Indulatoktól sem mentes közmeghallgatást tartottak csütörtökön Ferencvárosban az épülő atlétikai stadionról és közparkról, ahol nemcsak a kormányt, de a IX. kerületi városvezetést is számon kérték a helyiek a beruházás kapcsán. Baranyi Krisztina polgármester kitart amellett, hogy erős felhatalmazást kapott, és a projekt olyan fejlesztéseket hoz Ferencvárosnak, amelyekre önerőből 10 év alatt sem tudná összegyűjteni a pénzt a kerület.

Nemrég beszámoltunk a Mércén a StadiOFF nevet viselő ferencvárosi civil csoportosulásról, amely a koronavírus okozta helyzet apropóján kampányba kezdett a IX. kerülethez tartozó Duna-partra tervezett atlétikai stadionprojekt megakadályozásáért. Június végén a StadiOFF közmeghallgatást kezdeményezett a ferencvárosi önkormányzatnál a kivitelezés előtt álló projekt részletes terveinek bemutatásért, miután úgy vélték: mind a kormány, mind Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere elmulasztotta a kerület közösségének bevonását a döntéshozatalba és a tervezésbe, amikor kompromisszumot kötött a kormánnyal, és további fejlesztéseket kért a stadionért cserébe.

A közmeghallgatást csütörtök délutánra, az idei nyár eddigi egyik legmelegebb napjára tűzték ki, ennek ellenére a Bakáts téri hivatal ülésterme javarészt megtelt az érdeklődőkkel. Az eseményen Baranyi Krisztina mellett jelen volt a beruházó Budapesti Fejlesztési Központ – a kormány idén januárban létrejött „Budapest-műhelye” – vezérigazgatója, Szeneczey Balázs, Ferencz Marcel, a projekt főtervezője (emellett a Duna Arénáért és az új Néprajzi Múzeumért is „felelős” Napur Architect tervezőiroda ügyvezető-tulajdonosa), valamint Baji Balázs világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes, a 2023-as budapesti atlétikai vébé mellett a kezdetektől kiálló gátfutó.

Szeneczey és Ferencz azért vettek részt a közmeghallgatáson, mert alapvetően náluk voltak az eddig nyilvánosan még nem közölt kiviteli tervek, így Baranyi egyedül nem tudott volna választ adni a lakók kérdéseire.

Szeneczey – aki korábban Tarlós István fejlesztési főpolgármester-helyettese is volt – azzal kezdett: kemény beszélgetések voltak közte és Baranyi közt tavaly novemberben, amikor létrejött a „stadion mellé közparkot és szakrendelőt” kompromisszum, de sikerült közös nevezőre jutniuk.

A kormány képviseletében megjelent vezérigazgató rögtön az elején leszögezte: garanciát vállalnak, hogy ami a tervezési folyamatban ott van, az úgy is fog megvalósulni, bár azt nem tette hozzá, hogy pontosan mik is ezek a garanciák.

Baji Balázs a meghallgatás nyitányaként az ügy sportszakmai jelentőségéről szólt néhány szót – elég szerencsétlen módon szinte csak olyan elemeket hansúlyozva a mondandójában, amelyek élből hidegen hagyják a közmeghallgatásra érkező, a stadiont javarészt ellenző civileket.

Az elmúlt 10-15 év magyar atlétikai sikereit hangsúlyozta, valamint azt, hogy a sportág népszerűsítése és így közvetetten az utánpótlás szempontjából mekkora jelentőséggel bír a beruházás, hiszen sokak figyelmét ráirányítja a sportra és az atlétikára.

„A beruházás nagy nyertese az atlétika lenne” – mondta annak a több mint félszáz civilnek, akik vélhetően legalább annyira a nyertesei szeretnének lenni az ügynek, mint az atlétika. Zárásul azért hozzátette: reméli ugyanakkor, hogy mindenki örömét leli majd benne, és mindenki tudja majd használni a létesítményt.

„Az valósítható meg, amit bemutatok, és nem más”

Baji után Ferencz Marcel vette át a stafétát, aki kiviteli terveket bemutató prezentációval készült, amelyet rendkívül részletesen és hosszan ecsetelve mutatott be, azzal indítva, hogy büszke arra, hogy a prezentált tervek közösségi tervezés során készültek. Ez a mondata kedélyes reakciókat szült a közönség soraiban – és mint később kiderült, nem ez volt az utolsó ilyen -, mivel gyakorlatilag azért kellett egyáltalán közmeghallgatást kezdeményezni, hogy a ferencvárosiak is láthassák végre a terveket az építkezés ősszel esedékes megkezdése előtt.

Ferencz azt hangsúlyozta a prezentáció alatt, hogy a stadion és közpark számára kijelölt terület jelenleg „szégyenfolt”, egy olyan barnamezős rész, ahol több százezer tonna beton került a Dunába. Mint mondta, nagyon fontos ezeknek a területeknek a felszámolása, és szerinte szintén lényeges egy „sport-kulturális” tengely megvalósítása, „amely a lakók számára nélkülözhetetlen”.

Egész évben nyitott területet ígért a vászonra vetített rajzok előtt álló tervező: mint mondta, az első olyan stadion lesz ez Európában, amit birtokba vehet a lakossság. Ez számszerűen azt jelenti majd, hogy a stadion területén található parkolóval és a leendő óvodával együtt az összesen 70 ezerből 35 ezer négyzetméter megnyitásra kerül a lakosság előtt. Az eredeti rendezési tervtől eltérően nem lakópark, hanem liget lesz a stadion körül, ami Ferencz ígérete szerint a korábbi 2 helyett 12 hektár zöld területet jelent.

Majd arról is beszélt: szerinte egy városi park csak akkor működik, ha „magas rangú közintézmény is van benne” (példaként a Városligetet hozta fel), mert különben elhanyagolódik.

Hosszan ecsetelte azt is, hogy 15 elemmel bővült az eredeti stadionterv a köz igényei szerint (ezek szerepeltek a Baranyi által nyár elején nyilvánosságra hozott látványtervek közt is): lesz mások mellett rendezvénypark, városi gyűrű, „ökorámpa”, mobil kivetítőpont, mászófal, rekreációs tanösvény, homokos plázs, óvoda, játszótér, strand, extrém park és kutyafuttató is. Ferencz – vélhetően a közönség által előre beküldött kérdések miatt – gyakorlatilag minden egyes négyzetméterről megmagyarázta, hogy miért „zöld” vagy miért éppen nem zöld (azaz van-e rajta fa vagy fű); illetve azzal, hogy a tárgyalt elemet – legyen az a mászófal vagy a tanuló egyetemistáknak a szabadban kialakított okospont – mi mindenre is lehet használni. A kutyafuttatónál például azt is megtudhatták az érdeklődők, hogy milyen méretű kutyákra szabják őket, és hogy közösségi döntés lehet például arról, hogy fű vagy mulcs borítsa; de szóba került, hogy a mászófal részleteiről is megkérdezik a köz véleményét.

Azzal kapcsolatban is sűrű szabadkozásokkal teli monológot adott elő, hogy miért szükséges 800 fát kivágni az építkezéshez. Egyébként magyarázata szerint azért, mert enélkül nem lehetséges a barnamező felszámolása, a felszín alatt ugyanis rengeteg veszélyes hulladék és felbontandó régi közmű van; vagyis vagy kivágják az érintett fákat, vagy eleve nem lehet kezdeni a parti területtel semmit sem. Nem derült ki ugyanakkor, hogy hány fát és mekkora fákat ültetnek a helyükre.

Mint arra később az egyik kérdező lakos rámutatott, a teljes építési terület 8 százalékának apróbb funkcióiról 60 percen keresztül hallgathatták előadását az egyre türelmetlenebb érdeklődők, míg a lényegesebb kérdésekről alig esett szó.

Ferencz megnyugtatott mindenkit, hogy a kiviteli tervek nyilvánosak lesznek, és

„csak az valósítható meg, amit bemutatok, és nem más, és pontosan úgy, ahogy itt most látják.”

Az egyre sűrűbb nevetgélésből és sóhajtozásból arra lehetett következtetni, hogy a kimerítő prezentáció ellenére nem sikerült megnyugtatnia a tervezőnek az érdeklődő lakosokat, ami hamarosan be is bizonyosodott a közönség kérdései során.

Nyitott kérdések

Merthogy kérdés maradt bőven a civilekben: nem tisztázódott például, hogy hogyan állhatnák meg a helyüket a közösségi használatra vonatkozó zöldfelületi arányszámok, amikor egy világesemény alkalmával valahogyan be is kell terelni a nézők tömegeit a stadionba.

Ferencz Marcelnek azzal sem sikerült barátokat szereznie a hallgatóság körében, hogy a Városligethez hasonlóan „magas rangú közintézményt” vizionált a Duna-parti közparkba, ezt egy, a közönség soraiban helyet foglaló ligetvédő is a szemére vetette a tervezőnek.

Nem érkezett megnyugtató válasz Szeneczey Balázs részéről arra sem, hogy mi lesz a létesítmény üzemeltetésével: csak annyit mondott, hogy „nincsen közparképítés üzemeltető kijelölése nélkül”, lesz üzemeltetője a stadionnak és a közparknak. Mint mondta, „természetesen nem a ferencvárosi önkormányzatot fogjuk vele terhelni, de ha a polgármester asszonynak lesz ilyen kérése, akkor beszélhetünk róla”. Arról ugyanakkor, hogy konkrétan ki lehet az üzemeltető és mennyibe fog kerülni a fenntartás, nem beszélt.

Volt olyan ferencvárosi lakos, akit Ferencz közösségi tervezésre vonatkozó mondata háborított fel:

„Hogyan lenne már közösségi tervezés, ha egyszer arról kérdeznek meg, hogy milyen legyen a kapaszkodó a mászófalon, amit én biztos nem fogok használni?”

– kérdezte.

Szintén nyitott kérdés maradt, hogy a kivitelező – amelynek kiválasztása jelenleg is zajlik – mennyiért fogja elvégezni a nem közvetlenül a stadionhoz tartozó munkákat. A nyilvánosan elérhető közbeszerzési dokumentumok szerint ugyanis februárban jelent meg az atlétikai stadion kiviteleztetésének hirdetménye, áprilisban kiválasztották a ZÁÉV, a Strabag és a Swietelsky cégeket, akik július 2-ig adhattak ajánlatot a kivitelezésre, amelyekben azonban nincsen benne például a strand, a kutyafuttató, a játszótér, a street workout pálya, tehát a közparkot a szimpla stadiontól megkülönböztető kiegészítő rekreációs elemek. Joggal merült fel a kérdés a StadiOFF tagjaiban: ez alapján akkor a kormányközeli vállalatok jótékonyság keretei között fogják megvalósítani a maradék elemeket? Szeneczey erre kitérő választ adott: „nem szívesen bonyolódok közbeszerzéstechnikai részletekbe, és nem is a Budapesti Fejlesztési Központ, hanem a Beruházási Ügynökség a felelős ezért, de a végeredmény a lényeg, a lényeg pedig az, hogy a terveken szereplő dolgokat megvalósítsák, és közbeszerzésileg sokféle úton eljuthatunk idáig” – mondta.

Novemberben volt a döntési pont

A közbeszerzés kérdése kapcsán több lakos számon kérte a polgármesteren, hogy az őszi kampányában a „stadionstop” melletti egyik legfőbb érv a korrupció volt, miközben az atlétikai stadion esetében sem látszik semmilyen garancia a kiválasztás tisztaságára.

Baranyi azt felelte erre: „nyilvánvalóan tudom, hogy lesz korrupció, hiszen nagy valószínűséggel Mészáros Lőrinc és társai fogják jó eséllyel csinálni”, de mindezt „teljesen törvényesen” – hanglejtésével is jelezve az iróniát a polgármester ennél a mondatánál -, a kerületnek pedig erre semmilyen ráhatásunk sincs. Ennek viszont szerinte politikai következménye lesz, ezért mások felelni fognak. Azért fogja a kormány betartani az ígéretét Baranyi szerint, mert a lakosok itt ülnek és számon kérik az ígéretüket, és mert a kerület mindent nyilvánosan fog csinálni.

A közmeghallgatás végig indulatokkal és érzelmekkel terhelt volt, azonban a legnagyobb feszültség az esemény alatt a részvételiség kérdését feszegető, elsősorban Baranyi Krisztinának címzett kérdéseket övezte. A StadiOFF nevében felszólaló Scsaurszki Tamás, valamint a teremben jelen levő Torzsa Sándor ferencvárosi MSZP-s önkormányzati képviselő is azt kérte számon a polgármesteren: ősszel azzal kampányolt, hogy az a baj, hogy nem kérdezték meg a ferencvárosiakat a projektről, ő pedig novemberben ugyancsak az emberek megkérdezése nélkül állapodott meg Karácsony Gergellyel és a kormánnyal.

Baranyi erre reagálva egyrészt rámutatott: mind a ferencvárosi, mind a fővárosi közgyűlés egyhangúlag támogatta a kompromisszumos tervet. Baranyi szerint ez azt is jelenti, hogy „ennél erősebb politikai felhatalmazása budapesti projektnek az elmúlt 30 évben nem volt”. Hozzátette: az októberi választás után elhúzódó átadás-átvétel és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség novemberi határideje között egyszerűen nem volt idő népszavazást tartani a kerületben a kérdésről.

Leszögezte: már nincs döntési pont: novemberig tudott volna visszakozni a kerület, a stadion meg fog épülni.

De mint mondta, ha Ferencváros visszavonja a támogatását ettől a projekttől, biztosan nem lesz pénz a kormány által megígért mederkotrásra, lakástömb-rehibiltációra, szakrendelőre és a többi beruházásra sem. (A meghallgatás során egyébként Baranyi említésére ezen a ponton hangzott el először, hogy a közparkon túl a többi, stadionért cserébe kért beruházás is megvalósul a kerületben, Szeneczey és Ferencz egy szóval sem említették őket.)

A civil részvételiségre utaló kérdésekre pedig azt válaszolta a polgármester: neki nem volt világos, miben akartak véleményt nyilvánítani a StadiOFF tagjai, mert „kizárólag elutasító, gyakorlatilag politikai nyilatkozatokat” hallott tőlük.

Baranyi azzal érvelt: azt ígérte a kampányban, hogy át kell adni az érintett Duna-parti területet a köznek, és ez is fog történni: átadják a köznek. Majd Karácsony Gergely szlogenjére utalva azt mondta: Ferencvárosban úgy épül stadion, hogy közben CT is lesz az újonnan épülő hatemeletes szakrendelőben.

A polgármester hangsúlyozta: 20 év alatt se lesz annyi pénz, amiből ezt össze tudná hozni Ferencváros, ő pedig felelős polgármesterként a kerület érdekeit kell, hogy szem előtt tartsa.

„Nem fogok felülni hagymázas politikai lózungoknak, azt nézem, ami az én dolgom. Amikor először ez a tervező idehozta ezt a tervet, akkor csak egy stadion volt rajta, körülötte meg beton.”

– folytatta Baranyi, a kérdezőkhöz hasonlóan meglehetősen feszült hangnemben.

A teremben ott volt Csárdi Antal LMP-s országgyűlési képviselő, aki egy hosszabb felszólalásban védte meg Baranyit: mint mondta, ő ugyan nem vádolható olimpia-pártisággal, de Baranyi a szűk határidő ellenére olyan alkut kötött, aminek komoly erényei vannak. Elismételte, októbertől novemberig az átadás-átvételtől a kerületvezetés a legjobb szándék ellenére sem tudott volna kerületi népszavazást tartani. Csárdi azt is hangsúlyozta, hogy ha 2018-ban nem ez az eredmény születik a parlamenti választáson, és ha az önkormányzatok helyzete nem lenne ilyen tragikus a mai belpolitikai helyzetben, akkor lehetnének mások a realitások.

„Szerintem is bérlakásokra lenne szükségünk, nem stadionokra, de a realitást észre kell venni. Lehet mondani, hogy ne legyen stadion, de akkor semmi nem lesz ott. Ne üljenek fel hangulati elemeknek”

– címezte mondandóját a Baranyit számon kérő civileknek.

Csárdi Antal hozzászólása, ha meg nem is győzte feltehetően Baranyi minden pontjáról a lakosokat, azért láthatóan lehűtötte a kedélyeket, és valamivel nyugodtabb mederben folyt tovább a közmeghallgatás.

Torzsa Sándor arra tett javaslatot, hogy legalább az építkezés kezdéséig hátralevő 2-3 hónapban vonják be az embereket közösségi tervezésbe. Baranyi erre már egyetértőleg bólogatott, és támogatta a kezdeményezést. Szeneczey ehhez csak annyit fűzött hozzá: a kormány nem épít meg semmit Ferencváros hozzájárulása nélkül, a közösségi tervezés pedig fontos része az utolsó fázisnak is, e tekintetben nyitottak. Scsaurszki Tamás a StadiOFF oldaláról leszögezte: ők nagyon örülnék ennek a felvetésnek, mert pontosan ezt hiányolták ebből a projektből. Hozzátette ugyanakkor: kicsit bántja, hogy Baranyi politikai indíttatásúnak nevezte az őt ért kritikákat, mert meg van győződve arról, hogy „Baranyi tisztességes, és az ő szempontjából nézve a lehető legjobb megoldást hozta”. Baranyi ezt annyival kommentálta: neki nincsenek saját szempontjai, ő a polgármester, aki a kerület szempontjait veszi figyelembe.

A közmeghallgatás azzal zárult, hogy a tervek szerint nem ez volt az utolsó alkalom, amikor a helyiek nyilvánosan hozzászólhatnak a beruházáshoz: miután konkrét javaslatként hangzott el, hogy Baranyi Krisztina ősszel tegyen lépéseket a kerületiek véleményének érvényesítésére, a polgármester előrevetítette: a beruházóval együtt visszavárják a civileket „egy olyan közös folyamatra, ahol végig a projekt megvalósítása során várják a véleményeket”.

A közmeghallgatás teljes egészében a 9. Tv felvételén nézhető végig: