Akár munkahelyi kollégáinkról, akár nehéz sorsú embertársainkról, akár közös társadalmi ügyekről beszélünk, a szolidaritás rendkívül fontos dolog. Ha tudatosítjuk, hogy a rendszer problémái nem csak egyéneket érintenek, hanem mindenkire kihatással vannak, elindulhat a lehetséges megoldások felé vezető kollektív cselekvés. Így van ez a lakhatási válsággal is, amely nem csak a hajléktalan emberek vagy a mélyszegénységben élők problémája, de a középosztálybeli és pályakezdő fiatalokra is hatással van. Ha pedig a cél egy szolidáris és igazságos lakáspolitika megalkotása Magyarországon, akkor bizony kollektív cselekvésre van szükség, a döntéshozók számára ugyanis aligha élvez prioritást a téma.

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) most annak keresi módját, hogy a szakszervezetek hogyan vegyék ki részüket a lakhatási válság elleni küzdelemből. A SZEF több civil szervezettel együttműködve szervez képzéseket aktivistáknak a témában, illetve felmérik a dolgozók lakhatással kapcsolatos igényeit, hogy azokra lokális, majd rendszerszintű megoldásokat dolgozzanak ki. A Mérce Dvorácskó Balázzsal, a SZEF szervezési titkárával beszélgetett a szakszervezetek lehetőségeiről, az aktivizmusról és magáról a képzésről.

A projekt elsődleges célja, hogy bizonyos társadalmi problémákat, civil szervezetekkel együttműködve integráljanak a szakszervezet feladatai közé. A SZEF több lakhatással foglalkozó szervezetet is megkeresett, amelyek különböző módokon járultak hozzá a projekthez. Ennek az együttműködésnek volt az első állomása a Periféria Központ (PK) gondozásában, a Szolidáris Gazdaság Központ (SZGK), a SZEF és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) közreműködésével megjelent „Szakszervezetek és lakhatás: nemzetközi példák, hazai lehetőségek” című kiadvány, amely több oldalról járja körül a munkás érdekképviselet és a lakhatási mozgalmak viszonyát, együttműködési lehetőségeiket, rávilágítva arra, hogy a kapitalista rendszerben a lakhatás kommodifikálódása, vagyis áruvá válása miatt ezen mozgalmak egymás szükségszerű szövetségesei.

A  közös munka később a kiadvány eredményei alapján folyt tovább. Dvorácskó szerint a szakszervezeteken belül a lakhatás témája kiemelt támogatottságot élvez, ám mégsem foglalkoztak vele az utóbbi évtizedekben. A SZEF most két cselekvési irányt határozott meg a szakszervezeteken belül: helyi szintű lakhatási támogatások és lakhatási jogsegélyszolgálatok létrehozását. Mindenekelőtt azonban az SZGK-val közösen felmérésbe kezdtek a közszférában dolgozók lakhatási problémáinak feltérképezésére, ahol nemcsak a szakszervezeti tagok, hanem minden munkavállaló elmondhatja véleményét. Az eredmények alapján pedig elindulhat a munkáltatóval közös megoldáskeresés a lakhatási alternatívák között.

Országos problémára először lokális megoldások kellenek

Dvorácskó kevés esélyt lát a lakhatási politika országos szintű változásaira. Úgy véli, ez nagyrészt a jelenlegi kormány hozzáállásának köszönhető, de meglátása szerint az ellenzéki pártok sem fordítanak kellő figyelmet a lakhatási válság kezelésére, így a civileknek és a szakszervezeteknek kell összefogniuk, ha valóban változást akarnak elérni. Az országos célok mellett azonban helyi alternatívákra is szükség van.

A közszférában a munkáltató maga az állam, ám helyi szinten az érdekérvényesítés az önkormányzatok bevonásával is megtörténhet.

„Budapesten és az ország más nagyvárosaiban a lakhatási költségek gyakorlatilag megfizethetetlenek pályakezdők számára, így sokan inkább vidékre mennek dolgozni” – magyarázza a titkár. A lakhatási kedvezmények bevezetése azonban jól jöhet az önkormányzatok számára is, hiszen ha például pedagógusból vagy szociális dolgozókból hiány van a térségben, akkor a támogatásokkal be tudják vonzani a munkaerőt. Dvorácskó azt is kiemelte, hogy amelyik térségben vannak aktív, közszférában dolgozó szakszervezeti tagok, ott partneri kapcsolatban vannak a helyi önkormányzatokkal, így az érdekérvényesítésben helyzeti előnyük is van.

„Többféle alternatívában gondolkodunk a lakhatási megoldások terén, ám a lehetőségeink mindig az adott önkormányzat anyagi helyzetétől, lakásállományától és politikai elhatározásától függenek” – figyelmeztet a SZEF titkára. Az egyik ilyen alternatíva, hogy megnövelik az önkormányzatok lakásállományát, majd azokból megegyezés alapján a szakszervezetek jelölhetnek ki bérlőket. Az új ingatlanok bevonása szintén további tervezést igényel, ehhez először viszont az önkormányzatoknak kell meghatározni, mire van forrásuk. Ha azonban az önkormányzatok forráshiánnyal küzdenek, az a munkaerőt és a közszolgáltatások színvonalát is érinti. Jelenleg nem elég, hogy a lakhatási kedvezmények terén nincsenek jó kiáltásai a közszférában dolgozóknak, de a kormány által bevezetett iparűzési adó újabb évi megfelezésével béremelésre se számíthatnak a közeljövőben. A kormány politikájával nem csupán hátráltatja a partneri kapcsolat kialakulását a munkáltató és a munkavállaló között, de gyakorlatilag összeugrasztja a lakosságot az önkormányzatokkal.

Érdekérvényesítés és aktivizmus

A SZEF képzései az érdekérvényesítés módszereire is megtanítják az aktivistákat. A szakszervezet tapasztalatai szerint a döntéshozók sokszor a problémával sincsenek tisztában, így először kollektív igényfelméréssel térképezik fel, hogy milyen lakhatási megoldásokra van szükségük munkavállalóiknak.

„Kiderült, hogy mindenkinek vannak lakhatással kapcsolatos tapasztalatai, saját maguk vagy családtagjaik közvetlenül érintettek, mindenki érzi a válságot.”

A képzés kétirányú párbeszéden alapul: a dolgozók megosztják saját, lakhatással kapcsolatos tapasztalataikat, igényeiket, a civil szervezetek pedig segítenek a szerveződésben és eszközöket kínálnak az érdekérvényesítéshez. „Közösségeket építünk, akik majd megoldják a saját problémáikat. Eszközöket adunk az aktivisták kezébe, akik szeretnének tanulni és még több dolgozót bevonni. Nem megafon-politizálásra van szükség, hanem helyben kell szerveződni, kollektívan gondolkodni és alternatívákat kitalálni.”

Dvorácskó szerint a pártoknak kéne tematizálni a lakhatás problémáját, ám azok ezzel nem foglalkoznak, így az emberek sem tudják, hogy CSOK-on kívül lehetne más, többek számára is igénybe vehető lakhatási kedvezményeket létrehozni.

„A szakszervezet feladata hogy lokálisan megmutassa az embereknek, igenis van egy jobb, igazságosabb alternatíva, de ehhez kollektíven szerveződni kell, mert ha mi nem csinálunk lakáspolitikát, akkor senki nem fog”- tette hozzá.

A szakszervezet mint szubkultúra

A SZEF titkára szerint a szakszervezeti szerveződés és a kollektív cselekvés egyre ritkábban jelenik meg a társadalomban. Nagyon kevés az erőforrás és az utánpótlás a szervezetekben. Úgy véli, az embereknek meg kell mutatni, hogy a szakszervezet értük van, őket képviseli. Éppen ezért van szerepe olyan komoly társadalmi ügyekben is , mint a lakhatás. Képzései mellett a SZEF lakhatási jogsegélyt is létrehozna a szakszervezeteken belül, amiben az Utcajogász segítségére számítanak. Emellett a föderáció országos szinten is folytathat lobbitevékenységet a  jogszabályi változások elérése érdekében.

„A lakhatási problémák itt maradnak, nem fognak megszűnni. Mindig lesznek olyan társadalmi csoportok akiknek szükségük lesz segítségre”

– szögezte le Dvorácskó.