Mindig nehéz elfogadnia az embernek, ha egy barátja vagy ismerőse olyan döntést hoz, ami szerinte helytelen, de ő az ellen nem tehet semmit. Valószínűleg legalább ilyen megterhelő lehet ez egy szexkereskedelemből kimenekített nőkkel foglalkozó szociális munkásnak, amikor a védett házban lakó kisgyerekes anya azt mondja, inkább visszamegy a volt párjához és abbahagyja a programot, aminek a végén esetleg egy jobb élet lehetősége várna rá. Ilyen és ehhez hasonló súlyos, de elgondolkodtató pillanatokból áll össze a Védelem alatt című dokumentumfilm, amit vasárnapig lehet megnézni a Verzió dokumentumfilm fesztiválon, a vírushelyzet miatt idén online, ráadásul teljesen ingyen.

A film Toszecky Renáta szociális munkást követi, amint három, védett házban élő fiatal nőnek segít talpra állni prostitúcióból vagy bántalmazó kapcsolatból való kitörés után. Schwechtje Mihály rendező – aki legutóbb a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című tini-thrillert készítette az online zaklatásról – igazi „légy a falon” módszerrel dolgozott, így nem tudunk meg sokat a védett ház működéséről, annyi viszont kiderül, hogy a lányok 1-2 évig lakhatnak ott. Ez idő alatt Renátáék segítenek nekik munkát keresni, önéletrajzot írni vagy éppen vizsgákra felkészülni, hogy mire kiköltöznek, legyen saját egzisztenciájuk. A szociális munkások feladatköre persze nehezen határolható be éles vonalakkal, hiszen sokszor a lakóknak sokkal személyesebb életvezetési tanácsokra is szükségük van az anyaságról, a párkapcsolatokról és a gyerekük iránti felelősségről, vagy éppen csak arra, hogy legyen valaki, aki meghallgatja őket.

Habár magáról a védett ház intézményéről valóban keveset tudunk meg, ahogy azt is csak szép lassan lehet mozaikokból összerakni, hogy mi mindenen mehettek keresztül a lányok, mire oda kerültek, a film ettől még nem kevésbé érzékeny, sőt. A Védelem alatt egyik nagy erőssége, hogy hiába egy súlyos témát dolgoz fel, a szereplőket nem az határozza meg, hogy milyen traumákat éltek át, és nem teszi őket kiszolgáltatottá a néző szemei előtt. Még ha tapintható is szinte minden jelenetben, hogy mennyire kell küzdeni a védett házon túli, „normális” életért, a film nézése közben könnyű elfelejteni, hogy ők „áldozatok” vagy „volt prostituáltak” – egy kivétellel, amikor egyikük a volt javítóintézetében meséli el részletesen, hogyan bántalmazták szexuálisan gyerekkora óta.

De ettől eltekintve, mi már főleg anyákként látjuk őket, akik iskolába járnak, munkát keresnek, gyereket etetnek és igen, néha hoznak olyan látszólag felelőtlen döntéseket is, amiket egy családi és szexuális traumákat át nem élt nézőnek nehéz megértenie.

A legerősebb részek pedig éppen azok, amikor a lányok nem úgy viselkednek, ahogy az egyszeri néző, aki (szerencsére) csak elképzelni tudja ezeket a borzalmakat, azt elvárná. Itt nem arról van szó, hogy „elmenekültem, van hol laknom és segítenek munkát találni, hurrá”. A Védelem alatt tanulsága, hogy kiszabadulni az elnyomásból az első lépés, de a szociális rehabilitáció „neheze” csak azután jön. Ezért nem is akarja a lányokat megfeleltetni egydimenziósan hálásnak, vagy olyanoknak, akik csak azért, mert lett biztonságos fedél a fejük felett, már mindent úgy fognak tenni, ahogy azt éppen egy szociális munkás megmondja nekik. Merthogy a valóság nem ilyen, és ez a védőháló tényleg hatalmas lehetőség, de akit egész életében bántalmaztak és kihasználtak, attól nem várhatjuk, hogy olyan bizalommal és lelkesedéssel reagáljon, ahogy azt elképzeljük.

De ugyanez a nyers őszinteség az, ami Renátát is hitelessé teszi. A Védelem alatt nem arra a sokat hangoztatott klisére akar ráerősíteni, hogy a szociális munka „nehéz, de szép szakma”, sőt az egész filmben csak egyszer esik szó róla, hogy miért is csinálja ezt, pedig ő a kapocs a lányok történetei között, ő az, aki ott van minden jelenetben. A küldetéstudatát a szociális szakma idealizálása vagy Renáta „hős-figurájának” erőltetése helyett a tettekben fedezhetjük fel: ahogy egyik pillanatban még ügyeket intéz, a másikban már az egyik lány konyháját festi, és minden módot igyekszik megtalálni arra, hogy segítsen.

Az egyetlen, jobban irányított szál a filmben talán az, ahogy párhuzamot vélhetünk felfedezni a védett házban élő fiatal anyák mindennapjai és aközött, ahogy Renátát esténként családi körben láthatjuk, a legklasszikusabb pillanatokban, valószínűleg olyan élethelyzetekben, amelyek a többi szereplőnek gyerekként nem adattak meg ennyire ideális körülmények között: leckeírás a szülőkkel, iskola utáni nyugodt, teraszon beszélgetés az anyukával. De mindennek ellenére a Védelem alatt van annyira optimista, hogy máshogy is nézhessük ezt az összehasonlítást: a lányoknak gyerekként talán nem adatott meg, viszont esélyt kaptak arra, hogy ők ezt a gyerekeiknek már megadhassák.