A srí lankai Közigazgatási Minisztérium május 25-ei körlevélben arra utasította az ország állami és közintézményeinek vezetőit, hogy csak azokat a közszférában dolgozókat alkalmazzák, „akik elengedhetetlenek a közszolgáltatások fenntartásához”. Ezt a javaslatot a kormány el is fogadta, amely 26-a óta életbe is lépett. Az érintettek jogaiért azonban nem állnak ki sem az ellenzéki pártok, sem pedig a szakszervezetek, írja a wsws.org.

Az elbocsátásokat és a bércsökkentéseket azzal indokolta a minisztérium, hogy az üzemanyagárak növekedése miatt a közösségi közlekedés „nem tud megfelelően működni”, mindemellett a kormánynak mérsékelnie kell a kiadásait áram-, üzemanyag- és vízellátás tekintetében. Sokak szerint a krízisnek azonban sosem lesz vége, ugyanis Srí Lanka teljes kormánya a csőd szélén áll.

Ezek a megszorítások csupán az első lépések lehetnek a közszféra teljes leépítésének irányába, aminek köszönhetően több százezer ember maradhat munka nélkül, akik pedig megőrizhették munkájukat, azok bércsökkentésre és extra munkaórákra számíthatnak majd.

Gotabhaya Rajapakse elnök és Ranil Wickremesinghe miniszterelnök döntését a körlevél mellett egy korábbi, április 25-ei felmérés is „indokolja”, amit az ország Munkaerő- és Foglalkoztatási Minisztériuma végzett, miszerint az állam költségvetésének több mint 50 százaléka a közszféra dolgozóinak kifizetésére és juttatásaira megy el. Ezek a kiadások, amelyek közel 1,7 millió ember megélhetését jelentik mára „elviselhetetlenné váltak” a kormány számára.

A leépítést a koronavírus idején mért adatokkal is igazolni próbálják az ország vezetői, miszerint a pandémia alatt a szektorban dolgozók mindösszesen 30-50 százalékát hívták be munkahelyeikre, és az is bőven elegendő volt ezeknek a szolgáltatásoknak a fenntartásához.

Egy szó, mint száz, a covid által torzított adatok azt „igazolják”, hogy majdnem 900 ezer embert veszteség nélkül el tud bocsátani Srí Lanka kormánya a közszférából egy újabb krízis kapujában. Az ígéretek szerint ez a leépítés nem fogja érinteni az egészségügyet és az oktatást, azonban erre semmilyen konkrét garanciát nem vállalt a kormány.

A közszféra leépítésével szeretné megalapozni azokat a gazdasági feltételeket és pénzügyi „stabilitást” Srí Lanka, melyek mellett kölcsönhöz tudnának folyamodni a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), a Világban-csoporttól vagy az ázsiai Fejlesztési Banktól.

Az IMF az elmúlt évtizedekben többször is tanácsolta az ország kormányának a közszféra csonkolását, fizetések és nyugdíjak csökkentését, illetve a szektor egyes részeinek privatizálását, megadóztatását.

Srí Lanka kormánya az összeomlóban lévő gazdaság terhét a szegények és a munkások nyakába akarja akasztani, ugyanis a leépítések nem korlátozódnak az állami szektorra, mert az importcikkek terén is korlátozásokat vezetett be még korábban a kormány, ami számos cég csődjéhez vezetett, ami további 4,5 millió dolgozót érintett az országban.

Az országban április óta sztrájkolnak, tüntetnek és demonstrálnak a dolgozók, április 28-án és május 6-án két nagyszabású sztrájk zajlott le országszerte, ami felkeltettet több nemzetközi szervezet érdeklődését is, mint például az amerikai Socialist Equality Party támogatását is.

Szükségük is lesz a dolgozóknak a nemzetközi segítségre, ugyanis a helyi szakszervezetekre nem számíthatnak a munka nélkül maradt tömegek. Az ország különböző szakszervezetei nem léptek fel a munkások védelmében, nem nyújtottak be követeléseket a munkáltatók és az állam felé, a wsws.org szerint a szakszervezetek inkább az ellenzék támogatását proirizálják, mint a munkások jogainak és érdekeinek védelmét.