Hiába hívta össze a Nemzetbiztonsági bizottságot annak elnöke, a jobbikos Stummer János, hogy két ügyben is meghallgassák az illetékes hatóságokat, a kormánypárti tagok távollétükkel elszabotálták a rendkívüli ülést, mivel a testület így határozatképtelen maradt: ezt kedden a bizottság ellenzéki tagjai mondták el sajtóttájékoztatójukon.
Az egyik ügy Völner Pál, a végrehajtóbotrány miatt lemondott igazságügyi államtitkár esete lett volna, a másik pedig Sztojka Attila, a Belügyminisztérium romaügyi államtitkárának ügye, akiről az elmúlt hetekben az Országos Roma Önkormányzat tagjaival folytatott beszélgetésekről származó kompromittáló hangfelvételek alapján jelent meg több cikk is a Népszavában. Völner Pál korrupciós ügyében a volt államtitkár nemzetbiztonsági átvilágításait végző Alkotmányvédelmi Hivatal és a Központi Nyomozó Főügyészség vezetőit hívták meg, Sztojka Attila, roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos kiszivárgott hangfelvétele ügyében pedig a Belügyminisztérium és az elhárításért felelős alkotmányvédelmi Hivatal képviselőit várták volna a bizottság ülésére.
Stummer János szerint a kormánypártok továbbra is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy „a számukra kellemetlen ügyeket elsumákolják” – állapította meg Stummer.
Molnár Zsolt, a nemzetbiztonsági bizottság MSZP-s tagja felidézte, hogy 2014-ben és 2018-ban ugyanígy jártak el a kormánypártiak: a kampányban „elbújnak a felelősség elől, titkolóznak, szabotálnak, bojkottálnak”. Kiegészítésként elmondta, hogy a bizottsági ülésen az orosz-ukrán konfliktussal is foglalkozni kívántak volna.
Ungár Péter, a nemzetbiztonsági bizottság LMP-s tagja kifejtette: a Sztojka-üggyel azért akartak foglalkozni, mert a belügyminisztérium egyik magas rangú munkatársa belügyi kapcsolatokról beszél egy hangfelvételen, amivel azt indokolja, hogy ő „mindenkiről mindent tud”. Ez szerinte fölveti azt a kérdést, hogy jogszerű-e az adatgyűjtés a belügyminisztériumban, illetve, hogy ezeket az adatokat nem pártpolitikai célokra használják-e fel. A Völner-ügyet illetően Ungár kétségének adott hangot, van-e ennek az ügynek olyan vonatkozása, ami nem nemzetbiztonsági jellegű, legyen szó akár arról, hogy egy államtitkár korrupciós pénzt fogad el végrehajtóktól, illetve arról, hogy ugyanezen emberek egyetemi előrejutást intéznek egy miniszter kabinetfőnökének.
Megreformálnák a szolgálatok parlamenti ellenőrzését
Az ellenzéki képviselők – ha már a bojkottált ülésről nem tudtak érdemben többet mondani – kihasználták a sajtótjékoztató időkeretét arra, hogy a nemztebiztonsági szolgálatok parlamenti elllenőrzésének kormányra kerülésük esetéen tervezett reformjáról beszéljenek.
Stummer János elsőként azt emelte ki, hogy jelenleg a parlamenti nemzetbiztonsági bizottság a kormánypárti képviselők szabotázsakciói miatt nem tudja ellátni az ellenőrzési jogkörét. Ezt a jogkört helyre kívánják állítani, és valós ellenőrzési jogkört adnának a mindenkori ellenzék kezébe. Ez a szervezeti keretek megváltoztatását teszi szükségessé.
Stummer a Terrorelhárítási Központról szólva elmondta: az jelenleg a rendőrségi intézményrendszeren belül működik, de a nemzetbiztonsági törvény rendelkezései alapján. Ez a helyzet szerinte olyan félreértésekre adott okot az utóbbi években, amelyek „elsősorban a miniszterelnök fejében alakultak ki”. A Terrorelhárítási Központ működésének törvényi kritériumait kormányváltást követően érdemben meg kell majd változtatni – mondta.
Molnár Zsolt arról beszélt, hogy a titkosítás az elmúlt 12 évben „piros ásszá, jolly jokerré vált”, és a politika minden olyan ügyben felhasználja ezt az eszközt, amiben ki akarja zárni a nyilvánosságot. Ezzel szerinte indokolatlan mértékben terjesztik ki a titkosítást. Ígéretet tett arra, hogy ezt felül fogják vizsgálni, és hogy annak nyomán a nyilvánosság sokkal több információhoz fog jutni a nemzetbiztonsági ügyekkel kapcsolatosan. A másik probléma, amit a szocialista politikus felvetett, az a nemzetbiztonsági érdekből történő titkos információgyűjtés engedélyezési eljárása. Jelenleg az igazságügyért felelős miniszternek van ilyen jogköre, büntető eljárással kapcsolatban pedig bírói út létezik. A két esetben közös elem, hogy az engedélyező nem ismerheti meg az ügyeket kellő mélységben, nincs olyan szakértői háttere, amelynek a segítségével érdemi döntést tudna hozni. Ezt a szabályozást, amely visszaélésekre adhat okot, szintén felül kívánják vizsgálni.
Ezek olyan fontos kérdések – tette hozzá Molnár Zsolt -, ahol meg kell találni a helyes arányokat egyfelől a titkosság, a nemzetbiztonsági érdek, a nemzeti szuverenitás, másfelől a nyilvánosság tájékoztatása, az állampolgári jogok és az információszabadság között. „Ezek az arányok durván sérültek, ezen kell változtatni” – hangoztatta. Ungár Péter felhívta a figyelmet arra: akármilyen a törvényi háttér, ha nem becsülik meg anyagilag a nemzetbiztonságban dolgozókat, akkor nagyon nehéz garantálni Magyarország szuverenitását. Célként fogalmazta meg, hogy legalább a régiónkban versenyképes legyen a bérezés. Szerinte a rendvédelmi életpályamodell valójában nem oldotta meg a kérdést, ezért béremelésre van szükség ezen a területen. „A diktatúra titkai nem maradhatnak a demokrácia titkai”. Leszögezte ugyanakkor: nem gondolják azt, hogy ilyen nyilvánosságra hozatallal sérteni kell olyanokat, akik jelenleg is a magyar nemzetbiztonsági szolgálatoknak tevékenykednek, illetve azt sem gondolják, hogy el kell mosni a felelősségbeli különbséget, ami a beszervezett és a beszervező között volt.
„Mégis, a nyilvánosság az, ami valóban történelmi ítéletet tud hozni arról a rendszerről” – mondta, és hozzátette, hogy az új parlament törvényt fog hozni az aktanyilvánosságról. Ezzel – tette hozzá – megszüntetik a politikában emberek zsarolhatóságát azon az alapon, hogy ki kiről mit jelentett, hiszen „mindenkiről tudni fogjuk, hogy mit és miért jelentett”.
