Huszonharmadik alkalommal készítette el éves országos hajléktalan adatfelvételét a Február Harmadika Munkacsoport. Idén 1500 közterületen élő és 5200 hajléktalan szállón lakó ember válaszolt önkéntesen az országos adatfelvétel kérdéseire, melyek ezúttal elsősorban a koronavírus-járvány kapcsán érdeklődtek a hajléktalan emberek hogylétéről, problémáiról.
A válaszokból kiderül: a pandémia és az azt követő gazdasági-társadalmi válság jócskán megváltoztatta az ő életüket is. A járvány és az ezzel járó járványügyi intézkedések katasztrofális egzisztenciális következményekkel jártak a nem lakásban élő emberek megélhetésére nézve. A munkaképes korban lévők 42%-ának csökkent a jövedelme, közel minden második dolgozó hajléktalan ember elveszítette munkáját, másfél-kétszeresére nőtt a semmilyen jövedelemmel nem rendelkezők aránya, s mindez a válaszadók 20-30%-ánál az alapvető szükségletek kielégítését (táplálkozás, öltözködés, gyógyszerek beszerzése) is folyamatosan korlátozza.
Mindez a mentális állapotukra is érezhetően hatást gyakorolt, a válaszadók szorongásról, félelmekről és ritkuló emberi kapcsolatokról számoltak be; a hajléktalan emberek többsége rezignáltan tekint a jövőbe, nem sok jót vár a járvány elmúltával sem.
„Miközben a nem lakásban élő és a környezetükben élő emberek életének és egészségének a védelme érdekében a szociális segítők mindent megtesznek a nap 24 órájában, addig az egzisztenciális zuhanás kivédése érdekében mások segítségére is szükség lenne. Megállapításuk szerint rendkívül sajnálatos, hogy a Covid-19 járvány hatásairól semmilyen más, akárcsak hasonló adatfelvétel eredményei nem ismeretesek Magyarországon.”
– fogalmaz közleményében a munkacsoportot támogató Menhely Alapítvány.
A „Február harmadika” adatfelvétel keretében 1999. óta minden év február 3-án kérdőíves adatfelvétel zajlik a hajléktalan emberek körében. Az anonim kérdőíven alapadatokra, a hajléktalanná válásra, a hajléktalanként eltöltött időre, a jövedelemre, munkavállalásra, és az életmódra vonatkozó kérdések szerepelnek. A kérdések egy része minden évben azonos, míg bizonyos specifikus kérdéscsoportok évről évre változnak.
A válaszokból kitűnik, hogy a hajléktalan helyzetben lévő emberek zöme jól tájékozott a koronavírus tüneteit illetően. Akiknek volt koronavírus tesztjük, azok óvatosabbak, veszélyesebbnek tartják a vírust és jobban elfogadják és betartják a szigorú járványügyi intézkedéseket, szemben azokkal, akikhez nem jutott el a tesztelés az elmúlt egy év során.
A területi különbségek igen nagyok: Budapesten – 528 ezer adag étel, 100 ezer sebészeti maszk és elkülönített szállások és lakások juttatása mellett – kiemelkedően magas arányban, az átmeneti szállókon lakók 73%-át tesztelték, míg más városokban ez alig éri el a 30-40%-ot. A teszteltek 19%-ának volt valamikor az év során pozitív teszteredménye (az összes válaszadó 10%-a). A válaszadók 4%-át kórházban is kezelték koronavírus-megbetegedés miatt. Emiatt igen indokolt volt a tömeges oltás elindítása február elején az érintettek körében. A szállókon élők többsége beolttatta magát, a szálláshelyeket, nappali melegedőket igénybe nem vevő közterületeken élőkhöz azonban sem a tesztelés, sem az oltás nem jutott el nagyobb arányban. A hajléktalan szállókon lakó emberek többségét tesztelték, az átmeneti szállókon lakó emberek 71%-a volt tesztelve a kérdezés időpontjáig, azonban országosan a közterületen élő válaszadók 71%-át nem tesztelték.
