A Könyveléscentrum.hu összeállítását szemlézve a Telex szúrta ki, hogy július elsejétől duplájára emelkedik az alkalmi munkavállalóként foglalkoztatottak után fizetendő adó.

Az emelés érinti a mezőgazdasági idénymunkát igénybe vevő foglalkoztatókat, az építkezéseket, a turisztikai szektort és a filmipart is.

Az eddigi ( 2022. június 30-ig létesített alkalmi munka és egyszerűsített foglalkoztatás) szabályai szerint a fizetendő adók a különböző ágazatokban a következőképpen néztek ki:

• mezőgazdasági idénymunka: 500 forint/fő/nap,
• turisztikai idénymunka: 500 forint/fő/nap,
• alkalmi munka: 1000 forint/fő/nap,
• filmipari statiszta: 4000 forint/fő/nap

Ehhez képest az ún. extraprofit adóról szóló 197/2022. kormányrendelet alapján a július 1-től létesített alkalmi munkavállalói viszonyban a mezőgazdaságban és a turizmusban a minimálbér fél százalékára, az általános alkalmi munkák esetén az eddigi napi ezer forint helyett a minimálbér egy százalékára (2000 forintra) emelkedik a közteher mértéke. A filmforgatások alkalmi munkavállalói (például statiszták) után a minimálbér három százaléka a közteher-növekedés.

A Pénzcentrum összeállítása alapján

az alkalmi munkavállaláshoz kapcsolódó nyugellátási alap is nő a közteher mértékével párhuzamosan:

Az Efo tv. 10. § (2) bekezdésétől eltérően a nyugellátás számítási alapja

• a mezőgazdasági és turisztikai idénymunka szerinti közteher fizetése esetén naponta a hónap első napján érvényes minimálbér 1,4 százaléka,
• az alkalmi munka és filmipari statiszta szerinti közteher fizetése esetén a hónap első napján érvényes minimálbér 2,8 százaléka, azzal, hogy az ellátási alapot száz forintra kerekítve kell meghatározni.

Mindezek után kérdés, hogy az egyre inkább elszabaduló infláció és általános áremelkedéseknek leginkább kitett idénymunkások és alkalmi munkavállalók munkájának adóztatása mennyire növeli a jövőben az alsó jövedelmi osztályokban élők kiszolgáltatottságát.

Büttl Ferenc közgazdász Mércére írt elemzésében korábban rámutatott:

(…)A probléma az, amikor a magas élelmiszerárak miatt az emberek jövedelmük még nagyobb hányadát kénytelenek élelmiszerre költeni – szerencsés esetben van még ilyen elkölthető hányad, bár százezrek számára nem, ők szó szerint nélkülöznek, koplalnak. És így nem marad új ruhára, ha elkopott, elszakadt a régi, nem lesz iskolatáska a gyereknek őszre, nincs miből tüzifát venni, maradnak a lyukas fogak, mert nincs pénz fogorvosra, és az idén fa talán még lesz, de ajándék csak a máltaiaktól karácsonykor.

Ez a probléma. A növekvő szegénység, kiszolgáltatottság, a tátongó hiányok. Ezt pedig nem antiinflációs politikával és költségvetési „fegyelemmel” lehet orvosolni, hanem jövedelempolitikával és szociálpolitikával.