Évértékelőt írt a Jacobin oldalára Slavoj Žižek, szlovén marxista filozófus. Žižek írásában megjegyezte, hogy Joe Biden csupán az „emberarcú” globális kapitalizmust képviseli, tehát politikájának lényege nem tér el Trump politikájának lényegétől. A filozófus viszont hozzátette, hogy Biden mégiscsak jobb, mint Trump, aki „a közbeszéd vulgarizálásával életünk etikai tartalmát korrodálta, azt, amit Hegel ‘Sitten’-nek nevezett (szemben az egyéni erkölccsel)„.
És ha már „életünk etikai tartalmának korrodálásáról” esett szó, Žižek Demeter Szilárdot hozta erre további példaként. Amint az bejárta a hazai- és világsajtót, Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nemrég a következőt írta az Origo-n:
„Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni.”
Žižek szerint ha megkérdeznénk Demetert, akkor ő valószínűleg retorikai túlzásnak nevezné ezt az idézetet, de ez még nem teszi semmissé azt, amit ez a kijelentése maga után von. Ezért a filozófus szerint Demeter Szilárd Soros-Hitler hasonlata mélyen antiszemita.
„Soros és Hitler összehasonlítása mélyen antiszemita: Sorost egy szintre helyezi Hitlerrel, azt állítva, hogy a Soros által támogatott multikulturális nyitott társadalom nem csupán olyan veszélyes, mint a holokauszt és az azt fenntartó árja rasszizmus („liberárja”), de még ennél is rosszabb, veszélyesebb az „európai életmód” szempontjából„, írja Žižek.
Žižek arra is felhívja a figyelmet, hogy bár a nemzeti populizmus a retorika szintjén szembeszáll az óriás techcégekkel és a hatalmasokkal, ez csak politikai színház, illúzió, mivel Trump is csökkentette a gazdagok adóját és a nagyvállalatok megmentésére nyomtatott pénzt stb. „Ezért aztán egy szörnyű hamis alternatívával állunk szemben: nagy vállalati visszaállás vagy nacionalista populizmus, amelyről végül kiderül, hogy ugyanazok.”
Žižek írásában Jürgen Habermast is idézi, aki szerint „a nem-tudásunkról még sosem tudtunk annyit, mint most”. Žižek szerint ez a hatalmas tudás a nem-tudásról egyedülálló helyzet a történelemben. Míg a történelem korábbi korszakaiban nem tudtuk, hogy mit nem tudunk, addig a pandémia idején az internet és a közösségi médiák óriási információ-anyaggal látnak el minket arról, hogy mit nem tudunk – tudjuk például, hogy a járványnak óriási társadalmi, ökológiai és gazdasági következményei vannak és lesznek, de ezeknek a többségéről mégsem tudunk semmit.
A filozófus szerint ez egyben óriási történelmi lehetőség is az emberiség számára, mert így nem egy előre meghatározott történelmi jövő, hanem egy nyitott jövő mentén kell cselekednie. „A nem tudásunkról való tudás megnyitja a teret a szabadság előtt„.
Žižek szerint a jövőnek ezt a nyitottságát kell figyelembe venni a 2021-ről való jóslásnál is. Szerinte a futurológiát mindenképpen kerülni kell, mert az csak a jelen tendenciáit vetíti ki a jövőre; a futurológia nem tudja figyelembe venni a történelmi csodákat, azokat az eseményeket, amelyek csak utólag nyernek értelmet.
Felidézi, hogy franciául két szó is van a jövőre: az egyik, a futur mindaz, ami a jelen után következik, míg az avenir kifejezés egy radikális változás felé mutat. Ha például egy elnök megnyeri a választást, akkor ő futur président, tehát a jövendőbeli elnök – de nem az „eljövendő” elnök, mert az majd egy másik elnök lesz. Zizek szerint politikai döntéseinken fog múlni, hogy ami a pandémia után fog következni az futur lesz vagy avenir.
Az egyik ilyen fontos politikai döntés az lenne, hogy amennyiben a gazdaság nem élne túl még egy karantént, amint azt sokszor hallani szokás politikusainktól, akkor meg kell változtatni a gazdaságunk.
Ahogy egy háborús helyzet képes arra, hogy felülírja a szabadpiac szabályait, úgy egy járványhelyzetnek is képesnek kell lennie arra, hogy átírja a gazdaság „vastörvényeit”.
Ennek megvalósíthatóságát bizonyítandó, Žižek Vietnám, Tajvan és Kína példáját hozza, akik korán vezettek be korlátozó intézkedéseket, amivel nem csak, hogy emberi életeket mentettek meg, de a gazdaságukat is hamarabb nyithatták újra. Žižek elismeri, hogy a kínai hatóságok kezdetben mismásoltak a koronavírussal kapcsolatban, azonban tagadhatatlannak tartja, hogy Wuhanban gyorsabban és hatékonyabban cselekedtek a vírus ellen, mint a nyugati államokban.
Hozzáteszi, a „kínai modell” csak akkor lehetséges, hogy ha a piaci mechanizmusok fölött kontroll van. Szerinte „ez csak azért volt lehetséges, mert a kínai kommunista párt még mindig képes irányítani és szabályozni a gazdaságot: a piaci mechanizmusok felett van társadalmi ellenőrzés, habár „totalitárius”. Ugyanakkor újfent nem az a kérdés, hogy hogyan csinálták Kínában, hanem az, hogy hogyan kellene ezt nekünk csinálni.”
Egy egyszerű képletről van szó, amit mégsem tudtuk megtenni, mert ahogy Brecht írja A kommunizmus dicséret-ében:
„Maga az Egyszerű. Csak csinálni nehéz.”
