyanakkor átfogó, terjedelmes törvényjavaslatok esetében erősen kérdéses, hogy nyolc nap elegendő-e a megalapozott vélemény kidolgozására és benyújtására.

A javaslat legabszurdabb része szerint a kötelezettség végrehajtását a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) ellenőrizné évente, amely nem egy független szerv, hanem a miniszterelnök irányítása alá tartozik.

Vagyis, mint arra a civilek is felhívják a figyelmet, az állam saját magát büntetné, a kiszabott pénzbüntetést pedig valójában csak kivenné az egyik zsebéből, és átrakná a másikba – ha egyáltalán sor kerülne a szabályok megsértése esetén lehetővé tett bírságolásra.

A bírságon felül ráadásul más következménye nem lesz annak, ha egy jogszabályt a társadalmi egyeztetésre vonatkozó szabályok megsértésével hoznak meg, így az a jogrendszer része marad.

Emellett semmilyen módon nem erősíti meg a törvényjavaslat a jogalkotásban való társadalmi részvétel egyéb formáit sem.

A civilek szerint az érintettekkel, a szakmai szervezetekkel, illetve a szélesebb társadalommal való egyeztetésnek jóval többről kellene ugyanis szólnia, mint pusztán a közzétett tervezetek írásbeli véleményezéséről.

Így nem erősíti meg a törvényjavaslat a szakmai szervezetekkel, például az ügyvédi kamarákkal, szakszervezetekkel, vagy a független civil szervezetekkel való „közvetlen egyeztetés” intézményét sem, amely pedig szerepel a jogszabályban, de fontos lenne tényleges tartalommal megtölteni – hívják fel a figyelmet.

A jogszabálytervezetekről való társadalmi egyeztetés az elmúlt években gyakorlatilag megszűnt Magyarországon. Nagy jelentőségű, az állampolgárok tömegeit érintő törvényjavaslatok kerültek úgy az Országgyűlés elé, hogy azokról a kormány semmilyen előzetes egyeztetést nem folytatott sem az érintettekkel, sem a szakmai vagy civil szervezetekkel, vagy általában a szélesebb nyilvánossággal.

Elég csak az elmúlt hetekben rekordgyorsasággal elfogadott katatörvény módosítására, a 2018-as rabszolgatörvényre, vagy épp a helyi közösségek életét gyakran megkeserítő ipari, illetve turisztikai beruházások nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségűvé (azaz érinthetetlenné) nyilvánítására gondolni.

Ha elvétve van is egyeztetés (úgynevezett nemzeti konzultáció), az legfeljebb erősen manipulált kérdésekkel történik, abban a témában, amely a kormánynak kényelmes, és politikai hasznot hoz.

A civil szervezetek szerint egyébként valójában eddig is lett volna lehetőség a társadalmi egyeztetésre, törvény ugyanis eddig is előírta ezt valamilyen formában, csak a politikai akarat és az érdemi, valódi társadalmi egyeztetés iránti kormányzati elköteleződés hiányzott.

Hiába írja elő például jelenleg is a jogszabály, hogy minden, a miniszterek által előkészített jogszabálytervezetet nyilvánosságra kell hozni, lehetővé téve, hogy azoktól bárki kifejthesse a véleményét, ha ezt a kötelezettséget a minisztériumok folyamatosan figyelmen kívül hagyják. Azt az előírást, hogy a felelős minisztérium a beérkezett véleményekről és az elutasított vélemények esetében az elutasítás indokairól nyilvános összefoglalót készítsen, már akkor sem tartották be, amikor egyes törvénytervezetek esetében még sor is került társadalmi egyeztetésre.

A civilek szerint bőven lenne lehetőség valódi társadalmi egyeztetésre a mindannyiunkat érintő szabályok megalkotásában, ehhez azonban valódi kormányzati elköteleződésre lenne szükség  – mind az EU, mind a magyar állampolgárok irányába.

„A polgári és közösségi részvétel, beleszólás serkentésének sokféle, idehaza is ismert eszköze, módszere van – csak élni kellene ezekkel a törvény „kozmetikázása” helyett”

– írják.

Amellett egyébként, hogy a kormány hozzáállásáról sokat elárul az, hogy a szóban forgó új tervezet is előzetes egyeztetés nélkül született meg, érdekes mozzanata volt a Bizottsággal való egyezségkötési folyamatnak az is, amikor Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a katatörvény módosítása kapcsán azt mondta egy kormányinfón, hogy egyelőre nem írták alá a megegyezést az Európai Bizottsággal, de majd ha aláírták, akkor ennek megfelelően is fognak cselekedni. Vagyis véleménye szerint a tárgyalásokat szentesítő dokumentumok aláírása előtt nem számít a megállapodás elvi tartalma, úgy módosítanak törvényeket egy nap alatt, ahogyan csak akarnak.