Számos környezetvédő szervezet kritizálja a brit kormányt, miután alig néhány hónappal azelőtt hogy a klímaváltozás elleni küzdelmet szolgáló Cop26 csúcstalálkozó házigazdája lenne, elfogadta egy újabb, északi-tengeri olajmező kiaknázását – írja az Independent.

Noha az ország hivatalosan látványosan elkötelezett a klímaváltozás elleni küzdelem mellett, a Cambo olajmezőről 2022-től 2050-ig hoznának a felszínre olajat és gázt.

A Shetland-szigetek mellett fekvő olajmező a lap szerint potenciálisan több, mint 800 millió hordó olajat tartalmaz, ebből a fejlesztők 150-170 millió hordót bányászna ki a Siccar Point Energy és a Shell, a mező tulajdonosai. Ezt amennyiben felhasználják – és miért ne használnák – egyenlő lenne 16 széntüzelésű hőerőmű éves kibocsátásával.

14 környezetvédő szervezet, többek között a Föld Barátai és a Client Earth, valamint több, mint 50 000 ember nyílt levélben tiltakoznak az olajkitermelés engedélyezése ellen. A tiltakozók kiemelik, hogy az engedélyek megadása aláássa a brit kormány pozícióját a novemberi, Glasgowban tartandó Cop26-on.

Hasonlóképp látja a helyzetet James Hansen, a Nasa korábbi vezető globális felmelegedés kutatója, aki elmondta, hogy a brit kormány nem pályázhat nemzetközi vezető szerepre a klímaváltozás tekintetében ha a miniszterei fosszilis energia projekteket támogatnak. A szakember szerint már jóval meghaladtuk a légkör szén-dioxid tartalmának biztonságos szintjét, és számos országban és régióban már most nagyon súlyos következményei vannak a klímaváltozásnak. Véleménye szerint a nagy kibocsátó országoknak mindent meg kell tenniük a szennyezés visszafogásáért.

Ráadásul szembe megy a lépés a Nemzetközi Energiaügynökség ajánlásával is, miszerint a kormányoknak nem szabadna új fosszilis energia projekteket támogatnia, amennyiben 2050-re szeretnék elérni a klímasemlegességet.

Sam Hunter Jones, a Client Earth ügyvédje elmondta, hogy

„ennek a mezőnek az engedélyezése teljesen szembe megy a Nemzetközi Energiaügynökség figyelmeztetésével. Az Egyesült Királyság már jelenleg is vádakkal néz szembe az olaj- és gázkitermeléséből fakadó kibocsátás csökkentésének a visszamaradottsága miatt. Ennek a projektnek az elfogadása miközben a klímaváltozás elleni cselekvés nemzetközi vezetőjének állítja be magát, a kormány növekvő álszentségének újabb aggasztó példája a Cop26 előtt.”

Többen attól tartanak, hogy a projekt megnyithatja az utat a hasonló északi-tengeri projektek előtt. A kormány arra hivatkozik, hogy az eredeti kitermelési engedély még 2001-ből való – amivel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egy kutatási engedély volt, vagyis arra szólt, hogy a cégek megvizsgálják, van-e egyáltalán mit kibányászni. A projekt jelenleg a szabályozó hatóság engedélyére vár, amit minden bizonnyal meg is fog kapni. A kormány arra hivatkozik, hogy noha folyamatosan küzdenek a fosszilis energia kiváltásáért az elkövetkezendő években továbbra is szükség és igény lesz rá.

A brit kormány korábban bejelentette, hogy minden új fosszilis projektnek „klímakompatibilisnek” kell majd lennie, ez azonban a Cambóra még nem vonatkozik, mert korábban kapott engedélyt mint hogy a rendszert bevezették volna. Környezetvédők szerint egyébként is nonszensz a fosszilis projektek engedélyezése, 2021-ben és utána ugyanis nem létezik klímakompatibilis olajkitermelés.

A kitermelő Siccar Point Energy vezetése arra hivatkozik, hogy a beruházás ezer közvetlen és több ezer közvetett új munkahelyet teremt, továbbá hozzájárul az Egyesült Királyság energiafüggetlenségéhez, és „fel lesz készítve a villamosításra”, magyarán ha elérhetővé válik, a parton megtermelt megújuló energiával termelhetik majd ki a tengerfenék alól az olajat.

A Shell a Cambo olajmező miatti kritikákra válaszul a zöldrefestés jól bevált stratégiáját követve kifejtette, hogy hatalmas zöldítési ambíciói vannak a vállalatnak, az olaj- és gázkitermelők érdekvédelmi szervezete pedig azt hangsúlyozta, hogy a szén-hidrogénekre az eljövendő évtizedekben is nagy lesz az igény.

Természetesen abszurd, hogy a szén-hidrogének kitermelése és elégetése bármilyen tekintetben is lehet környezetbarát, és a klímaváltozás elleni küzdelmet az segítené leginkább, ha minél többet sikerülne belőle a földben hagyni. Ezzel szemben számos kormány továbbra is lehetővé teszi az olaj- és gázkitermelést, ami elsősorban a nagy cégeknek hasznos.

Mindazonáltal láthatunk jobb példákat is, a klímaváltozástól erősen érintett Grönland például bejelentette, hogy leállít minden olajfúrást, mindazonáltal a nagy kitermelők egyelőre jellemzően eléggé húzódnak attól, hogy feladjanak ilyen magas potenciális megtérüléssel kecsegtető beruházásokat. A nagy olajkitermelőket tömörítő OPEC+ csoport bejelentette, hogy 2022-ig felpörgetik kitermelésüket, amit a járvány idején csökkentettek hogy visszafogják a túltermelést.

Pedig a tengeri energiatermelésnek más módja is lenne. Épp most zárult le az északi-tengeri nyíltvízi naperőmű másfél éves, északi-tengeri tesztelése, melynek eredményeként kiderült, hogy a panelek sokkal jobban bírják a mostoha körülményeket, mint arra korábban számítottak, ez pedig megnyithatja az utat a nagyobb, tengeri napelemtelepek előtt. Tengerre telepített szélturbinaparkok pedig már eddig is léteztek a régióban, ami az erős szelek miatt különösen alkalmas a megújuló energiatermelésre.