Tovább drágul a magyarországi fizetések mellett eddig sem különösebben olcsó fogászati kezelések ára a nemzetközi ellátási láncokban keletkezett zavarok miatt – írja a HVG.
Vagyis a fogászati kezeléshez való hozzáférés még egyenlőtlenebbé válhat az elkövetkezendő időszakban, pedig a különböző társadalmi rétegek ellátottsága között már jelenleg is súlyos különbségek vannak.
A lap szerint négyszeresére drágult a gipsz, amellyel mintát öntenek a fogpótlásokhoz, és a ragasztók és a tömőanyagok ára is kilőtt a világpiacon. A HVG hivatkozik az RTL Klub riportjára, miszerint a csatorna által megkérdezett szakember a drágulás miatt 35 ezer forintot is kénytelen elkérni átlagos tömésért, ez 5 ezer forinttal több, mint eddig, és míg most 45 ezer forint egy olcsóbb korona, hamarosan 53 ezer forintra is emelkedhet az ára.
Az RTL-nek megszólaló szakértő szerint egy cirkóniumpótlás vagy egy implantátum elkészítése legalább 10-15 százalékkal növekedni fog, emellett egyre nehezebb hozzájutni a fogászati alapanyagokhoz is, mivel nincs elég szállító konténer Kínában, ahonnan az alapanyagok nagy része érkezik.
Vagyis a nettó minimálbér szűk felét is el kell majd költeni egy egyszerűbb fogászati kezelésre, ha valaki nem elégszik meg azzal, hogy az SZTK-ban kihúzzák, esetleg gyökérkezelik a beteg fogát. Magyarországon ugyanis fogpótlást, műfogépítést és egyéb helyreállító fogászati beavatkozásokat gyakorlatilag csak magánrendeléseken lehet elérni.
Sok, az életminőséget jelentősen befolyásoló beavatkozást ugyanis nem létfontosságúként tart számon a társadalombiztosítási rendszer, így nem érhetők el TB-finanszírozott formában, önköltségen kell finanszírozniuk a kezelést igénybe vevőknek. Ha pedig még finanszírozná is a TB az adott kezelést, akkor is kétséges, hogy lesz-e fogorvos, aki ellássa a beteget.
Ennek számos következménye van. Hiányos, vagy károsodott és nem megfelelően kezelt fogazattal ugyanis számos táplálék sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem elfogyasztható, de a foghíjas emberek társadalmi, közösségi szinten is kénytelenek hátrányos megkülönböztetést elszenvedni. Nehezebben jutnak hozzá bizonyos állásokhoz, sokan kevesebb bizalommal viseltetnek irántuk, és az önbecsülésük is csorbát szenvedhet a hiányosság miatt.
A jelenlegi drágulás azonban nem a probléma gyökere, csak tetézi a már meglévőket. Egy komolyabb fogászati beavatkozás ugyanis százezres, vagy rosszabb esetben akár milliós összegekbe kerülhet. A társadalom jelentős részének pedig egész egyszerűen nincs ennyi megtakarítása, sőt: harmaduknak már a COVID-időszak kezdetén sem volt semennyi. Az ő számuk pedig az azóta eltelt időszakban csak növekedett.
A megoldást az államilag finanszírozott fogászati ellátások körének szélesítése jelentené, erre azonban a kormány politikáját ismerve sajnálatos módon kevés az esély.
