10 éven keresztül hétfőn pontban 6 órakor A Város Mindenkié (AVM) gyűlésén sárga ingben, tetőtől talpig farmerben, bőrcipőben megérkezik a csoport oszlopos tagja, Sándor Ferenc (Seri), aki a legnehezebb, szétfeszítő vitákban is lényeglátó volt és konszenzusra törekedett.

Nem tudott és nem is akart megfelelni a nagyvilágon uralkodó hierarchiáknak; szabadságszerető, autonóm egyéniség volt. Az AVM-ben tapasztalta meg az egyenlő bánásmódot és élete utolsó pillanatáig része volt az AVM családnak.

Különleges egyéniség volt. Szívesen volt fiatalok körében, szerette a klasszikus rockot, Leonard Cohent, az LGT-t. Maradandó emlék, amikor egy elvonulás alkalmával közösen énekeltük Cseh Tamás dalait, amiket Seri harminc év után velünk hallgatott először. Másnap reggel kiderült, hogy egész éjjel nem aludt, reggelig a rég feledésbe merült Cseh Tamás albumokat hallgatta újra. Egy másik fontos élményünk volt Serivel, mikor a covid borongós idejében közösségi esemény gyanánt megmutatta gyerekkora színhelyét, az óbudai kísérleti lakótelepet. Elmondása szerint családjával ők voltak a telep első lakói. Seri későbbi motorszerelő és kamionos karrierje is itt vert gyökeret. A séta pár órájában teljesen felszabadult, önfeledten mesélt rég nem átélt történeteket; abban a pár pillanatban egy régi világ részesei lehettünk.

Seri jelentős, de annál kevésbé látható szereplője volt a magyarországi lakhatási mozgalomnak. Lényegében minden fontosabb érdekvédelmi kampányban részt vett és sok témát ő maga hozott be az AVM-be mint kezdeményező. Ha egy-egy ügyet nem akartunk komolyan venni, akkor a maga csendes módján addig mondogatta ezt, ameddig nem kezdtünk el vele foglalkozni.

Serit az Utca és jog kutatás kapcsán ismertük meg, amelyben utcán élő hajléktalan emberek kutatták az őket éri diszkriminációt az állam és képviselői részéről. A kutatás egyik legfontosabb eredménye egy az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt lefolytatott eljárás volt, amelynek eredményeként a Hatóság elítélte a rendőrség diszkriminatív igazoltatási gyakorlatát. Seri itt nem csak az alapkutatásben vett részt, de aztán közterületen is vállalt tesztelést, majd a Hatóság előtt is tanúskodott. A kutatásról és az eredményeiről itt lehet olvasni részletesebben.

Seri szintén aktív résztvevője volt az AVM kriminalizáció elleni kampányának, amelynek során közel 10 éve állunk ki a hajléktalan emberek hatósági zaklatása és alkotmányos szintre emelt üldözése ellen. Seri nagyon nem szeretett szerepelni, de egyszer sikerült meggyőzni, hogy mondjon beszédet a Parlament illetékes bizottságában, ami a szabálysértési törvény módosítását tárgyalta. Noha nagyon izgult, felkészült, elment a bizottságba – és aztán nem engedték felszólalni. El nem mondott beszédét itt lehet elolvasni.

Seri a hajléktalanellátás elégtelen rendszere ellen is felszólalt. Részben az ő tapasztalatai inspirálták az ún. KENYSZI-rendszerrel kapcsolatos kampányt, amelynek bevezetésével 2012-től kezdve egy ideig az volt a szabály, hogy egy hajléktalan egy nap csak egyetlen nappali melegedőbe mehet csak be, így előállhat olyan helyzet, amikor választani kell: eszik vagy ruhát mos. Seri személyesen is megtapasztalta ennek a rendszernek az igazságtalanságát és többek között az ombudsmanhoz is fordult saját ügyében. Végül szerencsére ezt az igazságtalan szabályt eltörölték, amelyhez minden jel szerint hozzájárult az AVM kampánya is. A KENYSZI-vel kapcsolatos kampányról itt lehet olvasni.

Bár még sorolhatnánk, hogy mely ügyekben volt aktív Seri, utolsóként azt a kampányt említjük, amely talán a legfontosabb volt számára: a Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcai csomagmegőrzőjének hétvégi nyitvatartásával kapcsolatos munkát. Ez az a csomagmegőrző, amelyben Seri is tartotta sokszor a cuccait és nem tartotta igazságosnak, hogy annak ellenére, hogy a hajléktalan emberek 30 napra fizetik a bérleti díjat, a csomagjaikat csak hétköznap (vagyis 20 napon) vehetik ki. A kampány során végül sikerült elérni, hogy a csomagmegőrző hétvégén is nyitva legyen, amiről itt olvashatnak részletesen.

Seri több mint 10 éven át küzdött egy egyenlő társadalomért. Felismerte azt, hogy a hajléktalanná válás strukturális problémák következménye és a saját megélt tapasztalata alapján irányította rá figyelmünket azokra az igazságtalanságokra, amik a hajléktalanságban élő emberek tömegét érintik. Az ellátórendszer összes lépcsőfokát végigjárta. Élt utcán, éjjeli menedékhelyen, majd a luxusnak számító egyágyas átmeneti szállón, ahonnan miután lejárt a 2 évre limitált tartózkodás, újra az utcára került. Kiléptető lakások hiányában a körforgás újraindult.

Balesetben hunyt el. A nála lévő kevés személyes tárgy között ott volt egy fővárosi szociális lakáspályázat beadásához szükséges dokumentum. 13 év után most lett volna arra lehetősége, hogy újra biztos lakhatása legyen. Seri személyében a lakhatási mozgalom egy nyugodt és kemény harcost veszített el. Azon kevés emberek közé tartozott, akik képesek másokért kiállni és szolidaritást vállalni akkor is, ha a saját helyzetük kilátástalan.

In memoriam Sándor Ferenc (Seri)

Szeptember 26-án nagyon sokan gyűltünk össze, hogy együtt emlékezzünk A Város Mindenkié családtagjára, az óbudai kísérleti lakótelep első lakójára, cukrászra, motorszerelőre, kamionosra (aki sofőrként bejárta a Közel-Keletet), az Utca és jog részvételi akciókutatás kutatójára, aki utána még 10 évet küzdött a lakhatáshoz való jogért, közvécékért, közkutakért, hajléktalan emberek számára létesített csomagmegőrzőért, azért, hogy emberek ne utcáról szállóra, majd vissza utcára keringjenek, hanem mindenkinek legyen méltó otthona.

Seri nem volt kapható a nyilvános szereplésre, mindig igyekezett háttérben maradni, nem szeretett „villogni”. Amikor azonban megfogalmazta gondolatait a hajléktalan emberek üldözése kapcsán, akkor azt a beszédét az embereket elnémító hatalom nem engedte elmondani. Seri ebben a beszédében is hajléktalan embertársai érdekében szólalt volna fel, felelevenítve életének néhány részletét, azért, hogy ne írják alá, ne szavazzák meg azt az embertelen törvényt, mely a hajléktalanságban élők életét tovább nehezíti.

Seri édesanyja halála után vált hajléktalanná. Súlyos beteg édesanyja gyógyíttatására áldozott fel minden anyagi forrást, eladta az otthonát, mert remélte, hitte, hogy édesanyja meggyógyul. Az édesanyja halála után elvesztette lába alól a talajt, de lábra állt. Számára az AVM jelentette a családot, rendszeresen vállalt feladatokat, és mindig ott volt, ahol szükség volt rá.

Nagy tudású, szerény ember volt, és nagyon sokat jelentett az AVM-nek. Fontos tartóoszlopa volt a csoportnak. Mindig lehetett rá számítani a munkában, egy jó beszélgetésben, vagy ha az ember egy kedves szóra vágyott. Tisztán emlékszünk a hangjára, a nevetésére, és sokan szerettük hallgatni, amikor a sofőrös kalandjairól mesélt.

Nagyon szerette a szabadságot, nehéz élethelyzete ellenére is életigenlő volt.

Drága Seri!

Köszönünk mindent, amit adtál nekünk, emlékedet őrizni fogjuk a szívünkben. Most már igazán szabad vagy. Nyugodj békében!

A Város Mindenkié közössége