Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap reggel a Kossuth rádiónak adott interjút az országot érintő aktuális ügyek kapcsán, beszélt többek között a járványhelyzetről (jók vagyunk), az Európai Unió jogállami jelentéséről (Soros), valamint a riporter kérdésére reagálva beszállt a kultúrharc legújabb etapjába, vagyis a Meseország mindenkié mesekönyvre is kitért – írja a 24.hu.

Ez utóbbival kapcsolatban a riporter kérdésére adott válaszában, miszerint mit gondol a könyvről, melyben a „királyfit a királyfi veszi el »feleségül«, a királylány meg feminista, »meg egy kicsit leszbikus«” úgy fogalmazott,

„hagyják békén a gyerekeinket”.

A miniszterelnök szerint van egy „vörös vonal”, amit nem lehet átlépni, mindazonáltal véleménye szerint a magyar társadalom „türelmesen, toleránsan kezeli a jelenséget”.

A miniszterelnök elmondta, „szövevényes viták”, melyek a homoszexualitás kérdését övezik, azonban a magyarok jól viselik a szexuális kisebbségek jelenlétét, és a magyar, a homoszexualitásra vonatkozó jogszabályok is éppoly toleránsak, mint a nép hozzáállása, noha elmondta, hogy a homoszexualitáshoz kötődő viták még az uniós ügyeknél is bonyolultabbak.

Orbán kifejtette,

„a magyarok olyan türelmesek, hogy az ilyen típusú provokatív demonstrációkat is, nem mondom hogy szó nélkül, de jól viseljük.”

Azt ugyanakkor nem mondta ki világosan, hogy provokatív demonstráció alatt a könyvdarálást, vagy magát a könyvet értette, retorikájában viszont átvette a Mi Hazánk beszédmódját és értelmezését, mely szerint a mesekönyv léte a gyerekeket veszélyeztetné.

A rádiós interjúban a miniszterelnök végig azt a nyelvezetet használta, miszerint vannak a magyarok, és vannak a homoszexuálisok, akik szófordulatai, mondatai alapján két külön csoporthoz tartoznak, ezzel pedig akarva-akaratlanul a szélsőjobboldali párt narratívájába állt bele.

Ebbe illeszkedik az is, miszerint a magyarok toleránsak (ugyebár egy másik csoporttal), de épp erről szól az is, hogy vannak jogszabályok, melyek a homoszexualitást szabályozzák: mintha az ember szexuális irányultsága egy jogi tényállás lenne, amit valamilyen módon a jogalkotónak szabályoznia kellene.

A miniszterelnök válasza során múlhatatlan volt a hallgató érzése, hogy az, aki nem heteroszexuális magyar, az a nemzet testén kívül helyeződik és egy rosszalló elfogadással tekintett, egyéb társadalmi csoport lenne, amelyik nem nagyon, de azért kicsit veszélyes, így nem túlzás azt kérni, hogy a gyerekektől tartsák magukat távol.

Pedig a gyerekekre épp az veszélyes, ha úgy nevelik őket, hogy azt higgyék, hogy csak a heteroszexuális ember normális, (de persze a férfi közöttük is többet ér), és idősebb korukban kell szembesülniük azzal, hogy nem mindenki a másik nemhez vonzódik, vagy esetleg magukban fedezik ezt fel.

Persze, azon lehet vitatkozni, hogy egy mesekönyv-e a legmegfelelőbb módszer, vagy esetleg más módon kell a gyerekeknek bemutatni azt, hogy milyen a világ és milyenek az emberek, netán óvodai, iskolai programokon kellene foglalkozni a kérdéssel.

A miniszterelnök azonban nem ezt tette, hanem külön szabályozandónak és gyerekekre veszélyesnek minősítette a társadalom egy csoportját, bármiféle alap nélkül, mintha csak a nitrolakkról beszélne.

Pedig a nitrolakkal szemben a homoszexuális emberek és a másság ismerete és elfogadása egyáltalán nem veszélyes a gyerekekre, az már annál inkább, ha gondolkodásukat akár fiatalabb, akár idősebb korban az határozza meg, ki az, akiket különböző, a társadalom megosztására létrehozott mondvacsinált okok miatt nem szeretnének egyenrangú embertársuknak tekinteni.

Mert olyankor rohadt nehéz észrevenni, mi annak a rendszernek a lényege, amely valóban elnyomja őket, és kik azok, akik ennek a rendszernek a csúcsán valóban veszélyesek a társadalomra.