Sirín Abu Aklát május 11-én golyó találta fejbe Dzsenín mellett, aminek következtében az újságíró még a helyszínen életét vesztette. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma július 4-én jelentést adott ki az incidensről. Vizsgálatuk következtetéseit a következőképpen foglalták össze:

„Az Egyesült Államok biztonsági koordinátora (USSC) nem jutott egyértelmű eredményre a golyó eredetét illetően, amely a palesztin-amerikai újságírót, Sirín Abu Aklát meggyilkolta. Ballisztikai szakértőink megállapították, hogy a golyó súlyosan megsérült, ami megakadályozta, hogy világos következtetésre jussunk.”

A közlemény a vizsgálat körülményeire is kitér. Ezek szerint a szakértőik teljes hozzáférést kaptak a bizonyítékok tanulmányozására mind az Izraeli Véderőtől, mind pedig a Palesztin Hatóságtól. Következtetéseik egyszerűek, és Joe Biden jövő héten esedékes izraeli látogatása előtt elsősorban az izraeli kormánynak kedveznek, amennyiben egybeesnek a korábban az izraeli hadsereg által lefolytatott kutatás eredményeivel.

Egy baja van csupán a rövid jelentésnek: megállapításai nem csengenek össze a más szakértők és oknyomozó oldalak által végzett kutatásokkal.

A háttér

Sirín Abu Akla palesztinai születésű, palesztin-amerikai kettős állampolgárként 52 éves korában halt meg a Dzsenín melletti menekülttábor kapujának közvetlen közelében. Halála előtt húsz éven keresztül a közel-keleti, katari székhelyű Al-Dzsazíra arab kiadásának munkatársa volt. Jeruzsálemben élt, a keresztény vallást gyakorolta. Évekig tudósított a legbrutálisabb háborúkból: Libanon második izraeli megszállása és háborúja idején ugyanúgy a hadszíntér közvetlen közeléből, a háborús tudósítók közül jelentkezett be, mint később a 2004-es dzseníni harcok, a 2008-as, 2010-es, 2011-es, 2012-es, 2014-es Gáza elleni izraeli offenzívák, a 2018-as, halálos áldozatokat követelő, tüntetőkre leadott izraeli sortüzek és végül a 2021-es gázai háború során.

Hivatalosan mindegyik fél annyit erősített meg, hogy Akla számos más újságíróval 2022. május 11-én hajnali 6 órakor érkezett meg a menekülttábor bejárata elé, a dzseníni Balat al-Shuhada útra. Arról értesültek ugyanis, hogy éjszaka az izraeli hadsereg a Dzsenín melletti palesztin menekülttáborban razziázott palesztin terroristák után kutatva. A város belső, a mai Izrael területéről származó, palesztin menekültek által lakott környékén fegyveres összetűzésekre került sor. Az újságírók, mint rendesen, tájékozódni és riportot készíteni érkeztek a menekülttáborhoz. A jelen lévő kollégái szerint Akla, hozzájuk hasonlóan kék színű, „PRESS” feliratú golyóálló mellényt és szabványos, újságírók által is hordott biztonsági sisakot viselt. 6 óra 30 perckor aztán kollégái arra lettek figyelmesek, hogy Abu Akla egy golyózápor közepette a földre rogyott. Az egyik fiatal munkatársa odafutott hozzá, de már csak azt állapíthatta meg, hogy Akla elhunyt.

Eddig a mindenki által elfogadott tények. Az eseményt először a Bellingcat oknyomozó oldal május 14-én megjelent gyorselemzése, majd az izraeli hadsereg május 19-i vizsgálódása taglalta.

A Bellingcat cikke

A Bellingcat csak nyílt forrású fotókból és videókból dolgozott, tehát szokásuk szerint olyanokból, amiket a gyilkosságról feltöltöttek valamelyik közösségi médiára vagy videómegosztóra. Az összes ilyen módon elérhető kép- és hangfelvétel vizsgálatával az oldal munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy Akla meggyilkolása minden bizonnyal az izraeli oldalról történt, meglehet véletlenül.

Először is a videók alapján megállapították a halálos lövés pontos helyszínét a Balat al-Shuhada és a déli bekötőút kereszteződésében. Majd egy-két Twitter-bejegyzés és Facebook-videó elemzésével azt is, hogy a gyilkos lövések nagyjából 170-190 méterről érkeztek, amiből

arra lehet következtetni, hogy az izraeli hadsereg konvojából lőtték ki a golyókat.

Az általuk akkor elérhető források között volt az izraeli kormány által nyilvánosságra hozott videó is, amelyen egy palesztin fegyveres lő sorozatokat a konvoj felé, erről azt állították, innen is származhatott a gyilkos lövés. A B’Tselem izraeli, a hadsereg elszámoltathatóságáért küzdő civil szervezet videója segítségével a Bellingcat megállapította, a sikátor, ahonnan a palesztin fegyveres tüzelt, 270 méterre délre található onnan, ahol az újságíró állt, míg a legtávolabb eső izraeli páncéljármű az öt közül 250 méterre lehetett. Kérdésként merült fel továbbá, hogy ez a videó ugyanabban az időben készült-e, mint amikor Abu Akla a halálos lövéseket kapta. A Bellingcat arra jutott, hogy „nagyjából abban az időben”, amikor az újságírókra is lőttek, tűzharc alakult ki, bár pontosabb időpontot nem határoztak meg. Így tehát az oknyomozásuk nem tisztázza, a tűzharc idején gyilkolták-e meg Abu Aklát.

Az Izraeli Véderő jelentése

Az Izraeli Véderő honlapjára 2022. május 19-én feltöltött jelentést a központi parancsnokság főtisztje, Jehuda Fox vezérőrnagy és Meni Liberty ezredes készítették a vezérkari főnök, Aviv Kohavi részére. A jelentés két „valószínű verziót” állapít meg:

• Május 11-én, a razzia éjszakáján az izraeli hadsereg Dzsenínbe behatoló katonái páncélozott csapatszállító járművekkel közelítették meg a menekülttábort és fegyveres palesztin ellenállással találták szembe magukat. A hadsereg szerint az első lehetőség, hogy „palesztin fegyveresek az izraeli hadsereg járműveire lőttek, és Abu Akla a tűzvonalba került”.
• A jelentés szerint azonban az is megtörténhetett, hogy a lövés akkor dördült el, amikor tűzpárbaj alakult ki a menekülttáborban lévő fegyveresek és az izraeli katonák között. A hadsereget izraeli mesterlövész is segítette, aki a páncélozott járműből, teleszkópos távcsővel felszerelt mesterlövészpuskából tüzelt a járműre lövő palesztinokra. Miután a mesterlövészt célba vette egy palesztin fegyveres, ő visszalőtt. Abu Akla a jelentés szerint „közel álldogált” ehhez a fegyveres palesztinhoz, ezért a jelentéstevők szerint „lehetséges”, hogy a fegyveres által részben kitakart újságírónő a neki szánt izraeli golyót kapta. A jelentés megjegyzi, hogy a páncélos jármű és Abu Akla közötti távolság „nagyjából 200 méter lehetett”.

Az izraeli hadsereg kitért arra, hogy a gyorsjelentésében azért „nem tudta meghatározni”, ki a felelős az újságíró haláláért, mert a Palesztin Hatóság, amelynek az igazságügyi szakértői a temetés előtt megvizsgálták Abu Akla holttestét és akiknél a kérdéses, gyilkos golyó is van, nem hajlandóak velük együttműködni, és nem adták át számukra a jelentésüket és a golyót sem.

Ugyanakkor mindkét felvázolt verzió azt állította, hogy amennyiben izraeli oldalról jött a lövedék, akkor sem szándékosan a sajtó munkatársát célozták vele.

A CNN-oknyomozás

Öt nappal a hivatalos izraeli jelentés után, május 24-én a CNN helyi források, fegyverszakértők és katonai tanácsadók segítségével készített oknyomozó riportot publikált. Ennek egyértelmű konklúziója az volt, hogy Abu Aklát az izraeli mesterlövész lőtte meg, méghozzá minden bizonnyal célzottan.

Okfejtésükben – műholdas térképeket és a fizika törvényeit figyelembe véve – rekonstruálták, hogy zajlott május 11-e hajnala Dzsenínben. A CNN is arra jutott, hogy a Balat al-Shuhada úton Abu Akla egy nagyobb palesztin újságíró csoporttal éppen a kereszteződésnél állt, és tőlük körülbelül 200 méterre volt található az izraeli jármű. Szemtanúk és az újságírók által a helyszínen készített vágatlan felvételek elemzésére támaszkodva állították, hogy 6 óra után nem sokkal, a szokásokhoz híven az újságírók egységes csoportban, jelezve, hogy a sajtó munkatársai, odamentek az izraeli katonákhoz. Ez a művelet a CNN-nek nyilatkozó helyi, palesztin kollégák szerint mindig is arra szolgált, hogy egyértelműen felhívják arra a katonák figyelmét, hogy ők újságírók, rájuk ne lőjenek. A csoport ezután kisvártatva visszatért a menekülttábor kapujához.

A helyben felvett videók tanúsítják, hogy a katonák tudták, a helyszínen újságírók végzik a munkájukat.

Többszöri vizsgálat sem állapított meg viszont semmiféle palesztin fegyveres jelenlétet sehol az újságírók körül. A CNN által látott izraeli sisakkamerás felvételek és a közösségi médiára feltöltött videók szerint a palesztinok lőállásai délebbre feküdtek az izraeliektől, nem északabbra, tehát teljesen más irányban, ahol az újságírók gyülekeztek.

Szalim Avad, a dzseníni menekülttábor egyik lakója  6 óra 23 perctől a CNN által megszerzett 16 perces videót készített arról, mi történt a táborban. A videó egyértelműen mutatja az újságírók helyzetét, majd a merőleges keresztutcára fordulva, nagyítással veszi fel az izraeli katonákat: „Nézzétek a mesterlövészeket!” – mondja Avad a kamerába. A fiatal férfi az április eleje óta gyakorivá váló dzseníni razziák sorozatát vette már fel hasonlóképpen. A helyiek általában így készítenek bizonyítékokat a történtekről, arra az esetre, ha a hadsereg fogdába vinné őket. A 27 éves Avad is megerősítette az amerikai hírcsatornának, sehol nem voltak a kereszteződésben palesztin fegyveresek, és tűzharc sem. Ő és még körülbelül 9 tábori társa biztonságosan filmeztek, az újságírók miatt biztosak voltak benne, hogy errefelé nem lőnek, ezért viccelődtek, trécseltek velük.

A helyzet villámgyorsan változott meg. Avad szerint 7 perccel az érkezése után lövöldözés tört ki, videója rögzíti, ahogyan négy újságírót célba vesznek a páncélautó irányából. Köztük volt Abu Akla, a munkatársa, Satha Hanaysa, Mudzsahid al-Száádi palesztin újságíró és Ali al-Szamúdi, az Al-Dzsazíra producere is, aki meg is sérült a lövöldözésben. A videón látszik, ahogyan Abu Akla a lövések hatására elfordul, és hogy közel, és tökéletes látószögben van a katonák számára.

Avad állítja, hogy Abu Aklát a körülbelül öt izraeli járműből álló konvojból kifelé tartott puskák egyikéből lőtték agyon. A katona számára nem lehetett kérdéses, hogy újságíróról van szó, ekkora távolságból még a golyóálló mellényen álló PRESS feliratot is világosan látnia kellett.

Egy másik, 16 éves palesztin menekült azt mondta a CNN-nek, hogy palesztin oldalról ez idő alatt senki nem lőtt a konvojra. Az újságírók tovább gyalogoltak a konvoj irányába, a menekülteknek pedig meghagyták, hogy ne tartsanak velük. Ezek után újabb lövések dördültek el, a 16 éves fiú egy autó mögé bújt, de látta, ahogy a nőt lelövik. Egy másik, általa készített és CNN által megvizsgált videón az látszik, hogy 6 óra 36 perckor, miután az újságírók már a kórház felé távoztak, az izraeli konvoj lassan megindul, és a Balat al-Suhadán jobbra fordulva, a körforgalmon keresztül elhagyja a területet.

Az izraeli hadsereg időközben közzétett egy katonai sisakkamerás felvételt is, amelyben kivehető, hogy gyalogosok egy közeli sikátorból arra az utcára szaladnak ki, ahol a páncélosok konvoja áll. Minden katonánál M14-es és M16-os gépkarabélyok voltak, és a palesztin oldal is ugyanezeket a fegyvereket használta aznap, mondták el a CNN-nek katonai források.

Dzsamal Huvail egyetemi tanár, aki segített Abu Akla holttestét biztonságba helyezni ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy lövések csak a konvoj felől érkeztek. A golyó magassága és iránya alapján arra következtetett, hogy a lövés az egyik pancélautóból érkezett, de arra nem válaszolt, honnan dördült el az első lövés. A konvojt alkotó öt izraeli páncélautó ahhoz az új modellhez tartozott, amelyekbe nyílásokat szereltek bent ülő mesterlövészek számára. Az izraeli hadsereg szerint rájuk lőttek a palesztinok, és ezért egy teleszkópos gépkarabélyból adhattak le válaszlövéseket, de arra, hogy rajtuk kívül más is lőtt akkor és ott, nem került elő bizonyíték.

A fegyverszakértők a palesztinok és a katonák előző összecsapásaiból arra következtettek, hogy mindkét fél M16-osokat használt. Ez azt is jelenti, hogy a gyilkos golyó, akárhonnan is jött, minden bizonnyal egy 5,56 milliméteres lövedék volt. Azonban ahhoz, hogy a gyilkos golyó forrását megtalálják, teljes izraeli–palesztin együttműködésre lenne szükség: előbbieknél van a fegyver, utóbbiaknál a lövedék.

Az izraeli fél határozottan tagadta, hogy az izraeli katonák M16-osból sorozatlövést adtak volna le bárkire is, azt állítva, mindig egy golyó egyszeri kilövésére használják a fegyvert.

Chris Cobb-Smith, a CNN által megkérdezett fegyverszakértő úgy nyilatkozott, hogy az izraeli hadsereg állítása, miszerint a lövedék és a fegyver nélkül nem lehet megállapítani a golyó pontos röppályáját, nem igaz. A videófelvételeken megvizsgálta azt a kisebb fát, ami előtt Abu Akla a halálos lövés előtt állt: a sima, egy helyre koncentrált becsapódási puskapornyomok a fán arról árulkodnak, hogy nem sorozatlövőn leadott, de egyértelműen célzott lövésről volt szó.

Cobb-Smith összehasonlította az egyszerű becsapódási foltot a palesztin fegyveresek által hagyott nyomokkal. A lövések hangjából egyértelművé vált, hogy a palesztinok aznap sorozatlövőn használták a gépkarabélyokat, ezek becsapódása pedig jóval szétszóródottabb puskapornyomokat hagynak maguk után. Az Abu Akla mögött látható puskapornyom egy-egy elsütéses lövésből származott, nem egy sorozat egyetlen golyója okozta.

Az újságírók meghatározták a pontos helyét azoknak a palesztin fegyveresekről készült videóknak is, amiket Naftali Bennett izraeli miniszterelnök tett közzé: ezeken arabul azt kiabálják a harcosok, hogy egy egyenruhást eltaláltak. Bennett a videókon keresztül azt sugallta, katonának nézték Abu Aklát, és ezért lőtték le. De a CNN megállapította, a videók az újságírótól mintegy 300 méterre készültek, és az azon hallható lövések nem lehetnek ugyanazok, amelyek az újságírót eltalálták.

Egy elektroműszerész egyetemi professzor pedig elmagyarázta a csatornának, az Abu Akla mellett állók által készített egyik videó hangelemzése alapján megállapítható, hogy a puska eredeti reccsenő hangját követő szokásos nagy dörrenés között a videón 309 milliszekundum telik el, ami pontosan 177 és 197 méter közötti távolságot jelent a felvétel helyétől. Az eredeti, izraeli katonai jelentés szerint körülbelül 200 méterre, délre volt Abu Aklától a konvoj.

Összességében tehát minden az izraeli lövésre utal, sőt, célzott lövésre.

Ezt az oknyomozó anyag kiegészíti még azzal, hogy a gyilkosság utáni reggelen Ran Kohav, az izraeli hadsereg szóvivője a hadsereg rádiójában, talán óvatlanul, azt mondta a dzseníni esetről, hogy Abu Akla: „felfegyverzett palesztinok között filmezett és dolgozott egy médiatársaságnak. Kamerákkal voltak felfegyverezve, ha szabad így fogalmaznom”.

A nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy az izraeli katonaság számára a palesztin újságírók legalább olyan veszélyesek az izraeli katonai műveletekre nézve, mint a fegyveres palesztinok.

Az ENSZ-jelentés

A gyilkosság napja, és az az által okozott botrány óta Abu Akla volt munkaadója, az Al-Dzsazíra teljeskörű, nemzetközi vizsgálatot követelt a gyilkosság ügyében. Az általa megvizsgált és bekért adatok és videofelvételek segítségével ezt a vizsgálatot az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának irodája folytatta le. Jelentésösszegzőjükben, 2022. június 24-én megállapították, hogy Sirín Abu Aklát az izraeli hadsereg egy mesterlövésze, célzott lövéssel, tudatosan gyilkolta meg. A következtetés nyomán az ENSZ az izraeli hadsereg gyakorlatát „mélységesen nyugtalanítónak” minősítette.

A szervezet jelentésében elfogadta a CNN cikkének megállapításait, miszerint:

• az elérhető bizonyítékok alapján Sirín Abu Akla újságírót május 11-én reggel 6.30-kor egyetlen, célzott lövéssel gyilkolták meg;
• A környéken palesztin fegyveres tevékenység nyomát nem észlelte senki;
• A lövéseket nem előzték meg szóbeli, egyértelmű figyelmeztetések a jelen lévő konvoj részéről.

A jelentés következtetéseit az izraeli kormány nem fogadta el, hozzátéve, hogy a gyilkos lövedéket a Palesztin Hatóság továbbra sem adta át nekik vizsgálatra. A fegyverszakértői és más szakértői véleményeket nem kommentálták.

Az Egyesült Államok vizsgálata

Mindezek után utolsónak érkezett a hétfőn publikált, rövid amerikai jelentés. Látható, hogy az egyértelmű bizonyítékok ellenére az izraeli kommunikációs stratégia az volt, hogy a kilőtt lövedék ballisztikai vizsgálatai nélkül egyetlen következtetés sem állhatja meg a helyét. Az USA kormánya úgynevezett biztonsági koordinátort, tehát különmegbízottat nevezett ki az izraeli–palesztin konfliktus vitás kérdéseinek rendezésére. A mostani különmegbízott, Mark C. Schwartz, az amerikai hadsereg altábornagy 2019 október, tehát még Donald Trump elnöksége óta tölti be jelenlegi pozícióját.

Mark C. Schwartz  a jelentésében elmondja, hogy teljes, széleskörű segítséget kapott a Palesztin Hatóság önálló vizsgálati anyagához a gyilkossággal kapcsolatban, és munkatársaival megvizsgálták a halált okozó lövedéket is, valamint az Izraeli Véderő is minden bizonyítékhoz hozzáférést biztosított a számukra.

A rövid összegzésében a különmegbízott megjegyzi, hogy a katonák „a palesztin Iszlám Dzsihád harcosaival” csaptak össze a helyszínen, de nem kommentálja azt a máshol már tisztázott tényt, hogy ott és akkor, amikor Abu Aklát meggyilkolták, összecsapások épp nem voltak, tehát tűzharc sem volt. Az amerikai fél – mint látjuk, a független vizsgálatok eredményeinek dacára – a palesztin és izraeli „hivatalos jelentés összeolvasása nyomán” arra a következtetésre jutott, hogy nem állapítható meg a felelős kiléte. A jelentés pusztán annyit közöl, hogy minden bizonnyal izraeli vonalak felől jött a lövés, viszont „nincs ok feltételezni azt, hogy ez szándékos lett volna”.

Mindazok ellenére tehát, amit a CNN oknyomozása és az ENSZ is megállapított, a hivatalos amerikai álláspont Izraelt igazolja, úgy, hogy minden más jelentés – kivéve az izraeli hadseregét – ennek ellentmond. A nemzetközi jog szerint a Palesztin Hatóság területének számító Dzsenínben megszállóként van jelen, de az Egyesült Államok Jeruzsálembe delegált hivatalos szervei szerint razziái azon a területen, mint „terrorellenes akciók”, teljesen indokoltak.

Tökéletes megalapozása ez Biden elnök látogatásának Jeruzsálembe.