Kedden Bencsik Gábor, a Magyar Demokrata nevű jobboldali hetilap szerzője egy Facebook-bejegyzésében szokatlanul bírálta a magyar közszolgálati televíziót. Azt írta, bár örül a Fidesz negyedik kétharmados győzelmének, de azért vesz egy nagy levegőt, és kimondja „azt, amit a jobboldalon is mindenki tud: a magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan”.

Bencsik képtelenségnek nevezte, hogy  ellenzéki politikusok

„gyakorlatilag a lábukat nem tehetik be a köztévébe, a hírmagyarázók és kommentátorok kizárólag a kormánypártok oldaláról érkeznek, a hírműsorokban pedig hírként olvasnak föl hosszú kormánypárti publicisztikákat, miközben az ellenzéki vélemények legtöbbször a kormánypárti cáfolatokba csomagolva jelennek meg”.

A jobboldali újságíró indulatos, és szokatlanul kormánykritikus bejegyzése után néhány órával később meg is érkezett a közmédia reakciója, amelyben gyakorlatilag teljes gőzzel nekimentek a szerzőnek. A cikkel láthatóan megpróbálták hiteltelenné tenni a jobboldali olvasóközönség előtt, többek között azzal, hogy felhánytorgatták az egykoron pártállami háttérrel működő Magyar Újságírók Országos Szövetségében betöltött főtitkári pozícióját. Vagy azt, hogy Horn Gyula kormányának idején a Nyugdíjpénztárak Országos Szövetsége elnökének is megválasztották. A Hiradó.hu-n megjelent cikk még Soros Györggyel is összekötötte, illetve a szemére vetették, hogy „álláspontja újságírói pályafutása alatt a saját érdekeinek megfelelően többször is változott”.

Utóbbi persze nem probléma a kormánypropaganda üzeneteit következetesen és lojálisan sulykoló beszélőfejek esetében. Bayer Zsolt például évekig a Fidesz sajtófőnökeként dolgozott, később aztán rövid időre a pártállami gyökerekkel rendelkező Népszabadság főmunkatársa lett. Bencsik András, Bencsik Gábor bátyja, a Magyar Demokrata főszerkesztője szintén a szocialista pártállamhoz köthető lapoknál kezdte pályafutását.

A kormánypárti publicisták közül tehát a rendszerváltás előtt többen is a pártsajtóban keresték az érvényesülési lehetőséget, hogy aztán „érdekeiknek megfelelően” változtassák álláspontjukat egy olyan rendszerben, amely szintén szisztematikusan építi le a független médiumokat.

Ez a cikk semmiképpen sem Bencsik Gáborral kíván szimpatizálni, hanem sokkal inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a jobboldali újságíró esete ékes példaként szolgál arra, hogy mi történik, ha egy kormánypárti beszélőfej egyszer csak megtöri a propaganda valóságát, és kimondja az nyilvánvalót. Mert itt már nem puszta pártszimpátiáról van szó. Lehet valaki akármennyire is fideszes, a rendszer nem tűri a legkisebb inkonzisztenciát sem a központi üzenetek és az egyéni vélemény között.

Ne legyenek illúzióink, ez az eset azt is bebizonyította, hogy a kormánypropagandának nem szókimondó publicistákra, hiteles újságíró szakemberekre, vagy kreatív elemzőkre van szüksége, hanem puszta szócsövekre, akik mellőzve minden „inkonzisztenciát”, rutinszerűen közvetítik az éppen aktuális kampányüzeneteket annyiszor és amikor csak kérik tőlük.

Tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy az elmúlt tíz évben a hatalom következetesen építi le a szabad sajtó különböző orgánumait, vagy olvasztja be őket saját lakájmédiájába, egyre nehezebbé téve a független médiumok munkáját, miközben jelenleg a hazai hírpiac 80%-át vonta az ellenőrzése alá. Bencsik Gábor története intő jel minden kormánypárti sajtóban dolgozónak is. A 444 egy korábbi riportjában részletesen dolgozta fel a propagandagépezet összetett működését a miniszteri kabinetirodától egészen a köztévé tudósítóiig. A videóból kiderül, hogy rengeteg kiszolgáltatott fiatal keres érvényesülési lehetőséget a médiában, ám a folyamatos cenzúra és az azzal járó belső feszültségek őket is megviselik. A gépezet eldobható alkatrészként kezeli őket, és habár mind tudják, hogy amit hírgyártás címén végeznek valójában távol áll a valóságtól, a közmédiába is begyökerező frakciófegyelem miatt nem szólalhatnak fel a központi üzenettel szemben.