Mi vagyunk a nők, akik nélkülözhetetlenek a világ pandémiából való felépüléséhez. Nélkülözhetetlen munkát végzünk, és mégis borzasztó körülmények között találjuk magunkat: munkánk alulfizetett és alulértékelt; túlhajszoltak vagyunk, vagy munkanélküliek; arra vagyunk kényszerítve, hogy túlzsúfolt helyeken éljünk, és hogy folytonosan megújítsuk a tartózkodási engedélyeinket.

Nap mint nap meg kell küzdenünk a férfierőszakkal, mind az otthonainkban, mind a munkahelyeinken. Elegünk van ezekből az elnyomó és kizsákmányoló körülményekből, és elutasítjuk, hogy tovább hallgassunk róluk!

Elkezdtünk közösen szerveződni, egy közép-, kelet- és nyugat-európai nőket, bevándorlókat és munkásokat összekötő hálózaton belül: ez a Transznacionális Nélkülözhetetlen Autonóm Küzdelmek, azaz az EAST (Essential Autonomous Struggles Transnational). Március 8-án hívunk mindenkit, aki a kapitalista, patriarchális és rasszista erőszak ellen küzd, hogy csatlakozzon sztrájkunkhoz.

Március 8-án  produktív és reproduktív munkánk kizsákmányolása ellen sztrájkolunk. Ápolóként, takarítóként, tanárként, élelmiszerbolti dolgozóként, logisztikai és idénymunkásként, fizetett és nem fizetett háztartási dolgozóként, valamint gyerekek, idősek és betegek gondozóiként végzett nélkülözhetetlen munkánkkal mi tartjuk fenn a társadalmat.

Különösen most, az iskolák és óvodák bezárásával, a gyermekgondozás és a háztartási munka terhe a mi vállunkra kerül. A világjárvány idején közülünk sokan elvesztették a munkájukat, mert otthon várt ránk az elvégzendő házimunka és a gyerekeink, akiknek  gondját kellett viselnünk. Nélkülözhetetlen a mi munkánk, mind otthon, mind a munkahelyeken, és mégis alulértékelt.

Március 8-án a patriarchális erőszak fokozódása ellen sztrájkolunk!

A nemzeti kormányok arra használják a világjárványt, hogy megerősítsék a patriarchátus szorítását: Lengyelországban megpróbálták tovább korlátozni az abortusz szabadságát; Törökországban az isztambuli egyezményből való kilépést indítványozták; Magyarországon pedig korlátozták a transzneműek jogait, és LMBTQ-ellenes diskurzust folytatnak.

Miközben arra biztatnak bennünket, hogy  „maradjunk otthon, és vigyázzunk magunkra”, sokunknak nincs otthona. Sokan vannak olyanok is, akik számára az otthon minden, csak nem biztonságos, ugyanis a bántalmazó párjukkal élnek együtt, és megnövekedett mértékű családon belüli erőszakkal kell szembenézniük a kijárási tilalmak és lezárások idején.  Nyílt támadást hajtottak végre ellenünk annak érdekében, hogy maradjunk a társadalom szolgálóinak szerepében,  legyünk alárendeltek otthon és kizsákmányoltak a külvilágban.

Március 8-án a mobilitás rasszista és kizsákmányoló rendszerei ellen sztrájkolunk! Kelet-Európából érkező gondozókként és idénymunkásokként „megengedték”, hogy eljussunk a nyugati országokba nélkülözhetetlen munkát végezni, de ezt saját felelősségünkre kellett megtennünk, mindenféle védelem és társadalombiztosítás nélkül.

Nyugaton a mi munkánk tartja fenn  az (egészségügyi) ellátást, míg keleten a túlhajszolt és a rosszul felszerelt dolgozók viszik vállukon az összeomló egészségügyi rendszereket. Az EU-ból és azon kívülről érkező bevándorlók és menekültek túlzsúfolt munkásszállókon és táborokban kényszerülnek élni és veszélyes környezetben dolgozni, miközben szinte sohasem jogosultak ugyanolyan pénzügyi támogatásra, mint a helyi lakosság.

Európa egyenlőtlenül felosztott térképén a bevándorlók szenvedik el a világjárvány legsúlyosabb következményeit, ahogy általában ők fizetik a legnagyobb árat a kizsákmányolás miatt is.

Nem hagyjuk, hogy csak azért hívjanak nélkülözhetetlennek, hogy kihasználjanak és elnyomjanak minket! Korábbi és aktuális mozgalmakból inspirálódunk, a nemzetközi női sztrájk, a lengyel női sztrájk és Argentínában az abortusz jogáért folytatott feminista küzdelmek tapasztalataira építünk.

Felnézünk az ápolók, orvosok, (gyermek)gondozók, logisztikai és idénymunkások tiltakozására és sztrájkjaira Bulgáriában, Grúziában, Ausztriában, Romániában, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban és Franciaországban. Tanulunk a küzdelemből, mely a társadalmi nem kérdésének oktatási intézményekben való tárgyalását tiltó romániai törvényjavaslat ellen folyik; tanulunk a bevándorlók transznacionális szerveződéséből és a Black Lives Matter tüntetésekből.

Ezekre a kollektív tapasztalatokra és a status quo megváltoztatására való képességre építve, hívjuk a nőket, a munkásokat, a bevándorlókat és az LMBTQI+ személyeket, hogy csatlakozzanak nélkülözhetetlen sztrájkunkhoz március 8-án. Sztrájkunkkal arra törekszünk, hogy megbontsuk elnyomásunk jelenlegi körülményeit, és beleszólást követeljünk magunknak a járvány utáni helyreállítás folyamataiba.

Sztrájkunkkal a következő követelésekért harcolunk:

Szabaduljunk fel a patriarchális erőszak minden formája alól! A nők elleni erőszakot nem elszigetelt események sorának tekintjük, hanem a patriarchális rendszer részének, amely gondoskodói szerepkörünkben való megmaradásra  akar minket kényszeríteni. Nem vagyunk hajlandóak elviselni az erőszak és zaklatás révén ránk rótt nélkülözhetetlen munka terheit.

Ellenezzük az ultrakonzervatív kormányok támadásait, és biztonságos, legális és ingyenes abortuszt és fogamzásgátlást követelünk minden országban! Követeljük az LMBTQI+ közösségek elleni politikai és jogi támadások azonnali leállítását!

Magasabb béreket mindenkinek! A bérezésért folytatott feminista küzdelmünk nem pusztán a nemek közötti bérszakadék, hanem a kapitalista viszonyok ellen irányul, amelyek további bérhierarchiákat eredményeznek és reprodukálnak  nemek és etnikumok, nemzetiségek és egész régiók között. Míg a gazdagok arra törekedtek, hogy a világjárvány lehetőségeit kihasználva tovább gyarapítsák vagyonukat, minket hátra hagytak, hogy elszenvedjük a megszorítások terheit. Elég!

Nem pusztán a nemek béregyenlőségét követeljük, hanem magasabb fizetést minden munkás számára! Követeljük a vagyon transznacionális újraelosztását! Kezdjük el visszavenni, ami a miénk!

Jól finanszírozott és inkluzív jóléti juttatásokat transznacionálisan! Elutasítjuk azokat a helyreállítási terveket, amelyek  továbbra is a nőkre és bevándorlókra róják a szociális és jóléti juttatások évtizedes csökkentésének költségeit.

Transznacionális kapcsolatokat akarunk kialakítani a jóléti jutattásokért, a szociális támogatásért és a társadalombiztosításért folytatott küzdelmek között. Annak ellenére, hogy a jólét feltételei országonként eltérőek, ezek mindenhol a munka nemi alapú és rasszista megosztásán és az ebből fakadó bérkülönbségeken alapulnak, amelyek hierarchiákat hoznak létre a különböző állampolgárságú nők között. Ezeket a hierarchiákat a patriarchális jólét elleni közös, transznacionális harccá akarjuk alakítani!

Feltétel nélküli európai tartózkodási engedélyt minden bevándorló, menekült és menedékkérő számára! Elutasítjuk, hogy a kormányok és a munkaadók azzal zsarolják a bevándorlókat, hogy lehetetlen gazdasági és intézményi követelményeket szabnak meg a tartózkodási engedélyek megszerzéséhez és megújításához. Ez elfogadhatatlan munkakörülményekbe kényszeríti a bevándorlókat, különösen az EU-n kívülről érkezőket.

Biztonságos és jobb lakhatást mindenkinek! 2020 márciusában már eleve komoly lakhatási válságot tapasztaltunk. A világjárvány idején otthonaink még inkább hatáskörünkön és beleegyezésünkön túl politizálódtak! Megfelelő és anyagilag mindenki számára hozzáférhető lakhatást követelünk, a túlzsúfoltság és a prekárius körülmények felszámolását! Követeljük a családon belüli erőszakot elszenvedett személyek azonnali átköltöztetését!

Nélkülözhetetlen sztrájkunkkal meg akarjuk mutatni, hogy életünk és küzdelmeink nélkülözhetetlenek! Ezért határokon átívelően kell összefognunk. Március 8-án szeretnénk mindenkit arra felhívni, hogy tegyük láthatóvá a nélkülözhetetlen munka erejét, és használjuk ezt fegyverként saját feltételeink követelésére a világjárvány utáni helyreállítás során!

Hívunk mindenkit, hogy sztrájkoljunk a munkahelyeken és azokon kívül is, hogy tüntessünk, vonuljunk fel, tartsunk gyűléseket, szervezzünk flashmobokat, szimbolikus akciókat, pañuelazókat, ruidazókat!^[1]
Vegyük rá a szakszervezeteket, hogy támogassák a nők sztrájkját! Képzeljük el együtt a különböző küzdelmeink láthatóvá tételének és határokon átívelő összekapcsolásának módjait.

Hívunk minden nőt, bevándorlót és munkást, aki osztozik elképzeléseinkben és követeléseinkben, hogy csatlakozzon hozzánk február 21-i közgyűlésünkön, ahol megvitathatjuk nélkülözhetetlen sztrájkunk távlatait!

Arra kérünk mindenkit, aki egyetért követeléseinkkel, írja alá a manifesztumot, ossza meg másokkal, és fordítsa le saját nyelvére, hogy még több nőhöz, bevándorlóhoz és munkáshoz eljuthasson.

Munkánk nélkülözhetetlen, életünk nélkülözhetetlen, sztrájkunk nélkülözhetetlen!

A felhívás magyar fordítása eredetileg a szem portálon jelent meg. Fordította NU & NA.