Szabó Amanda Imola meteorológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezettudományi Doktori Iskolájának doktorandusza írt cikket a fokozódó hőstressz gazdasági hatásairól a Másfélfokra. A cikk szerint 2030-ra a globális felmelekedés miatti hőstressz felfoghatatlan léptékben fog károkat okozni,  több mint félmilliárd munkaóra veszhet el, ez ezermilliárdos veszteséget jelent a globális gazdaságnak. És természetesen a válság terhei nem egyenlő módon fognak eloszlani a világ országai között.

Az ember munkavégzésre való képessége már 24-26°C felett elkezd csökkeni, 33-34°C-os kánikulában  közepes intenzitású munkavégzés esetén munkaképességünknek már a felét elveszítjük. Ebből kiindulva, és a legoptimistább, a szinte már vágyálomnak tetsző 1,5 °C-s felmelegedéssel számolva 2030-ra brutális léptékű anyagi károkat fog okozni a hőstressz, nem beszélve a közvetlen emberi károkról: a tartós hőségben való munkavégzés nem meglepő módon a dolgozók egészségére is kifejezetten veszélyes.

Nem fog minden fajta munkát egyformán érinteni az egyre elviselhetetlenebb hőség, a hosszan tartó szabadba végzett munkákat, így az építőipari és a mezőgazdasági dolgozókat fogja leginkább ellehetetleníteni munkájukban a hőstressz. Nem csak a munkások nem lesznek képesek megművelni a földjeinket, maguk a földek is egyre nagyobb arányban fognak termőképtelenné válni a felmelegedés hatására.

A legkedvezőbb becslések szerint a globális munkaórák 2,2% párologhat el a világgazdaságból a hőség hatására, ami 80 millió teljes állásnak felel meg. Ez csupán a globális átlag, bizonyos régiók földrajzi elhelyezkedésük révén nagyobb a kitettséggel rendelkeznek, és így a hőstressz gazdasági és egészségügyi következményei is jobban sújtják őket. A legkritikusabb területek Nyugat-Afrikában és Dél-Ázsiában találhatóak, ezekben a régiókban – ha minden így megy tovább – a termelékenység-csökkenés elérheti az 5 százalékot is. Európa ezúttal is jobban jár, pontosabban kevésbé húzza a rövidebbet, a termelékenység a maihoz képest 1,6%-kal lesz alacsonyabb átlagban, igaz csak 2080-ra.

Látható tehát, hogy mint általában az egész klímaválság, úgy a hőstressz következményei is jobban fogják sújtani a globális Délt, ez részben magyarázza, hogy a gazdasági szempontból jobb pozícióban lévő északi országok miért nem sietnek annyira a problémát megoldani. A klímaválság (is) a világrendszer modern kori hatalmi viszonyai szerint szedi tehát áldozatait.

A cikk szerint hőhullámok már a 2010-es években is 40%-kal magasabb arányban érték el a legalacsonyabb jövedelmű régiókat, a hőstressz fokozódása így csak még tovább növeli a globális társadalmi egyenlőtlenségeket.

A helyzet kellően fenyegető és apokaliptikus, a megoldás pedig továbbra olyasmi, amit lassan tényleg csak az apokalipszisben tud elképzelni a (poszt)modern ember (de talán még ott sem): a kapitalizmus megdöntésére globális összefogásra és az alacsony jövedelműbb országok megsegítésére van szükség, így növelve a szegényebb országok alkalmazkodási képességét. A legutóbbi fejlemények alapján ez nem tűnik könnyen elérhető forgatókönyvnek.