A határához közelít a dél-amerikai Amazonas annak, hogy kiderüljön: meg tud-e maradni zárt esőerdőnek sajátos élővilággal, vagy szavannává fog-e válni a klímaválság következtében – derült ki egy friss tanulmányból, amit a Guardian szemlézett.

A tanulmányt jegyző szerzők szerint az esőerdők nagyon érzékenyek a levegő nedvességtartalmának változásaira, így a súlyosbodó erdőtüzek és az elhúzódó aszályok okozta szárazság egyre nagyobb kockázatot jelent a növényekre, az emiatt kihaló élővilág után pedig a terület inkább csak ritkán fás, főleg füves terület maradhat.

Ez a fenyegetés önmagában eddig is ismert volt, de a tudósok úgy becsülték, az a pont, amikor a táj pusztulása visszafordíhatatlanná válik, még évtizedekre van.

Az új kutatások viszont az mutatják, ez a fordulópont már a nyakunkon van, miután az Amazonas esőerdő 40 százaléka már elérkezett arra a pontra, hogy rövidesen szavannás területté váljon, köszönhetően a globális felmelegedés okozta károknak.

Persze, a rossz forgatókönyv még így sem egyik napról a másikra valósulna meg, hanem hosszú évek lefolyása alatt, de az valóban most dől el, hogy még megállíthatjuk-e ezt a folyamatot.

A Guardian megjegyzi, Bolsonaro, Brazília elnöke már tavaly kapott figyelmeztetést, hogy felgyorsul a szavannásodás, ha nem szabályozza a fakitermelést és az erdők felégetését. Mégis, az idei tűzesetek az Amazonasban az évtized legsúlyosabbjai, ugyanis eddig 60 százalékkal növekedett a tűz által sújtott területek mennyisége.

Arie Staal, a kutatás vezetője elmondta, az is veszélyt jelent, hogy bár az esőerdők alapvetően képesek kitermelni saját esőjüket a levelek vízgőzkibocsátásával, a rossz körülmények ezt is megakadályozhatják, ami még inkább hozzájárul a szárazsághoz.

„A szárazabb körülmények nehezebbé teszik az erdőnek, hogy felépüljön, és növelik az ökoszisztéma gyúlékonyságát” – mondta el Staal.

Amint azt a Mércén korábban bemutattuk, az amazóniai esőerdők felégetése rövid távon jó a tőkének, de hosszabb távon mind belehalunk.

Az erdőtől megtisztított földek ugyanis hosszú távon nem hasznosíthatóak gazdaságosan. A földművesek 10-15 év után felhagynak a művelésükkel, mivel a gazdáknak a kimerült földek termőre fordításánál sokkal inkább megéri a végtelen erőforrásnak tűnő esőerdőből kihasítani egy újabb darabot, hogy aztán annak kimerülése után még tovább terjeszkedjenek. Ezzel hosszú távon azonban a beláthatatlan károkat okoznak.