Az Európai Unió új rendszert vezetne be a menekültek – többek között Magyarországon – megbukott kötelező elosztása helyett, a migránsellenes álláspontot képviselő országok kedvében járva, engedményeket téve a fogadásra nem hajlandó országoknak, a menekültek esélyeit viszont nem javítva – írja a Politico információi alapján a Portfolio.

A terv, melybe a Politico nyert betekintést, úgy rendelkezne, hogy azon országok melyek nem hajlandók menekülteket átvenni az elsődleges fogadóországokból, szolidaritásképp az illegálisnak minősített bevándorlók hazautaztatásában vállaljanak szerepet.

A tervezet szerint a vonakodó országok – mint például Magyarország vagy Lengyelország – amennyiben nem fogadnak be menekülteket például Olaszországtól vagy Görögországtól dönthetnek úgy, hogy egy-egy általuk kiválasztott országból érkező, befogadásra jogosulatlannak találtatott menekülteket deportálnak.

Ennek egyrészt anyagi költségeit vállalnák magukra az érintett országok, másrészt a diplomáciai feladatok is rájuk hárulnának, vagyis adott esetben a magyar külügynek kellene meggyőznie például Afganisztán kormányát, hogy engedjenek vissza az országba egy repülőnyi menekültet.

Erre nyolc hónap állna az adott EU-s tagállam rendelkezésére, amennyiben ez idő alatt nem sikerül deportálnia a be nem fogadott menekülteket, akkor kell csak beengednie őket – amennyiben azonban ennyi idő alatt sikerül megoldania az illegálisnak minősített migránsok hazaszállítását, nem kell őket átvennie az érkezőket regisztráló országból. Ez azt jelenti, hogy a határon elfogott, vagy menekültstátuszért folyamodó embereknek legalább ennyi ideig az EU határain felállított, hírhedten rossz körülményeket biztosító táborokban kell senyvedniük (noha ez a görög szigetvilágban jelenleg is jellemző).

A rendszer vélhetően kedvére lesz a magyar kormánynak, amelynek eddigi agendájába illeszkedik abból a szempontból, hogy az Unió nem kötelezhetné menekültek befogadására, ugyanakkor az országukat elhagyni kényszerülő emberek deportálásával vállalhatna hivatalosan elismert módon szolidaritást a többi uniós országgal. Ráadásul csak annyi ember eltávolítását kellene megszerveznie, amennyit a korábbi szabályozás szerint át kellett volna vennie az elsődleges fogadóországoktól.

A terv szerint a külső határok védelmét is megerősítené az EU, és szigorítanának a menedékkérők regisztrációján is, hogy a későbbiekben könnyebben nyomon tudják őket követni a kitoloncolás gördülékeny végrehajtása érdekében.

A 2020-as évben eddig alig néhány tízezer menedékkérő érkezett az Unióba, vagyis nagyságrendekkel kevesebben, mint 2015-ben, mikor az EU bemutatta, hogy a világ egyik vezető gazdaságaként és 500 milliós lakosságú államszövetségként komoly válságba taszítja egymillió szükséget szenvedő, háborúk vagy egyéb csapások elől menekülő ember meg(nem)segítése.

A 2015-ös menekülthullám nyomán az Unió jobboldali politikai erőitől szított morális és politikai pánik azóta is tart, ennek egy újabb állomása, hogy a menekültellenes politikát folytató országokkal való együttműködésben az Európai Bizottság immár a deportálás terén igyekszik előrébb lépni, mintegy win-win szituációt teremtve, aminek a végén csak a menekültek veszítenek, akik a közhiedelemmel ellentétben általában nem jókedvükben hagyják el lakhelyüket, hanem komoly kényszer hatására.

A magyar kormány az elmúlt években többször, és változatos módokon bizonyította, hogy hajlandó akár különösen durva eszközökkel is távol tartani a szükséget szenvedő külföldieket az országtól, legyen szó akár a határkerítésről, akár a hírhedt tranzitzónákról.