Romániában, de talán az egész közép-kelet európai régióban egyedülálló ügyben kell döntenie a Kolozsvári Bíróságnak: az Adevărul napilap beszámolója szerint arról kell ítéletet hoznia, hogy egy hároméves gyereknek román vagy magyar tannyelvű óvodába kell-e járnia. A gyerek román-magyar vegyes házasságban született, a szülők szétválása után azonban az ügyvéd végzettségű, románajkú édesapa megtiltaná, hogy az édesanyja magyar tannyelvű óvodába járassa a gyereket.

Az édesapa érvelése szerint azért szeretné, ha kisfia román óvodába járna, hogy majd később is szót tudjon vele érteni. Emellett úgy látja, ha román óvodába és később iskolába jár, akkor nagyobb eséllyel tud jobb minőségű egyetemre járni, amely a munkaerő-piacon való esélyeit is jelentősen javítják. Szerinte mind a gyermek mindenek felett álló érdeke, mind pedig az apa kapcsolattartási joga szempontjából is neki kell igazat adnia a bíróságnak.

Ezzel szemben az édesanya hangsúlyozza, hogy jelen pillanatban a gyerekük egyforma színvonalon beszél mind románul, mind pedig magyarul. Eddig is magyar tannyelvű bölcsődébe járt és ehhez az apa is hozzájárult, semmilyen fenntartást nem fogalmazott meg mostanáig. Épp ezért gondolja, hogy a válás miatti bosszú motiválja a most bírósághoz benyújtott keresetet.

Az anya azt is aláhúzta, maga is végig magyar nyelven járta végig az oktatási rendszer különböző szintjeit, ám mindez csak előnyt jelentett számára, hátrányt nem tapasztalt. Szerinte a gyerek érdeke, hogy mindkét szülőjének anyanyelvét megtanulja, erre pedig a legjobb esélye a magyar tannyelvű intézményekben van. Itt ugyanis óvodától kezdve zajlik román nyelvoktatás (iskolában pedig román irodalomoktatás is), miközben a román tannyelvű oktatásban nincs lehetőség magyarul is tanulni.

A bíróság befogadta az apa keresetét, és mivel elhúzódó tárgyalásra számít, ideiglenesen elrendelte a gyerek román tannyelvű óvodába való beíratását. Ez utóbbi döntés azonban nem jogerős, fellebbezni lehet ellene.

Ez a bírósági eljárás azért is érdekes, mert az iskolai nyelvhasználati kérdések általában közösségi keretben tevődnek fel, nem pedig ilyen egyéni dimenzióban: a magyar kisebbségi érdekérvényesítés nagy sikere, hogy az elmúlt évtizedekben megerősödött egy olyan összefüggő intézményrendszer, amely lehetővé teszi a kisebbségi magyarok számára, hogy anyanyelvükön tanuljanak az óvodától egészen az egyetemig.

Ezt általában a közösség fennmaradása, kulturális újratermelődése szempontjából szokás eredményként számon tartani, bár a multikulturalizmus politikai filozófiai alapjai individuális szinten is fontosnak tartják az anyanyelvi oktatást: az emberek alapvető jogegyenlősége sérül, ha valaki nem tanulhat anyanyelvén, hiszen így olyan kulturális hátrányokat kell leküzdenie, amelyekkel az anyanyelven tanuló társainak nem.

Vegyes házasságból származó gyerek esetén persze ez az érv már nem biztos, hogy eléggé meggyőző. Abban viszont tudományos konszenzus látszik kirajzolódni, hogy a kétnyelvűség előnyös a gyerekek számára, nem pusztán azért, mert egy helyett két nyelvet ismernek majd, hanem azért is, mert fejleszti a gyerek kognitív és szociális képességeit – erősebben, mint az egynyelvű gyerekek esetén.

Nagyon érdekes, és hosszú távon is jelentőségteljes lesz, hogy vajon az igazságszolgáltatás milyen érveket vesz majd figyelembe ebben a konkrét ügyben.