Hétfő reggelre sikerült elmozdítani a parttól a Szuezi-csatornát blokkoló Ever Given teherhajóját, ezzel némileg visszaállítva a forgalmat a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonalán.

A Szuezi-csatorna napokig tartó blokkolása óriási  károkat okozott a világgazdaságnak. Nem csoda, hiszen ezen az útvonalon halad át a globális kereskedelem 12%-a.

Az Ever Given mögött több száz hajó akadt el, és ezáltal a becslések szerint óránként 400 millió dollárnyi kereskedelmet tartott fenn. És ez csak a blokkolás során keletkező közvetlen anyagi kár, amely nem számol a járulékos veszteségekkel.

A blokkolás során kb. 450 hajó torlódott fel, amelyeknek egyszerre való újraindítása további forgalmi dugót fog okozni, a hamarosan egymás után hirtelen kikötni igyekvő hajók pedig szintén lassítani fogják a globális árukereskedelmet.

A blokád miatt több száz hajó döntött úgy, hogy a Szuezi-csatornát megkerülve a Jóreménység fokához veszi az irányt, ami hosszabb, drágább és kalóztámadásoknak inkább kitett útvonal. Ez a drágább útvonal beépülhet majd az így szállított termékek árába, ezzel akár általános árnövekedést is okozva.

Sőt, mivel a Szuezi-csatornán több olyan alkatrészt szállítanak, amelyeket csak más kontinenseken szerelnek késztermékekbe, az ellátási lánc fennakadásának a legkülönfélébb szektorokban lehet negatív következménye.

Ennek tudatában nem tűnik túlzásnak, amit a németországi Allianz biztosító állít, miszerint a mindössze egy hetes szuezi blokád 6-10 milliárd dollárnyi kiesést hozhat a globális kereskedelemben.

Mindezt egyetlen hajó elakadása, a Szuezi csatornánál feltámadt szél és némi emberi hiba okozta.

A szuezi eset rámutat annak a világrendszernek a törékenységére, amely a termékek globális kereskedelmén alapul.

De messze nem ez volt a leglátványosabb megroppanása ennek a rendszernek az elmúlt időszakban: a csúcsrajáratott világgazdasági körforgásnak következménye volt a világjárvány is, amelynek következményeivel ma is együtt élünk. A globális kapitalizmusban ugyanis nem csak a termékek, de a termelők kereskedelme is globális szinten zajlik – a javak szabad áramlásához szükség van a munkaerő áramlására is.

Ezutóbbi elvet feladni a koronavírus megfékezésének érdekében sem fért bele a tőke-logikába – lásd, tavaly a korlátozások és a járvány első hullámának közepette 80 ezer kelet-európai idénymunkást röptettek be Németországba. A „karantén” tehát csak a kiváltságosoké karanténja volt, nem a nélkülözhetetlen dolgozóké.

Hosszútávon viszont a szuezi blokád és a koronavírus-járvány elindíthat egy olyan változást, ami mérsékli a globális kereskedelmet és egy protekcionista, nagyobb állami kontroll alatt álló kapitalizmust hoz majd el magával.

Lásd, a Financial Times arról ír, hogy a szuezi blokád közvetlen hatására a nagyvállalatok megbízhatóbb áruellátás után fognak nézni, tehát a jövőben inkább felhalmoznak bizonyos árukat, mintsem „éppen időben érkező” beszállítókra alapoznák a termelésüket.

Azonban önmagában ez sem garantálja, hogy a jövő igazságosabb és zöldebb lesz – az Orbán-rendszer is jól példázza, hogy a nemzetállami kapitalizmus is éppoly természetromboló és kizsákmányoló, mint a szabadkereskedelmi kapitalizmus.