Minden olyan veszélyeztetett körzetben induló demokrata képviselő meg tudta védeni székét, aki előzetesen vállalta, hogy programjában szerepelteti Bernie Sanders független, baloldali szenátor Medicare for All (Társadalombiztosítást mindenkinek!) programját, amely az előválasztási kampánya sarokkövét képezte.

Az eredetileg Sanders által javasolt tervet 2017-ben terjesztette a Képviselőház elé 121 demokrata, 71 viszont ellene foglalt állást, és a drága, illetve a legszegényebb rétegeknek elérhetetlen, de a gazdagabbaknak is súlyos anyagi terhet jelentő magánbiztosítós rendszer mellett tört pálcát, ennek egy enyhített, „felvizezett” változata az úgynevezett Obamacare, amit Barack Obama vezetett be első elnöki terminusa alatt, 2013-ban.

Thom Hartmann baloldali rádiós műsorvezető a november 3-i választási eredmények alapján Twitteren összeszedte, hogy azok közül a demokrata képviselőjelöltek közül, akik veszélyeztetett, a felmérések szerint is billegő, vagy pár pontos demokrata vezetésű körzetben indultak, vagy baloldaliként biztos körzetben is jelentős párton belüli, centrista ellenállással néztek szembe, kik nyertek és kik veszítettek. Az összegzésből az derült ki, hogy olyan képviselők, akik a Medicare for All mellett nem álltak ki, veszítettek, ugyanakkor akik kiálltak mellette, azokat mind, kivétel nélkül újraválasztották:

Eklatáns példa volt a vesztesekre a szinte republikánus meggyőződésű demokrata, Abby Finkenauer Iowában, vagy éppen a neoliberális Bill Clinton-kormányzat egykori államtitkára, Donna Shalala floridai Miamiban, akik mindketten Sanders programjának, és a Medicare for Allnak az ellenfelei voltak. Bár utóbbi esetében a legfontosabb szempontként a jobbra tolódó kubai szavazók ellenállását szokták emlegetni az amerikai fősodratú médiában, mint a vereség fő okát, a választói attitűdhöz fontos adalék, hogy

az államban az egyidejű népszavazáson a 15 dolláros minimálbér (újabb, eredetileg Sanders által javasolt intézkedés) tervére 61 százalék szavazott igennel, miközben az államban Trump 3%-kal nyerni tudott.

A demokraták centrista vezetői és elitje egy, a választásnap után tartott konferenciahíváson ennek ellenére Alexandria Ocasio-Cortez New York-i baloldali képviselőt és társait hibáztatták a vereségért.

AOC erre úgy reagált, ő bizonyos benne, hogy Joe Biden nem tekint rá személyes ellenségként, a tények a vádakat nem igazolják, a centrista demokraták pedig jobban tennék, ha nem most kezdenének értelmetlen marakodásba a baloldallal, mert ezzel önkéntelenül velük szimpatizáló saját szavazóikat is szidalmazzák:

A jobbközép irányultságú Politico által kiszivárogtatott információk szerint a hívás közben Abigail Spanberger, aki jóval nehezebben védte idén meg virginiai körzetét, úgy nyilatkozott a rosszabb teljesítmény okairól, hogy mindaz „a szocializmus bélyege miatt” történt, és azt javasolta, hogy a párt egyetlen képviselője „se vegye a szót a szájára soha többé.” Szavait az amerikai liberális média heves bólogatás közepette közölte újra.

Spanberger és mások politikai támadásának ellentmond, hogy az általuk „szélsőbaloldalinak” bélyegzett ügyeket az idei helyi népszavazások szinte mindenhol megerősítették. Még a mélyen jobboldali Montanában és a Arizonában is legalizálták például a szavazók a marihuánát, Oregonban pedig még a heroint és a varázsgombát is.

Még ennél is fontosabb azonban, hogy a demokrata Illionis állam polgárai megszavazták, hogy a helyi jövedelemadó ezentúl egykulcsosból többkulcsos lesz, a vagyonosabbak tehát többet fizetnek, a jobboldali Georgia államban pedig 73 % szavazott a lakhatási válságot kezelő Habitat for Humanity civil szervezet adómentes státuszára.

Ezenkívül egy korábbi felmérésből kiderült, hogy az amerikai közegészségügyet – a brit, ausztrál, európai, vagy a kanadai rendszer mintájára – átalakítani akaró Medicare for All támogatottsága a teljes népességre vetítve 59 százalék, opciós jellegű bevezetését pedig már 75 százalék támogatná.

Noha a centristák érvei között felvetődött, hogy a zöld gazdasággal a munkaerőpiacot beindító Green New Deal tervezet, amelyet teljes egészében Biden sem vett áttelnökjelölti programjába, ugyancsak túl radikális „szocialista” intézkedés lenne az amerikaiak számára, és ezért is szavazták le öt képviselőjüket 2018-hoz képest, erre sem kínálkozik semmiféle konkrét bizonyíték.

Egy korai elemzés máris megállapította, hogy ellenkezőleg, az, ha egy képviselő nyíltan kiállt a Green New Deal mellett, még jól is jött neki a népszerűséget tekintve, szinte függetlenül attól, milyen államban, vagy környéken indult. A Gizmodo újságírójának minapi összegzése azt hozta ki, hogy négy, kiválasztott, billegő körzetben induló demokrata képviselő közül, akik a Green New Deal mellett nyilvánosan is kiálltak, három már meg is nyerte a versenyét, a negyedik, Tom Suozzi, New York államban pedig ugyancsak könnyedén nyerheti majd körzetét, ha a postai szavazatokat mind megszámolják ott is.

Ryan Grim, az Intercept washingtoni tudósítója pedig közzétette, a baloldali és progresszív jelöltek a Demokrata Párton belül ezen a választáson kivétel nélkül jelentősen növelték szavazataik számát és előnyüket is, az óriási republikánus részvétel ellenére, míg a centristákat mindenhol távolmaradással, és szűkülő szavazataránnyal büntették.

A progresszívebb képviselők ráadásul a másik nagy jobboldali mumus, a Black Lives Matter tüntetések mellett is kiálltak, mégsem veszítettek.

A centristák azonban váltig állították a választás után, ezt pedig a liberális és jobbközép média rendre le is hozta, hogy az óriási pénzből működő és kiemelkedően kegyetlen republikánus negatív kampány, ami Ocasio-Cortezt, társát, Ilhan Omar minnesotai képviselőt, és a Green New Dealt démonizálta, igazából hatásosak voltak. Erre eddig semmiféle felmérés, vagy konkrét bizonyíték nem utal.

A helyzetre jellemző, hogy az eddigi hírek szerint, a progresszív szárny sikere és javaslataik népszerűsége ellenére ők nem számíthatnak posztra Joe Biden és Kamala Harris kormányzatában, míg több jobbközép figura – így a volt ohiói republikánus kormányzó, John Kasich – ellenben igen.

Grim azonban cikkében felhívta rá a figyelmet, a Szenátus sorsa a 2021. január 5-én megrendezésre kerülő két georgiai szenátorválasztás második körén múlhat. Itt azonban a demokraták eleve hátrányból indulnak, hiszen hagyományosan a második fordulókra az elnökjelölt által felpaprikázott szavazóik töredéke megy csak el az államban, míg a republikánus gépezet itt működik.

Azonban, az inkább centrista Jon Ossoff és az egyértelműen baloldali Raphael Warnock tiszteletes, a demokraták georgiai jelöltjei melletti kampányban, ahogyan azt cikkében Ryan Grim is kiemeli, már nem lesz elég a sima, megúszós „trumpozás”, eddigre a nagy mumus, Donald Trump ugyanis már minden számítás szerint kikerül a képből: itt bizony már a politikai javaslatokról fog folyni a vita.