Sallai Ilonának hívnak.

Értelmi fogyatékossággal élek.

Ebben a cikkben

az értelmi fogyatékossággal élő nők helyzetéről írok,

és a saját tapasztalataimról.

Ezt a cikket könnyen érthető formában írom.

A könnyen érthető kommunikáció egy módszer,

amivel érthetővé tudunk tenni információt.

A könnyen érthető információt

olyan emberek is megértik,

akik a bonyolult információt

nehezen értik meg.

Szeretném, ha ezt a cikket

minél többen olvasnák és értenék.

Van munkám:

önérvényesítőként dolgozom az ÉFOÉSZ-nál.

Az ÉFOÉSZ

az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik

Országos Érdekvédelmi Szövetsége.

Az önérvényesítők értelmi fogyatékossággal élő emberek,

akik felszólalnak magukért

és a társaikért.

Van párom,

akivel szeretünk filmeket nézni

és sétálni.

Önálló felnőtt vagyok,

de vannak nehézségeim is.

Például néha nehezebben tudok beszélni,

amikor hirtelen kell megszólalnom.

Sokszor sokat gondolkozok a szavakon.

Sokan nem értik, hogy ez miért van.

Én az értelmi fogyatékosságomat elfogadtam.

Az értelmi fogyatékosságom elfogadásában

sokat segített a családom.

A családom partnerként kezel.

Abban támogatnak, hogy

• önálló legyek
• döntéseket hozzak
  
• és felelősséget vállaljak a döntéseimért.

Sok társam nem ilyen szerencsés.

Sokan azt gondolják

az értelmi fogyatékossággal élő emberekről,

hogy nem képesek önállóan élni

és döntéseket hozni.

Sok értelmi fogyatékossággal élő ember

gondnokság alatt áll.

Ez azt jelenti,

hogy nem dönthetnek az életükről,

hanem a gondnok dönt helyettük.

Sokan például

• nem dönthetik el, hogy hol lakjanak
• nem dönthetik el, hogy mit dolgozzanak
• nem házasodhatnak
• nem vállalhatnak gyermeket
• nem szavazhatnak.

Mi, értelmi fogyatékossággal élő nők

többszörös diszkriminációval szembesülünk.

Egyrészt, mert értelmi fogyatékossággal élünk,

másrészt, mert nők vagyunk.

A diszkrimináció hátrányos megkülönböztetést jelent.

Azt jelenti, hogy rosszul bánnak velünk azért,

mert különbözünk másoktól.

Például az átlagos munkahelyeken

nem szívesen alkalmaznak minket.

Akiknek van munkája,

azok általában

úgynevezett védett munkahelyeken dolgoznak,

nagyon kevés pénzért.

A nőket érő erőszak hatalmas probléma

az egész világon.

A fogyatékossággal élő nőket pedig

nagyobb arányban éri

nemi erőszak és szexuális visszaélések,

mint más nőket.

Ezek elkövetői pedig gyakran éppen azok,

akiknek segíteniük kellene minket:

azok az emberek, akik közel állnak hozzánk.

Megnehezíti a helyzetet az is,

hogy az értelmi fogyatékossággal élő embereket

gyakran egész életükben gyermekként kezelik.

A környezetünk gyakran tiltja

a párkapcsolatot, a szexualitást

és a gyermekvállalást.

Nem segítenek,

hogy felismerjék a veszélyes helyzeteket.

Így sokan nem is tudják,

hogy erőszak érte őket

és hogy ez nincs rendben.

Csak azt tudják,

hogy valami rossz történt velük.

Azt már nem tudják,

hogy joguk van segítséget kérni.

Azt sem tudják, hová forduljanak segítségért.

Nagyon sok értelmi fogyatékossággal élő ember

nagylétszámú intézményekben lakik.

Az intézmények általában települések szélén vannak,

másoktól elzárva.

Ha egy intézményben bántalmaznak valakit,

az általában nem derül ki.

Nem hallunk róla az intézményen kívül,

így nem kaphat segítséget sem.

A koronavírus miatt az intézményben élő emberek

nem hagyhatják el az intézményt,

és látogatókat sem fogadhatnak.

Így most még kevésbé derül ki,

ha valakit bántalmazás ér.

A nőket többféle erőszak érheti

a fizikai bántalmazáson

és a szexuális erőszakon kívül is.

Például szóbeli bántalmazás.

Ez azt jelenti,

hogy valaki kiabál

vagy megalázóan beszél velük.

Az is erőszak,

ha akaratuk ellenére kell gyógyszert szedniük.

Vagy, ha nem magyarázzák el nekik,

miért kell bevenniük az adott gyógyszert.

Sok intézményben kötelező fogamzásgátló gyógyszert szedni.

Sokan pedig úgy kapják meg a gyógyszert,

hogy nem tudnak róla.

Az is erőszak, ha valakit úgy műtenek meg,

hogy nem tud róla, vagy nem egyezett bele.

Több értelmi fogyatékossággal élő nővel megtörtént,

hogy a beleegyezése nélkül tették meddővé.

A meddővé tétel azt jelenti,

hogy azért műtenek meg egy nőt,

hogy ne lehessen gyermeke.

Több értelmi fogyatékossággal élő nővel megtörtént,

hogy várandós lett,

és a beleegyezése nélkül végeztek rajta abortuszt.

Az abortusz azt jelenti,

hogy megszakítják a terhességet.

Több értelmi fogyatékossággal élő nővel megtörtént az is,

hogy megszületett a gyermekük,

de azonnal elvették tőlük.

A magyar jogszabályok nem abban segítik

az értelmi fogyatékossággal élő nőket,

hogy ezekhez a döntésekhez támogatást kapjanak.

Az intézményrendszer nem képes támogatni

az értelmi fogyatékossággal élő nőket,

hogy családot alapítsanak.

Ehelyett megfosztják őket ezektől a jogaiktól.

Én azt gondolom,

hogy olyan jogszabályokra van szükség,

amik az értelmi fogyatékossággal élő nőknek

is egyenlő jogokat biztosítanak.

És amik megvédik az értelmi fogyatékossággal élő nőket

a visszaélésektől.

Nem megfosztani kell minket a jogainktól,

hanem támogatni minket,

hogy megértsük és gyakoroljuk a jogainkat.

Olyan információkat kell biztosítani számunkra,

amiket megértünk

és amik alapján dönteni tudunk.

Könnyen érthető információkra van szükségünk.

Az intézetek helyett olyan szolgáltatásokra van szükségünk,

• ahol támogatják az önálló életvitelt
  
• és annyi segítséget kapunk,
  amennyire szükségünk van.
  Se többet, se kevesebbet.

Fogyatékossággal élő nőtársaimnak pedig azt üzenem:

Legyetek büszkék magatokra,

mert mind különlegesek vagytok!