Aki már látott híradót kereskedelmi tévében, tudja, hogy megy ez: főként gyilkosságokról és közúti balesetekről számolnak be, valódi hírekről nem igazán. Egész pontosan mióta az RTL rosszban van a kormánnyal, és mióta a TV2 a Fidesz irányítása alá került, pár hír erejéig a politika is szóba kerül, a kereskedelmi csatornák híradóit viszont továbbra is a  rémhírek dominálják.

A gyilkosság- és balesethíradó valójában az úgynevezett infotainment (information, azaz információ és entertainment, azaz szórakozás összevonásából született szó) egyik formája.

A kereskedelmi híradó hiába szól elvileg a valóságról, pontosan úgy operál, mint a horrorfilmek: a célja nem a tájékoztatás, hanem az erőszakkal és halállal való szórakoztatás.

Vegyük például a balesethíradót. Ha a balesethíradó célja a tájékoztatás lenne, akkor a híradóban a közúti biztonság hiányáról, mint általános jelenségről is szó esne egy-egy baleset kapcsán, és az a kérdés is felmerülne időnként, hogy mit lehetne tenni a közlekedés biztonságosabbá tételéért. Ehelyett csak „katasztrófapornót” kap a néző.

Az igazán szomorú, hogy a média a nők elleni erőszakról szóló hírekről is pont úgy számol be, mint az autóbalesetekről. Így ahelyett, hogy a heti (napi?) rendszerességű nőgyilkosságokról szóló hírek  kollektív feleszméléshez, ráébredéshez vezetnének, csak egy véget nem érő nőgyilkosságokról szóló Kékfényt követünk.

Pedig a nők elleni erőszakról szóló hírek rendszeressége bőven igazolná, hogy általános jelenségként beszéljünk róluk, mintsem véletlenszerű, egyszeri hírekről. Csak a tegnapi napon három nők elleni erőszakról is beszámolt a média: egy szegedi férfi csővel agyonvert egy nőt, Zuglóban egy férfi leszúrta a nőt, aki el akart tőle válni, a Dob utcában egy férfi felgyújtotta volt élettársa ajtaját. Mind három hírben közös, hogy a felek között a kapcsolat már felbomlott, a média mégis hajlamos úgy beszámolni ezekről az esetekről, mint valami szerelmi drámáról, romantikával fűszerezett bűnügyi esetekről.

Kitüntetett figyelmet kapnak a gyilkosság bulváros részletei is – a legapróbb részletekig beszámolnak nekünk arról, ezúttal éppen hogyan végzett a férj a (volt) feleségével, a férfi az egykori párjával. A gyilkosság motivációjáról (nőgyűlöletről, féltékenységről) nem tudunk meg semmit, vagy ami rosszabb, „szerelemféltésnek” nevezi a sajtó azt az erőszakos cselekedetet, amiben nincsen – nem lehet – szeretet, ellenben annál több a birtoklási vágy.

Ezért is indított a Mérce tavaly márciusban egy aloldalt, ahol a férfiak által meggyilkolt nők és gyermekek listáját tettük közzé 2014-től kezdve. A feltüntetett lista nem teljes körű, mivel csak a sajtóban megjelent eseteket összesíti. Közérdekű adatigénylést is nyújtunk be az illetékes hatóságokhoz, hogy az általuk vezetett adatokkal kiegészíthessük az áldozatok névsorát.