Ismét rekordot döntött a munkájukat önként elhagyó emberek száma az Egyesült Államokban – adta hírül a CNN.  A legfrissebb, novemberi számok alapján az elmúlt 22 évben példanélküli módon, mintegy négy és fél millió ember hagyta ott az állását ebben a hónapban. Az önként felmondó dolgozók száma az elmúlt évben kvázi-folyamatosan nőtt.

A friss számok alapján leginkább érintett ipar a vendéglátás, de az önként felmondás szintúgy jellemző olyan alacsonyan fizetett munkaköröknél, mint az egészségügy, a szállítmányozás és raktározás, vagy a közüzemi szektor.

Mindeközben az évezredben nem látott magasságban jár a szabadon betölthető állások száma, ami a tavaly nyári hónapok óta 10–11 millió között mozog.

A számokból az derül ki, hogy a dolgozók nem kiszállnak a gazdaságból, hanem hajlandóak ott hagyni a rossz körülmények közötti munkavégzést egy jobb állás reményében.

Nem csoda, hogy a kevésbé megfizetett munkavállalók egy ponton megunják a munkáltatójuknak való kitettséget. Az Egyesült Államokban a munkavállalóknak nincsen államilag garantált fizetett szabadság, se táppénz lehetősége. A szakszervezetek évek óta küzdenek a 15 dolláros minimálbér bevezetéséért, azonban néhány állam és nagyváros kivételével ez még mindig várat magára.

Több elemző úgy véli, hogy egy új tendencia látszik kibontakozni az USA-ban a munkához való hozzáállásában. Korábban beszámoltunk róla, hogy az amerikai dolgozóknál 1983 óta nem látott társadalmi támogatottságnak örvendenek a szakszervezetek. Mi több, a fiatalok közel négyötöde támogatja a szakszervezeteket, igaz a szervezett munkásság aránya alig 11 százaléknál jár, ami messze elmarad az 1983-as 20 százaléktól.

Tavaly évtizedek óta nem látott sztrájkhullám kísérte a kizsákmányolást nem tűrő munkások számának növekedését. A Cornell Egyetem sztrájkfigyelő projektje tavaly 365 sztrájkot számlált, ami csaknem az hétszerese a 2020-as 54 sztrájknak, de bőven meghaladja a 2019-es, járvány előtti békeévinél szervezett munkabeszüntetéseket is.

Így tér vissza az amerikai álom?

Az Atlantic című híroldal októberben kiemelten foglalkozott a jelenséggel, ami elemzésük alapján a jobb munkakörülmények követelésének előfutára lehet. Külön felhívják a figyelmet, hogy a mítosz, miszerint a huszadik századi munkások ne hagyták volna ott a munkahelyeiket, egyszerűen nem igaz. Az 1960-as és 1970-es években jóval gyakoribbak voltak a munkaerőpiaci mozgások, mint az elmúlt húsz évben bármikor. A változás valójában az 1980-as években érkezett, miután a nagy neoliberális fordulattal Ronald Reagan elnöksége alatt erőteljesen visszafejtették a jóléti állam szociális hálóját biztosító kedvezményeket.

Egy idő után a munkáltatók kénytelenek lesznek alkalmazkodni, hiszen egy koronavírus–járvány által megtépázott gazdaságban, az ellátási láncok megbízhatatlansága mellett, a vállalkozók egyre kevésbé tudják biztosítani a fennmaradást, ha a munkavállalók is hiányozni kezdenek.

A járványt megelőző évtizedekben nagyban csökkent az amerikaiak vállalkozói kedve, azonban a bezárások óta egyre többen döntenek saját cég alapításán, főleg az e-kereskedelem iparában. Az Atlantic szerzője reményteljesnek írja le a helyzetet: az irodákat elhagyni kényszerült, rossz munkakörülmények között foglalkoztatott dolgozók most új dolgokba vágnak bele, ami diverzifikálhatja az amerikai ipart és a társadalmat.