1,1 milliárd euró kártérítést fizet Németország Namíbiának az 1904 és 1908 között elkövetett népirtásért kárpótlásul. Az összeget 30 év folyamán költheti el Namíbia, amit földreformra, a mezőgazdaság és a vidéki infrastruktúra fejlesztésére, valamint vízellátásra terveznek fordítani.
A több mint 100 évvel ezelőtt elkövetett népirtásért való kártérítésről hat éven keresztül tárgyalt a német és namíbiai kormány. Heiko Maas szövetségi külügyminiszter üdvözölte a döntést:
„Örülök és hálás vagyok, hogy sikerült megegyezni Namíbiával abban, hogyan kezeljük közös történelmünk legsötétebb fejezetét.”
A namíbiai népirtást a XX. század első népirtásaként tartják számon. A Német Birodalom 1884 és 1915 között tartotta gyarmati uralom alatt a mai Namíbiát, az egykori Német Dél-Nyugati Afrikát. 1904-ben Lothar von Trotha német főparancsnok vezetésével a helyi hererók és námák ellenállását a katonaság erőszakkal leverte, a 80 ezerre becsült hererók közül kb. 65 ezret pusztítottak el, a námáknak pedig a felét – mintegy 20 ezerből 10 ezer embert – ölték meg.
Jürgen Zimmerer, a Hamburgi Egyetem afrikai történelemmel foglalkozó professzora szerint „von Trothanak már megérkeztekor megrögzött elképzelései voltak a fehérek és feketék között zajló faji háborúról”, és akinek „világképe szerint ez csakis az egyik oldal megsemmisülésével érhet véget”.
A német szövetségi külügyminiszter 2015 óta nevezi hivatalosan is népirtásnak az 1904 és ‘8 közötti történteket. A „népirtás” mint jogi kategória csak 1948 óta létezik, amikor a holokausztból levonva a tanulságokat az ENSZ Közgyűlése egyezményt fogadott el a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről.
A német szövetségi kormány azonban leszögezte, hogy nincs jogi kötelezettsége kompenzálni a népirtás leszármazottait – politikai és morális kötelezettsége van.
A namíbiai népirtást történészek a holokauszt előképeként tartják számon. A már említett Jürgen Zimmerer az Újkor-nak adott interjújában elmondta, hogy a német gyarmatosítás elől sok bennszülött elszökött, ami kapcsán felmerült a telepesek részéről, hogy ezt megakadályozandó számokat kéne tetoválni a bennszülöttekre. Ezt az ötletet végül a helyi közigazgatás elvetette, mert túl brutálisnak ítélte meg. Egy másik párhuzam, hogy a námák egy része újonnan létrehozott koncentrációs táborokban hunyt el.
A német jóvátételt nem minden náma és hereró szervezet üdvözölte. Az Ovahereró Tradícionális Hatóság és a Náma Tradícionális Vezetők Szövetsége petíciót nyújtottak be a Bundestagnak, amiben elmondták, szerintük Németország „PR-puccsot” hajt végre, a namíbiai kormány pedig csak figyelemelterelésre használja az ügyet. Az utóbbi két szervezeten kívül viszont még sok más szervezet képviseli a két etnikumot, akik más véleménnyel vannak a német-namíbiai megállapodásról.
