A „helytelen fűtési módok” visszaszorításának fontosságára, valamint a szilárd tüzelést alkalmazóknál „lehetőség szerint száraz tűzifa” használatára hívta fel a figyelmet pénteken a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) az MTI pénteki tudósítása szerint.
Az NNK szerint ahogyan a közelmúltban is már számos alkalommal, úgy újévkor is rossz volt a levegő minősége a Sajó völgyében. Ahogyan azzal több írásunkban is foglalkoztunk korábban, az itt található települések tüzelési szokásait nagyban meghatározza a mélyszegénység és a megfelelő tüzelőanyaghoz való korlátozott hozzáférés.
Sajószentpéteren veszélyesnek minősítették a levegőt, Putnokon, Kazincbarcikán és Ajkán egészségtelen, Miskolcon pedig kifogásolt volt a levegőminőség a magas szálló por tartalom miatt. Az előrejelzésben azt írták: az érintett településeken nem is várható jelentős változás.
A levegőhigiénés index rendszere négy kategóriát tartalmaz. Az első az elfogadható, a második a kifogásolt, a harmadik az egészségtelen, a negyedik a veszélyes minősítés.
Az NNK korábban felhívta a figyelmet, hogy a légszennyezők közül a kisméretű aeroszol részecskék (szálló por) bírnak a legjelentősebb egészségkockázattal, rövid távon elsősorban légzőszervi tüneteket okoznak, továbbá növelik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát is.
Az NNK csak 2020 decemberében már több alkalommal adott számot veszélyes levegőminőségről ebben a térségben.
A Mércén 2019 végén írt jelent meg riportunk beszámolót a Sajó völgyében tapasztalható energiaszegénységről, és az emiatt jelentkező, légszennyezéssel járó fűtési módok kényszerű alkalmazásáról. Az általános szegénység a térségben azt eredményezi, hogy a lakosság jelentős kénytelen a lehető legolcsóbb fűtőanyaggal, például a kőzettani taulajdonságai alapján fűtésre alig alkalmas lignittel beérni, de akár még ennél is szennyezőbb, silány fűtőértékű, de extrém módon szennyező anyagok (például hulladék) is tűzre kerülhet olykor.
Mint azt a Habitat for Humanity 2020-as lakhatási jelentése is leírja, a szállópor-kibocsátás 80 százalékáért a háztartási szilárdtüzelés felelős Magyarországon. A lakások energiahatékony felújítása, a fűtéskorszerűsítés és az egészségesebb fűtési formákra való áttérés azonban meglehetősen költséges, amihez a szegényebb háztartásoknak nincs megfelelő anyagi hátterük.
Így az ördögi kör továbbra is fennáll: a rossz minőségű lakások magasabb rezsiköltséget eredményeznek, ami pedig tovább csökkenti a háztartások anyagi lehetőségeit, többek között a lakásfelújítás elérhetőségét is. Tovább nehezíti a problémát, hogy míg az állami beavatkozásoknak köszönhetően a gáz- és villamosenergiaárak folyamatos növekedése megállt, a jellemzően alacsony jövedelmű háztartások által használt tűzifa ára ezzel szemben folyamatosan növekszik.
A szociális tüzelőanyag-támogatás pedig erre jelenlegi formájában nem nyújt megoldást, sőt, bizonyos esetekben tovább növeli a környezeti és egészségügyi károkat. Lignitet például a térségben az állam 5 milliárd forintos „szociális tüzelő”-programjával is be lehetett szerezni közel egy évtizedig, annak ellenére, hogy a sokat kritizált Nemzeti Energia- és Klímaterv dekarbonizációs céljai keretében is szigorúan kockázatosnak minősítik háztartási felhasználásra.
A szabályosan kiszárított tűzifa mázsája 2018-ban 300 forinttal, 3500 forintra emelkedett, 2019 végén Borsodban, egy mázsa száraz és jó fűtőértékű bükkfatüzelő már 3990 forintot ért. A KSH adatbázisa szerint jelenleg száz kilogramm egységes, fűrészelt tűzifa átlagára 4090 forint.
A Népszava szeptemberi elemzése szerint míg 2010-ben 59 millió mázsa tűzifát vásároltak fel összesen, addig az érték (a gáz, a távhő és az áram 2013-2014-es „rezsicsökkentése” ellenére) szinte töretlen emelkedéssel 2016-ra 95 millió mázsára bővült. Ez a szint 2018-ra 78 millió mázsára mérséklődött. Ehhez képest meglehetős eltörpül a – drágulás kapcsán a kormánypropaganda által rendszeresen hivatkozott – úgynevezett szociális tüzelőtámogatás, aminek keretében évente mindössze valamivel több mint 200 ezer mázsányi tüzelőt osztanak ki.
(MTI, Mérce, Népszava)