A NANE Egyesület és a PATENT Egyesület, Magyarország két legfontosabb, áldozatsegítéssel foglalkozó nőszervezete Valentin-nap alkalmából erőszak-megelőző kampányt indítanak. Ennek kapcsán beszélgettünk Mészáros Grétával, a két szervezet gyerekeket és fiatalokat célzó projektjeinek (Együtt egyenlően & Kapcsolódj be!) koordinátorával és Petrás Boglárka önkéntes-képzővel.
Hogyan jött, hogy az áldozatsegítő nőszervezetek elkezdjenek iskolai foglalkozásokat tartani? Mi köze ennek az áldozatsegítéshez?
A NANE és a PATENT a segélyvonalain, különböző közvetlen áldozatsegítő szolgáltatásain keresztül, illetve az elmúlt évtizedekben végzett kutatásokon és érintettekkel dolgozó szakembereknek nyújtott támogatáson, képzéseken keresztül is rengeteg párkapcsolati és szexuális erőszak történettel találkozott. Az ezekből kirajzolódó, ismétlődő mintázatok mind arra mutattak, hogy az erőszakról és egyenlőtlenségről szóló tudásnak, a társadalommal és uralkodó kultúrával szembeni kritikus gondolkodás elsajátításának már gyerekkortól kezdve nagy szerepe lehet az erőszak megelőzésében.
Az erőszak felszámolásában hosszú távon is kulcsszerepe van annak, hogy a fiatalok felismerjék és megkérdőjelezzék az egyenlőtlen hatalmi viszonyokat és a kultúránknak és társadalmi berendezkedésünknek azt a részét, ami megágyaz a lányok és nők elleni erőszaknak.
Miből állnak a foglalkozásaitok? Hogy kell ezt elképzelni?
A NANE Együtt Egyenlően erőszak-prevenciós foglalkozásai (korábban: Szívdobbanás foglalkozások) különböző témakörökre épülnek, amikből a foglalkozásvezetőink vagy az anyagokat felhasználó tanárok az adott osztály vagy csoport igényei és lehetőségei szerint alakítják a gyakorlatokat. A témák közé tartoznak a nemi szerepek, az egyenlő párkapcsolat, a párkapcsolati erőszak formái és figyelmeztető jelei, az érintettek támogatásának lehetőségei és az erőszakmentes kommunikáció.
A PATENT Kapcsolódj be! felvilágosító programja szintén több szempontból foglalkozik az egyenlőségre és kölcsönösségre épülő szexuális kapcsolatokkal, a szexuális erőszak megelőzésével és a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal. A résztvevőkkel a foglalkozáson megvizsgáljuk a különböző nyomásokat és elvárásokat a szexszel kapcsolatban; a pornóipar, a szépségipar, a férfiakhoz és nőkhöz rendelt korlátozó nemi szerepek hatásait. Alkalomadtán szóba kerülnek még további, gyakran tabunak tekintett témák is, mint az abortusz és a prostitúció.
Mivel a két téma (a párkapcsolati- és a szexuális erőszak mibenléte és megelőzése) kölcsönösen kiegészítik egymást, úgy döntöttünk, hogy jó lenne kombináltan képezni a foglalkozástartó önkénteseket, és mindkét területre kitérni egy-egy osztállyal. Leggyakrabban két 45 perces órára hívnak meg minket, de annak örülünk a legjobban, ha több alkalmas foglalkozássorozatot tudunk tartani, többször is találkozhatunk ugyanazzal a csoporttal. Így van rá idő, hogy kialakuljon egyfajta bizalom, és egyre nyíltabban tudjunk (tudjanak) beszélgetni ezekről a könnyednek nem feltétlenül mondható témákról.
Mindkét típusú foglalkozás teljesen interaktív, a résztvevő gyerekek és fiatalok gondolataira, kérdéseire épül. Körben ülünk velük, de sokat mozgunk a térben is (már amikor egy térben lehetünk). Tudnak reagálni egymás véleményére, élményeire. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy amennyire csak lehet, ellensúlyozzuk az áldozathibáztatást és az erőszakos viselkedés normalizálását, ami már bőven megjelenik a kora-tinédzser korosztályban is. Szeretnénk feloldani a tabut a szex körül, ami lehetetlenné teszi ezeknek a problémáknak a nyílt megvitatását. Ügyelünk rá, hogy a fiatalok ne érezzék minősítve magukat, hogy a megszégyenítésnek ne legyen helye.
Mit tapasztaltok az iskolákban, a fiatalok körében? Van bármi változás szerintetek az elmúlt években, van bármilyen új tendencia vagy trend az erőszak vagy az ahhoz való viszonyulás tekintetében?
A párkapcsolati és szexuális erőszak egyre hamarabb és egyre durvábban jelenik meg már a fiatalabb korosztályban is: egyre korábban kezdenek alkalmi vagy tartós kapcsolatokat, amikben még nem tudnak tudatosak lenni, és sokszor olyan, káros mintákat követnek, amiket például a médiában látnak. De nemcsak a párkapcsolataikban, hanem azokon kívül, a közösségi életükben is sokszor jelenik meg a bántalmazó, erőszakos viselkedés, például a ‘bullying’ (kiközösítő, csoportos bántalmazás), vagy a szexuális megalázás, kényszerítés és erőszak, akár a kortárs bullying részeként, akár felnőttek részéről elkövetett visszaélés formájában. Ezeknek az állandó internetes jelenlét és különböző közösségi oldalak csak további felületeket teremtenek.
Ami a leginkább sokkoló, az a pornó hatása a gyerekek szexről alkotott képére, ami persze a párkapcsolataikra is hatással van. Mivel ezek a tartalmak jelenleg már gyakorlatilag bármelyik okostelefonról elérhetőek, az internethozzáféréssel rendelkező gyerekek (vagy akinek vannak ilyen barátai, osztálytársai) már mind kivétel nélkül láttak olyan erőszakos szexuális aktust, amiben a nők megalázása, fizikai bántalmazása erotikus, kívánatos dologként jelenik meg. Emellett a popkultúra hiperszexualizált, nőket tárgyiasító hatása is hozzájárul ahhoz, hogy a szexben ne a kölcsönös örömszerzés, a kapcsolódás legyen számukra a fókuszban, hanem a teljesítmény, a performansz, a partner belenyomasztása különböző pornóban látott aktusokba.
Teljesen átlagos például fiatal lányok körében az a gondolat, hogy bizonyos dolgokat kénytelenek elviselni akkor is, ha ők maguk nem szeretnék, mert különben a barátjuk szakítani fog velük; és a fiúk körében az, hogy elvárják a barátnőjüktől, hogy belemenjenek olyan aktusokba, amiket a lány nem szeretne – sőt, hogy játssza el, hogy szeretné vagy élvezi, akkor is, ha nem.
A COVID-helyzetnek milyen hatása volt a gyerekek életére ebből a szempontból? Jobban biztonságban vannak, vagy vannak másféle kockázatok?
Mint mindannyian, a COVID miatt a fiatalabb korosztály is sokkal több időt tölt online. A közösségi média felületeinken (lásd NANE insta, PATENT insta) tavasszal több olyan témával is foglalkoztunk, amik a bezártság miatt fokozottan jelen lehetnek. Ilyenek a szexting és a meztelen képek kérése és küldése; a biztonsággal, ellenőrzéssel és kontroll alatt tartással kapcsolatos online stratégiák (pl. közösségi profilok jelszavainak megosztása/feltörése és a partner interneten, okoseszközökön keresztüli nyomasztása és irányítása); de a megnövekedett pornófogyasztás is. Videósorozatot is indítottunk olyan kérdésekről, amiket a gyakorikérdések.hu-n, aztán pedig egyenesen nekünk, a közösségi média csatornáinkon keresztül elküldtek a tizenévesek.
A követőink reakciói megerősítették, hogy ezek a problémák, erőszak- és visszaélési formák mind erőteljesen jelen vannak a fiatalok életében, és foglalkoztatják is őket. A második COVID-hullám alatt indult el egyébként a NANE online erőszakkal részletesen foglalkozó, fiataloknak szóló aloldala is, ami egy másik, kapcsolódó projekt része.
Ti hogyan tudtok eljutni osztályokhoz ebben a helyzetben? Mit terveztek erre az évre?
Nagyon szeretnénk legalább 1000 gyerekhez és fiatalhoz eljutni idén. Ehhez indítottunk most egy kampányt, amivel támogatni lehet, hogy megvalósítsuk a foglalkozásokat, képzéseket.
Az elmúlt hónapokban kidolgoztuk a foglalkozások online változatát is, így akár lesz nyitás tavasszal, akár nem, mi folytatjuk a prevenciós munkát. Tavaly nyáron csatlakozási lehetőséget hirdettünk a foglalkozásvezetői csapatunkba, nagyon nagy sikerrel, rengeteg motivált fiatal aktivista jelentkezett a képzésünkre. Idén tavasszal újabb képzést tartunk, az év második felében pedig szeretnénk még tovább bővíteni a csapatot, hogy minél több kapacitásunk legyen, Budapesten kívül is egyre több helyre jussunk el. Ebből a szempontból végülis akár pozitív hatása is lehet a COVID-helyzetnek, mert a foglalkozások online verzióival könnyebben elérhetünk Pest megyén kívülre is.
Mostanában sokan felfigyeltek rá, hogy a CSÉN (családi életre nevelés) tananyagban elég súlyos üzenetek is megjelennek. Milyen hiányosságokat vagy tartalmi problémákat láttok a kerettantervben?
A CSÉN 2020-ban frissített kerettanterve a korábbiaknál is határozottabban köteleződik el a kormánynak kedves „konzervatív családkép” és tradicionális nemi szerepek mellett, és teljesen figyelmen kívül hagyja a tizenévesek valóságát. Egyrészt a szexről csak biológiai szempontból beszél, és azt sugallja, hogy a szexnek ideális esetben az utódnemzés a célja – természetesen heteroszexuális házastársak között. Mindeközben egyáltalán nem reagál a fiatalokat körülvevő hiperszexualizált kultúrára és arra, ami valójában történik a korosztályban. Másrészt, ezek mellett a legsúlyosabb probléma a párkapcsolaton belüli erőszak és a szexuális erőszak teljes figyelmen kívül hagyása.
Eddig annyi történt, hogy 2020 nyarán egy, az Igazságügyi Minisztérium által szervezett gyerekjogi munkacsoport-ülésen biztosították róla a NANE és a PATENT képviselőit, hogy a CSÉN megreformálásakor legalábbis a párkapcsolati erőszak témája integrálásra kerül majd. Viszont aggaszt minket, hogy ezt nem a társadalmi környezet keretében tervezik értelmezni és tárgyalni, ahogy valóban történik és ami miatt sokan normálisnak tekintik az elnyomó és abuzív kapcsolatokat, hanem a társadalmi környezettől független, egyéni ‘aberrációként’ – és a szexuális erőszak témája egyáltalán nem merül fel. Mindenesetre azóta egyelőre nem történt változás.
Szerintetek mik a legfontosabb elvek, amiket követni kéne az oktatásban a párkapcsolatok és szex témájában? Mik a legfontosabb üzenetek, amiket el akartok juttatni a gyerekekhez, fiatalokhoz?
Az Együtt Egyenlően és Kapcsolódj be! foglalkozásokon átadott tudás és kritikai szemlélet abban szeretne segíteni, hogy a fiatalok kevésbé legyenek kiszolgáltatva az erőszaknak, felismerjék a figyelmeztető jeleket, ki tudják jelölni a saját határaikat, és ne váljanak erőszak-elkövetőkké. Azt szeretnénk, hogy olyan párkapcsolatok felé induljanak el, amik kölcsönösségre és egyenlőségre épülnek.
Mivel azt látjuk, hogy a párkapcsolati és szexuális erőszak nemi alapú – vagyis túlnyomó többségében férfiak követik el nők ellen, és elválaszthatatlan a nők és férfiak társadalomban betöltött alá-fölé rendelt szerepétől – nem elég, ha a bántalmazásról és különböző formáiról csak általánosságban, a társadalomra és nemi szerepekre történő reflexió nélkül beszélünk. Ez a szemléletmód különbözteti meg leginkább a foglalkozásainkat más párkapcsolati és szexedukációs programoktól. Az erőszak és a jelenség elterjedtségének okait vizsgáló tudományos háttér és a tapasztalataink alapján egyre inkább meggyőződésünk, hogy feminista keretezés nélkül nem lehet hatékonyan megelőzni az erőszakot.
Főképp nem is egy-egy konkrét üzenet ismételgetése vagy átadása a célunk, hanem a kritikai gondolkodás készségének a fejlesztése. Tehát hogy az, amit maguk körül látnak, amit tapasztalnak, az nem szükségszerű vagy természetes, hanem megkérdőjelezhető, kritika alá vonható.
Ha egy foglalkozás után úgy megy el gyerek, hogy a következő veszélyes, lenyomó, nyomasztó vagy bántalmazó helyzetnél, amivel találkozik, felmerül benne, hogy ezt nem kell feltétlenül elfogadni, és elkezd reflektálni arra, hogy szerinte ez valóban rendben van-e, helyes-e, ő maga ezt szeretné-e (akár a saját, akár a másik vagy mások viselkedésével kapcsolatban), azt már sikernek tekinthetjük.
Mit lehet ebből elérni egy foglalkozás alatt?
Sajnos egy-egy foglalkozástól nem várhatunk csodát, amíg az iskolában a tantervet teljesen átitató konzervatív és korlátozó CSÉN, mindenütt máshol pedig a pornó és az abból áradó erőszak befolyásolja a gyerekeket. Ugyanakkor ebben az ellenszélben már az is óriási sikerélmény, ha egy-egy gyerekben kérdések fogalmazódnak meg mindazzal kapcsolatban, amit eddig a szexről vagy a szerelemről hallott és gondolt, vagy amiről azt gondolta, hogy azt „kéne” gondolnia, csinálnia.
Ez a gyakorlatban mondjuk azt jelenti, hogy ha már csak minden olyan osztályból, ahová eljutunk, egy kislány felismeri, hogy nem elfogadható, ha bántják, és egy fiú is meggondolja magát, mielőtt kisajtolna az első barátnőjéből egy nem kívánt együttlétet, már megérte minden erőfeszítés.
Az aktivistáinkat is ezzel szoktuk biztatni: nem az a cél, hogy 2×45 perc után az egész osztály teljesen megváltoztassa a gondolkodását és „felmondja a leckét”, hogy mit szabad és mit nem, és mi miért van. Hanem az, hogy kérdőjelek kerüljenek oda, ahol eddig pont volt, vagy ahol eddig is lett volna kérdőjel, csak kellett egy kis biztatás, hogy igen, ezt vagy azt a viselkedést, dinamikát nem kell egy-az-egyben lemásolni, elfogadni. Tehát hogy megerősítsük bennük az önálló és kritikus gondolkodást.
Ez amúgy egyrészt összhangban van a gyerekek nem autoritás-alapú, leckéztetős, hanem őket a lehető leginkább szellemi partnernek tekintő, szintén egyenlőséget célzó oktatási megközelítéssel; másrészt egyben az egyetlen megközelítés, ami ilyen szélmalomharcban szerintünk működhet. Mert nyilván nem tudunk annyi hatással lenni, annyi hozzáférést kapni – közel nincs annyi erőforrásunk, mint mondjuk az állami oktatási rendszernek vagy a pornóiparnak. Szóval inkább az eszközre kell koncentrálni, aminek a segítségével kicsit jobban tudnak navigálni a gyerekek abban az inger-tömkelegben, ami elárasztja őket ezekből az irányokból.
Mit gondoltok amúgy a Valentin-napról?
Remek alkalom arra, hogy az egyenlő és biztonságos párkapcsolatokról beszéljünk! A Valentin-napi kliséket kritikusan szemlélve rengeteg kérdést fogalmazhatunk meg a romantikáról, szerelemről, a férfiak és a nők szerepéről egy párkapcsolatban. Ki fizeti a gyertyafényes vacsorát, és miért? Mit jelent a lovagiasság, és kinek jó? Mitől szexi egy szexi fehérnemű? Az Instagramon rendszeresen felteszünk hasonló kérdéseket a zömében tizen- és huszonéves követőinknek. A leggyakoribb visszajelzésük: bárcsak erről hamarabb hallottam volna!
