Az évek óta súlyosbodó lakhatási válság a társadalom egészére kihatással van, azonban a hátrányos helyzetű, különösen kiszolgáltatott rétegeknek ez sokszor élet-halál kérdése. Ilyenek például a bántalmazott nők és egyedülálló anyák, akik gyakran magukra és gyermekükre veszélyes bántalmazójuktól menekülve, saját jövedelem és ingatlan hiányában nem kapnak megfelelő segítséget a szolidaritást és szociális érzékenységet nélkülöző magyar államtól. 

A Friedrich Ebert Stiftung (FES) május 20-án tartott Nők és Lakhatás konferenciája a nők, mint különösen kiszolgáltatott társadalmi csoportok lakhatási nehézségeit mutatta be, illetve az arra adható megoldásokat járta körül. Az előadásokon a Periféria Kutatóközpont két elemzője, és a miskolci, a józsefvárosi, illetve a II. kerületi alpolgármesterek és szakértők vettek részt. A beszélgetésekből többek között kiderült, hogy a rendszer jelenleg nélkülözi a kiugrási lehetőséget az áldozatok számára, sok helyen pedig még az ideiglenes krízislakások is lakhatatlan állapotban vannak. Az önkormányzati lakásra pályázók között nagy többségben vannak a gyermeküket egyedül nevelő nők, akik sajátos lakhatási igénnyel rendelkeznek.

Amíg a kormány semmilyen érdemi lépést nem tesz a nők elleni erőszak áldozatainak védelme és a lakhatási válság megszüntetése érdekében, addig civilek és néhány önkormányzat erején felül próbál segíteni az ilyen nehézségekkel küzdő, kiszolgáltatott társadalmi csoportoknak.

A témában mérvadó kutatás a Periféria Kutatóközpont Dés Fanni és Pósfai Zsuzsanna által publikált Nők és Lakhatás című tanulmánya, amelyről már írtunk a Mércén. A nők gazdasági kiszolgáltatottsága és az erőszak áldozatainak segítése olyan kihívások, melyek speciális, támogatott lakhatási formákat és megoldásokat igényelnek. A tanulmány többek között kitér a szegénység feminizálódásának jelenségére (azaz arra, hogy a szegények között növekszik a nők aránya), a munkaerőpiaci viszonyokra, valamint a lakhatási nehézségek és a bántalmazás összefüggéseire.

A konferencián is bemutatott dokumentum felhívja a figyelmet a nők eleve kiszolgáltatottabb gazdasági helyzetére, amely a vállalt gyermekek számával egyre csak növekszik. Ennek következtében ugyanis egyre inkább kitolódik a munkaerőpiacra való visszatérésük, és a gyermekneveléssel járó reproduktív munka is jelentős részben rájuk hárul. Saját jövedelem híján pedig lakhatást sem képesek biztosítani saját maguk és gyermekük számára. Emellett a jellemzően nők által végzett gondoskodási munkák is jelentősen alulfizetettek hazánkban, így általában a dolgozó nők sem jutnak magasabb pozíciókba férfi társaiknál. Pósfai és Dés szerint 

a lakhatási válság legkiszolgáltatottabb érintettjei a bántalmazó kapcsolatokból menekülő nők, az egyedülálló anyák, valamint az időskorú nők, akik nem képesek önállóan gondoskodni magukról, és akiket gyakran hozzátartozóik bántalmaznak.

A tanulmány a problémák széleskörű feltérképezése mellett alternatív megoldásokat is kínál az önkormányzatok számára. A rendszer egyik nagy hiányossága ugyanis, hogy a különböző ideiglenes lakhatást biztosító intézmények, mint például a Családok Átmeneti Otthona (CSÁO), a krízisotthonok és menedékházak között nincs átjárás, az önállósodási folyamat végén pedig  a nők nem tudnak hosszútávú megfizethető lakhatáshoz jutni. 

Az áldozatok így bentragadnak az átmeneti lakásokban, vagy sokszor kénytelenek visszamenni bántalmazójukhoz. A szakértők szerint az önkormányzatoknak hosszútávú lakhatási alternatívákkal, illetve szociális munkával kellene biztosítaniuk a rendszerből való kijutás lehetőségeit.

A bántalmazott nők számára azonban először is azt kell megoldani, hogy ki tudjanak menekülni egy biztonságos otthonba. Az erre szakosodott Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) rendszere azonban csak közvetlen életveszély esetén tud menekíteni, valamint az áldozat védelme érdekében nagyon messzire helyezik el a nőket a saját családtagjaiktól barátaiktól, esetleges munkahelyüktől, a gyermek iskolájától stb. ami tovább nehezíti helyzetüket. Az OKIT által biztosított krízis-férőhelyekben ráadásul maximum 60 napig maradhatnak az áldozatok.

Lombos Petra, a 9. kerület áldozatsegítő központ munkatársa szerint egy olyan rendszer kidolgozására lenne szükség, amelyben megoldható a Budapesten belüli menekítés, illetve az, hogy ne csak közvetlen életveszély esetén tudjanak azonnali krízisotthonokat biztosítani nőknek. Elmondta, saját kerületében az önkormányzat ezen dolgozik, melynek eredményeképpen a központ már a bejelentést követően 24 órán belül tud elhelyezést biztosítani bántalmazott nőknek, ahol maximum egy évre biztosítani tudják számukra a lakhatást. Hozzátette, nagyrészt olyan áldozatokkal dolgoznak, akik önállóan meg tudják oldani a menekülést egy biztonságos helyszínre. Ilyenkor segítenek nekik akciótervet készíteni a meneküléshez, illetve az önállósodási folyamathoz. Lombos Petra elmondása szerint sok idős nő is menekül, akiket valamelyik hozzátartozójuk vagy ápolójuk bántalmaz. A központ a kerületi újságban megjelentetett cikkekkel és hirdetésekkel hívja fel a figyelmet az erőszakra, valamint hat féle szóróanyagot is készítettek az áldozatok számára.

A ferencvárosi áldozatsegítő központon kívül három további önkormányzat, Józsefváros, a II. kerület és Miskolc  ismertette a nők sajátos lakhatási nehézségeivel kapcsolatos tapasztalataikat, melyre a konferencia kerekasztal beszélgetésén került sor. Szűrszabóné Tóth Tímea, a VIII. kerület Család- és Gyermekjóléti Szolgálatának szakmai vezetője elmondta, a koronavírus-járvány alatt rengetegen vesztették el állásukat és ennek következtében lakhatásukat is. Az önkormányzat a vészhelyzet idejére krízislakásokat biztosított számukra, ám annak lejártát követően még 3 hónapig vehetik igénybe az ideiglenes lakhatást, további elhelyezésük pedig komoly feladatot ró a kerületre. 

A legnehezebb helyzetben Józsefvárosban is az egyedülálló anyák vannak, akiknek a gyermekelhelyezést is meg kell oldani, az önkormányzat erre a célra lakhatási csoportokat hozott létre, akik családok otthonhoz jutását segítik. 

Kovács Márton, a II. kerület alpolgármestere elmondta, az önkormányzati lakáspályázatra legutóbb 140-en jelentkeztek, akiknek több mint fele egyedülálló anya és családtagjait ápoló nő volt. A kerület azonban a lakhatási nehézséggel küzdők számához képest nagyon kevés ingatlannal rendelkezik, ezért javasolja egy támogatott célcsoport létrehozását, hogy a pályázás során a nők és a megváltozott munkaképességű emberek előnyt élvezzenek. 

Varga Andrea, Miskolc alpolgármestere arról mesélt, az egykor ipari városban a gyárak bezárásával jelentősen megváltozott a társadalom szerkezete, a hátrányos helyzetű, szegényebb rétegek kiszélesedtek, a társadalmi egyenlőtlenségek pedig tovább növekedtek. A lakhatási válság Miskolcon is nagyon súlyos méreteket öltött, ahol szintén az egyedül maradt kisgyermekes anyák vannak a legnehezebb helyzetben. Az alpolgármester szintén felhívta a figyelmet a bérlakások elosztásának priorizálására, hiszen a lakásállomány  Borsod-Abaúj-Zemplén megyeszékhelyén is igen alacsony, és nagyrészük lakhatatlan állapotban van. 

Az átmeneti otthonok szintén „borzalmas állapotban” vannak, kiléptető lakásból pedig összesen kettő áll rendelkezésére az önkormányzatnak. Szűrszabóné Tóth Tímea hozzátette, gyakran az önkormányzati lakáspályázathoz is olyan kezdőtőke szükséges, amivel egyedülálló anyák nem rendelkeznek, hiszen a lakhatatlan lakásokat valamiből fel is kell újítani. Éppen ezért jelentős önkormányzati lakásfelújításokra és folyamatos pályáztatásra lenne szükség.

Az önkormányzati képviselők szerint a pártpolitika sokszor nem hogy segítene a nehéz helyzetbe került társadalmi csoportokon, de inkább ellenlábasa a szakmai javaslatoknak. Éppen ezért csak erős szövetség árán lehet érdemi változást elérni. „Ha a szakmának és a politikának van egy egy erős kézfogása, akkor nagyon sokmindent meg tud oldani” – jelentette ki Szűrszabóné. Ez a kézfogás szerinte Józsefvárosban megvan, aminek meg is látszik az eredménye. Varga Andrea hozzátette, szükség van valakire a politikai térben, aki számára kiemelten fontosak ezek az ügyek, és aki képviselni tudja az érintettek érdekeit.

A kerekasztal beszélgetés végén szó esett az ukrajnai menekültek elhelyezéséről is. Az önkormányzati képviselők egybehangzóan jelentették ki, a hozzájuk érkező menekülteket sikerült krízisotthonokban elhelyezni, valamint étkezést, gyermekelhelyezést és szociális munkásokat is tudtak számukra biztosítani. Varga Andrea elmondta, Miskolcon a munkáltatók is segítettek, hogy a már ott dolgozó ukrajnai vendégmunkások családjait biztonságosan el tudják helyezni Magyarországon. 

Ha belegondolunk, hogy a nők lakhatási problémái milyen szertágazóak, és milyen sokakat érintenek, ehhez képest a FES konferenciáján megdöbbentően elenyésző, mindössze négy önkormányzat képviselője mutatta be terveit és tapasztalatait a témában, melyek elkeserítő képet festettek a nők lakhatásának jelenlegi helyzetéről.