Írók, színházak, közéleti személyiségek, oktatási- és kulturális intézmények állnak ki egyre nagyobb számban a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának új alapítványi modellel való elvétele ellen, illetve az Egyetem épületét a hétfő esti tüntetés után elfoglaló diákjai mellett.

Frissítés (21:20)

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia az MTA honlapján közétett közleményében ügy fogalmaz, elfogadhatatlan, hogy a kiemelkedő művészi, tudományos és pedagógiai színvonalon dolgozó, szellemileg független, nagy múltú és nemzetközi hírnévnek örvendő Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiáját szűk pártpolitikai és kicsinyes személyes okokból önkényesen megszüntették, az egyetem működését és szakmai munkáját ellehetetlenítették, hallgatóit és oktatóit méltatlan helyzetbe hozták.

„Szolidárisak vagyunk a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel. Köszönetet mondunk vezetőinek, Szenátusának, oktatóinak és hallgatóinak, akik példát mutatnak a teljes magyar kulturális, művészeti és tudományos életnek, hogyan kell viselkedni az arrogáns hatalom önkényeskedéseivel szemben.”

Az Auróra közösségi tér és kocsma repoharakat és apróbb meglepetéseket vittek az egyetemistáknak, illetve megosztottak egy felmérő ívet, ahol a segíteni akarók tudják jelezni, hogy mivel támogatnák a demonstrálókat.

Frissítés (18:20)

A Magyar Filmművészek Szövetségének Elnöksége szolidáris a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjaival, tanáraival abban a küzdelemben, amit a kultúra, a művészetek és az oktatás szabadságáért folytatnak.

Tarr Béla, Hermann Krisztina, Báron György, Kende János, Szomjas György

A Roma Parlament nevében Szőke Sándor bíztatta az egyetem polgárait arra, hogy ne adják fel a küzdelmet:

Ahogy a Vasas Szakszervezeti Szövetség is azt írta, reménnyel tölti el őket, amikor egységes fellépést látnak olyanoktól, akik úgy érzik, igazságtalanság érte őket, megsértették méltóságukat, jogaikat, autonómiájukat.

Frissítés (16:50)

A CEU Szenátusa is közleményben csatlakozott az SZFE mellett kiállókhoz, ebben azt írják, az Egyetem autonómiájának tönkretétele egy újabb fejezet a magyar akadémiai szabadság aláásásában. Emllett megjegyzik, hogy az SZFE tanári kara és diákjai most mindannyiunk érdekeit, az oktatás, a kutatás és a művészi kifejezés szabadságát védelmezik, melyek mind alapvető európai értéket képviselnek.

A CEU Szenátusa mindekit a ma esti tüntetéshez való csatlakozásra invitál.

Frissítés (16:00)

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának jelenlegi és volt hallgatói és oktatói szolidaritásukat fejezték ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóival és tanáraival. A kiadott közlemény mellett egy jelképes akcióval is biztosították az SZFE-éseket a melettük állásukról: a Képzőművészeti  bejáratát, az SZFE-hez hasonlóan fehér-piros lezáró szalaggal tekerték be. Az aHang élő közvetítése a performanszról:

Frissítés (11:20)

Újabb nevek csatlakoztak délelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiája mellett kiállókhoz:

Mucsi Zoltán a VálaszOnline-nak adott interjújában úgy fogalmazott:

„Ahogy működik, abban nyilván van hiba. Nincs helyzet, amelyen ne lehetne javítani. Kapcsolaton, előadáson, egyetemen, bármin lehet. Ez a mód viszont, hogy le sem ülnek a Színművészeti vezetésével, hogy semmilyen egyeztetés nincs, az példátlan. Attól meg a víz kiver már a politikában is, amikor karaktergyilkossággal igyekszenek elintézni ügyeket. Amikor ez aztán a kultúrába is átszivárog, akkor azért nagyon vissza kell fognom magam…”

Az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének oktatói közös nyilatkozatban fejezték ki szolidaritásukat az SZFE hallgatóival és oktatóival:

„Mi az egyetemi autonómiában és az oktatás szabadságában hiszünk, és úgy látjuk, hogy az SZFE alapítványi intézménnyé való átszervezése során ezek az alapvetések súlyosan sérülnek. Az alapítványi fenntartás jelenthet egy új működési modellt, de ez az átalakítás nem járhat az egyetemi autonómia megszüntetésével, mert az az egyetem fogalmának kiüresítését jelentené.”

Az aláírók:

Bacsó Béla, Bartha Judit, Bárdos Judit, Bátorfy Attila, Darida Veronika, Galicza Péter, Gelencsér Gábor, György Péter, Hammer Ferenc, Hargitai Henrik, Házas Nikoletta, Hermann Veronika, Hirsch Tibor, Horváth Ágnes, Károlyi Csaba, Margitházi Beja, Maruszki Balázs, Müllner András, Nagy Edina, Nemes Z. Márió, Orbán Katalin, Pálos György, Pápai Zsolt, Papp Zoltán, Pintér Tibor, Radnóti Sándor, Sajó Sándor, Salamon András, Seregi Tamás, Somlyó Bálint, Strausz László, Szécsényi Endre, Szilágyi-Gál Mihály, Teller Katalin, Tóth Barnabás, Vajdovich Györgyi, Varga Balázs, Vincze Teréz

Frissítés (10:20)

Az Oktatói Hálózat és az az MTA köztestületi tagjaiból alakult társadalmi fórum, a Stádium 28 is közleményben állt ki az SZFE autonómiájának védelmében. Ebben követelik, hogy a kormány térjen vissza az egyetemi autonómia európai normáihoz, haladéktalanul hívja vissza az SZFE élére ültetett kuratóriumot és felügyelőbizottságot, állítsa vissza a szenátus eredeti jogkörét, emellett a tárgyalások megkezdését az SZFE legitim vezetőivel.

„A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történtek a magyar kultúra ellen egy évtizede zajló támadások sorozatába illeszkednek, és előrevetítik, milyen sors vár a jövőben a többi állami felsőoktatási intézményre, ha hagyjuk. Köszönjük az SZFE oktatóinak és hallgatóinak példamutató, bátor kiállását. Nemcsak magukért, hanem az egész magyar felsőoktatás szabadságáért küzdenek.”

-Írják.

Korábban:

Összesen több, mint 160 író adott ki közös nyilatkozatot, amiben

„a leghatározottabban tiltakozunk a Színház- és Filmművészeti Egyetem aljas és sunyi legázolása ellen, szolidárisak vagyunk a lemondott szenátussal, az egyetem tanáraival és hallgatóival.”

A dokumentumot Parti Nagy Lajos indította útjára hozzá csatlakozott eddig, többek között, Dragomán György, Grecsó Krisztián, Háy János, Nádas Péter, Spiró György és Závada Pál.

Az Örkény és a Katona színházban is a tegnapi esti előadások végén SZFE-s diákok jelentek meg a színpadon, ahol a közönség vastapssal fogadta az általuk előadott, átköltött népdalokat.

 

A Katona József Színházban a Poppea megkoronázását, az Örkényben pedig a Kertész utcai Shaxpeare-mosót játszották, ezek végeztével vonultak fel a diákok a színpadra, a jelenetekről készült videókat mindkét színház közzé tette Facebook oldalán, ozzátéve, hogy kiállnak a tiltakozók mellett.

 

Alföldi Róbert nyílt levélben fordult az alapítványi kuratórium egyik tagjához, Rátóti Zoltánhoz, akit barátjának nevez, mint a szakmai életének korai szakaszában meghatározó és jó kollégát. Alföldi levelében úgy fogalmaz:

Az nem egyeztetés, ha a főnökség megmondja, hogy mit lehet és mi lesz, tetszik, nem tetszik. Az a hatalom, és a hatalom megalázó erőfitogtatása. Az a kuratórium diktatúrája, annak a kuratóriumnak, aminek Te is tagja vagy, és nem olvastam sehol, soha, hogy bármilyen módon is megkerestétek volna az egyetem lemondott vezetését, hogy igyatok valahol egy kávét és beszéljetek. (Nem miniszteri irodákra gondolok.) Hogy ne diktáljatok, hanem, hogy egyenrangú félként kommunikáljatok, egymást és egymás munkáját, akár több évtizedes munkáját is tiszteletben tartva.

Levelében leírja azt is, szerinte az SzFE a szakma jövőjét jelenti, amit nem lehet így átalakítani:

A gyerekeket neveli ott a szakma, akár tanítasz személyesen, akár nem. A jövőnket, a nemzeti kultúránk jövőjét. És ez nem szólhat másról, mint a teljes és valódi konszenzusról és egymás elfogadásáról, a szakmáról. Nem a világképekről, nem ideológiákról, nem sikerről vagy sikertelenségről, hanem a jövőnkről. A fiatalokról.

Azt is leszögezi, nem kérdőjelezi meg a kuratórium tagjainak jószándékát, sőt Vidnyánszky hitét sem, de ahogy fogalmaz, lehet, hogy valóban a teljes jobbítani akarás vezérli őket, de sajnos ők nem ezt, hanem a revansvágyat és az erőt mutatják meg.

Till Atilla a Facebookon tett közzé egy videót amiben elmondja, neki szemmi köze sincs az SZFE-hez, nem is vették fel 1994-ben a rendezpi szakra, de ilyen dolgok vannak,

„De most ebben a pillanatban, erre a történetre reagálva, ez tragikus. Kiragadva dolgokat: Vidnyánszky Attila most komolyan boldog? Most ez a boldogság. Van egy többség, amely szeretett volna párbeszédet, amely szeretett volna megújulni, folytatni a munkát. De ez nem számít. Ezt lesöpörjük, és csak egy nagyon pici kisebbség igényeit próbáljuk meg kielégíteni. Miért?”

– mondta és tette fel a költői kérdést Till Attila.