Annak ellenére, hogy rendszeresen pánikkeltőként aposztrofálják, az ENSZ által összeállított legrosszabb forgatókönyv bizonyult mindezidáig a legpontosabbnak az üvegházhatású gázok kibocsátása és légköri koncentrációjának változásai terén – írja a Climate Home News.

Ez pedig 2100-ig akár 5 Celsius fokos emelkedéssel fog járni az iparosodás előtti korhoz képest, amit nyugodtan nevezhetünk katasztrofálisnak.

Valamint jóval többnek a párizsi klímamegállapodásban vállaltaknál, miszerint „jóval” két fok alatt tartják az aláíró országok a felmelegedést az évszázad végéig, de ha lehet, inkább másfél fok alatt – ami szintén radikális következményekkel fog járni, de van rá esély, hogy az emberi nem számos képviselője túléli.

Ezzel szemben a „representative concentration pathway (reprezentatív koncentrációs útvonal, RCP) 8.5”, az ENSZ által vizsgált legpesszimistább modell követte 2005 és 2020 között eddig a legakkurátusabban a légköri szén-dioxid felhalmozódását, kijelölve a valószínű pályát, melyen a továbbiakban változik majd a légkörben az üvegházhatású gáz koncentrációja.

Azért, hogy az előrejelzés ne váljon be, elsősorban a világ kormányainak kellene összehangoltan cselekedniük, azonban ez sajnos a legkevésbé sem valószínű: a 2050-ig vállalt kormányzati irányelvek és cselekvési tervek összhangban vannak azzal a jövőképpel, amit az RCP 8.5 előrevetít – vagyis jelen helyzetünkben nem sokat érnek.

Az RCP 8.5 modellt sokszor aposztrofálják politikai érdekcsoportok, tudósok pánikkeltőként, melyet nem kellene használni, mivel túlságosan radikálisak a benne felvázolt tendenciák, és megállapításaival csak azt éri el, hogy ismerői reménytelennek érezzék a jövőt. Ezzel szemben az itt idézett friss kutatás készítői szerint nem is lehetne relevánsabb (ami persze nem jelenti azt, hogy ismeretében ne tűnhetne reménytelennek a jövő).

„Az RCP 8.5 nagyon nagyon releváns, ha nem létezne, nekünk kellene kitalálnunk”

– mondta Christopher Schwalm, a tanulmány vezető szerzője, a Massachusetts-i Woods Hole Research Center munkatársa a CHN-nek. A kutató szerint tanulmányuk világos jelzés kell hogy legyen, hogy itt az ideje minél nagyobb energiát fektetni a klímaváltozás visszafogásába.

Schwalm és társai a Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban megjelent írása szerint

„Az RCP 8.5-öt sokszor extrémként, pánikkeltőként és »félrevezetőként« írják le, egyes kutatók odáig mennek, hogy figyelmen kívül hagyják valamennyi tanulmányt, mely az RCP 8.5-öt használja. Ez az érvrendszer nem csupán sajnálatos, de ferdítő. Amennyiben az évszázad közepét, vagy a közelebbi jövőt vizsgáljuk, az RCP 8.5 egyértelműen a leghasznosabb választás.

Más kutatók szerint ugyanakkor a modell disztópikus, és évről évre egyre megbízhatatlanná válik – hivatkozva ez alatt többek között arra, hogy a modell szerint a szénhasználat hosszabb távon ötszörösére fog nőni, holott lehet, hogy már túl van a világgazdaság a csúcson.

Zeke Hausfather, az Oakland-i Breakthrough Institute kutatója, és Glen Peters, az osloi Center for International Climate Research kutatója szerint

„ne használjuk a klímaváltozás legrosszabb forgatókönyvét, mint a legvalószínűbb végkifejletet – realisztikusabb alapokon jobb irányelveket lehet meghatározni”.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Breakthrough Institute közismerten támogatja az ipari mezőgazdaságot, homályos a finanszírozói háttere, energiatermelés területén pedig a nukleáris és a földgázalapú megoldásokat részesíti előnyben a megújulók hátrányára.

A kutatók a Nature-ben megjelent tanulmányukban arról írtak, az RCP 8.5 használatával más kutatók azt a látszatot kelthetik, hogy a helyzet irányíthatatlanná vált, ezáltal alááshatják a kormányzati terveket és eleve veszett helyzetként láttathatják a jelenünket.

Azt Schwalm is elismeri, hogy az elmúlt évek – javarészt piaci, például a korábban számítottnál olcsóbb megújuló energiaforrások – változásai miatt a modell 2100-ra vonatkozó számításai pontatlanok lehetnek, ugyanakkor továbbra is azt állítja, hogy 2050-ig a legpontosabb előrejelzést adja az RCP 8.5.